Létezik egy platform, ami lehetőséget teremt a művészeti világ és a vállalati világ találkozására, és segít abban, hogy adott esetben mindkét oldalt támogassa egymást, megtalálják a közös hangot, az együttműködéshez szükséges motivációt. Célja még, hogy mind a piaci alapon működő vállalatok, mind a kulturális szféra megértse, milyen egyéni előnyökkel járhat számára a másikkal együtt dolgozni. Ez a platform az Art is Business. Az alapítóval, Balogh Máté András kommunikációs szakemberrel beszélgettünk.
Honnan jön a kultúra iránti érdeklődésed?
Gyerekkoromból hoztam magammal egyfajta kulturális érzékenységet, általános nyitottságot a művészvilág iránt. Az egyetem elvégzése után a vállalati kommunikáció és a PR területén dolgoztam, ahol a CSR tevékenységek, azaz a cégek társadalmi felelősségvállalásának kérdése kerültek a fő fókuszomba. Később a budapesti Képzőművészeti Egyetemen kaptam állást, ahol egyre inkább beleláttam a művészeti világ struktúrájába. Az érdekelődésem innen a kulturális menedzsment felé fordult, majd saját céget is alapítottam, amely leginkább kulturális PR, sajtó és kommunikációs projektekkel foglalkozott.
Hogyan született meg benned az Art is Business platform ötlete?
Nagyon szerettem kulturális projektekkel foglalkozni, de azt tapasztaltam, a művészvilág bizonyos szegmenseiben a kommunikációs feladatokat szükséges rosszként élik meg, és nehezükre esik elsajátítani azt a fajta gondolkodásmódot, hogy nem elég valami értékeset létrehozni, azt el is kell tudni adni. Ebben az időszakban szűnt meg a kormány által biztosított tao-támogatási rendszer (ez tette lehetővé, hogy a cégek a társasági adójuk egy részét előadó-művészeti szervezeteknek adják – a szerk.), ami kétségbe ejtette a művészvilágot. Mindennek nyomán fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy létre kellene hozni egy találkozási pontot a művészek és támogatók részére. Mert az államnak ugyan szerepet kell vállalnia a kultúra finanszírozásában, de az is fontos, hogy a művészeti intézmények, független előadók máshonnan is behozzanak muníciót.
Mi lenne a legfontosabb, amiben a kulturális közegnek változnia kellene?
A művészeti közeget elsősorban arra kell megtanítani, hogy hosszú távú stratégiában, fenntarthatóságban gondolkozzon. Ebben persze zavaró tényező, hogy a kulturális menedzsment itthon még gyerekcipőben jár, illetve az is, hogy a legtöbb intézmény állami, és csak egy évre kap költségvetést. Az pedig nem magyar sajátosság, hogy az utóbbi években a középosztály, amely jellemzően az összes nyugati országban leginkább fenntartja a kultúrát, egyre vékonyodik. Egy művészeti szereplő piaci működésének alapját itthon az alábbi hat tényező adhatja: jegyár, állami és önkormányzati pályázatok/támogatások, szponzoráció, támogatás, mecenatúra és szolgáltatási mix. Azon kell dolgozni, hogy minden láb erős legyen – tehát például kellő emberi és anyagi erőforrásokat biztosítani ahhoz, hogy minél színesebb szolgáltatási palettát nyújtsanak a nézőknek, illetve érzék ahhoz, hogy befektetőket vonzzanak be.
A mecénások mellett az állam ideális esetben milyen szerepet töltene be a rendszerben?
Az államnak az is fontos feladata lenne, hogy megtanítsa a kulturális szcéna szereplőit arra, hogyan maradjanak életben, és egyszerűsítse a cégek számára is annak lehetőségét, hogy támogatókká és partnerekké váljanak. Hangsúlyosabbá kellene tenni az egyetemeken a művészeti menedzserképzést, a kulturális területen dolgozók számára pedig oktatni kellene a pénzügyi-gazdasági viszonyokat is figyelembe vevő gondolkodásmódot. Emellett optimális esetben a művészeti intézmények élén kétfajta vezetőség állna: egy művészeti és egy gazdasági orientációjú, amelyek adott esetben konfrontálódnának is egymással.
Az Art is Business hogyan tud segíteni abban, hogy a kulturális és a vállalati szféra egymásra találjon?
Az Art is Business támogatja a két felet a kommunikáció fenntartásában, a közös gondolkodásban is, illetve projekteket is létrehozunk velük. Ahhoz is adhatunk ötleteket, hogyan kommunikáljon például egy olyan művészeti intézmény, amely eddig nem igazán tudott piaci alapon gondolkodni. Emellett vállaljuk művészeti stratégia tervezését, PR-t, kommunikációt, eseményeket, díjátadókat, mentorprogramokat szervezünk. Kijelölt témáink vannak, amik azt a holisztikus célt támogatják, hogyan tegyük lehetővé a művészeti szcéna számára azt, hogy a vállalati szféra támogatóként megjelenhessen.
Fotó: Bielik István
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvass a művészet és a jog viszonyáról!
