hirdetés
Az orvostudományt komoly fejtörés elé állító problémára világít rá a Lancet Regional Health-ben publikált tanulmány. Az olyan korábban bevált antibiotikumok, amelyeket eddig például a tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás és szepszis esetében használtak, ma már kevesebb mint 50%-os hatékonysággal vethetők be a gyerekek esetében. Leginkább Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben mutatható ki a nagy fokú antibiotikum rezisztencia, olyan országokat érintve, mint például Indonézia és a Fülöp-szigetek, de a jelenség már az Egyesült Államokban is kezd észrevehető problémává válni.
Az antimikrobiális rezisztencia, röviden AMR jelenleg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint egyike a tíz legnagyobb egészségügyi veszélynek, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie. A szepszis (vérmérgezés) például éves szinten több mint félmillió csecsemő halához vezet, közülük sokan pedig azért halnak meg, mert nem lehet őket antibiotikumokkal gyógyítani – áll a Newsweek témát körüljáró cikkében. A lapnak nyilatkozó biokémia és orvosbiológia professzor, Lori L. Burrows szerint a modern orvostudomány jelentős részben támaszkodik az antibiotikumokra, beleértve az olyan invazív műtéteket, mint a csípő vagy térdműtétek, vagy akár tumorok eltávolítása. De ugyanígy használunk antibiotikumokat, ha például immunhiányos betegeket, rákbetegeket vagy koraszülötteket szeretnénk megóvni.
A problémát természetes evolúciós folyamatok okozzák. Az antimikrobiális szerek vírusokat, baktériumokat és gombákat pusztítanak el, azonban ezek az élőlények a különféle mutációk révén folyamatosan fejlődnek. Míg az érzékenyebbek valóban elpusztulnak antimikrobiális kitettség hatására, a rezisztensek viszont túlélnek. A probléma az, hogy egy DNS csere során még azok a mikrobák is rezisztenssé válhatnak, amelyek korábban még soha sem találkoztak az antimikrobiális szerekkel. Tehát minél inkább használjuk az antibiotikumokat, annál inkább sürgetjük a rezisztencia kialakulását – és ezen bizony az sem segít, hogy ma már antimikrobiális szereket az agrárium beveti a különféle termések és haszonállatok védelmében, egyes országokban pedig vény nélkül hozzáférhetők, így a fogyasztásuk gyakorlatilag mellőz mindennemű kontrollt.
A tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgált területeken a szepszis és az agyhártyagyulladás ellen ma már csak minden harmadik csecsemő esetében hatékony a ceftriaxon antibiotikum, az ugyancsak szepszis ellen használt gentamicin pedig minden második újszülöttnél vált csak be. A WHO előrejelzése szerint 2050-re éves szinten 10 millió haláleset lesz köthető a rezisztenciához. Ahhoz, hogy ez a folyamat megváltozzon, szükségszerű lehet a prioritások újragondolása. A jelenlegi fejlesztések elsősorban a felnőttekre irányulnak, azonban ugyanazokkal az orvosságokkal nem feltétlenül gyógyíthatók a csecsemők.
Burrows szerint a legnagyobb gyógyszeripari vállalatok már nem is minden esetben látnak fantáziát az új antibiotikumokban: üzleti szempontból kifizetődőbb, ha a betegnek akár évekig kell szednie valamilyen krónikus problémára gyógyszert, mintha néhány napra vagy hétre valamilyen fertőzést kezelnének. A professzor felhívja rá a figyelmet, hogy az orvosok sok esetben már olyan gyógyszereket kénytelenek felírni, amelyeket a súlyos, akár életen át tartó mellékhatások miatt csak a legeslegvégső esetben vetnek be. Ha azonban azokra is kialakul a rezisztencia, az orvostudománynak nem marad további fegyvere.
Fotók: Pexels
hirdetés
