„Hivatásként tekintek a munkámra” – Interjú Bánhegyi Zsófiával

Előkelő helyet foglal el a legbefolyásosabb magyar nő listáján, a Szerencsejáték Zrt. kereskedelmi igazgatójaként Magyarország legnagyobb hálózatát irányítja, részt vesz az állami vállalat modernizációs folyamatában. Az FMCG szektortól a közigazgatáson és a távközlésen át a jelenlegi posztjáig változatos karrier út áll mögötte, amit Bánhegyi Zsófia kemény munkabírásának, közvetlen személyiségének és megfontolt döntéseinek köszönhetően épített fel. László Krisztina interjúja.

Nem sikerült megtalálnom az interneten a pontos életkorodat, ami nem a női kíváncsiságomból kiindulva érdekelt. Sokkal inkább az izgat, hogy a rendszerváltás lehetőségeket kínáló időszaka mennyiben hatott a karriertörténetedre. Mit csináltál a 90-es évek elején? 

Általános iskolába, hetedik osztályba jártam a rendszerváltáskor. Mély nyomokat hagyott bennem ez az időszak, emlékszem, én is ott voltam a Parlament előtt, amikor Szűrős Mátyás kihirdette a köztársaságot. Osztálytársaimmal ellógtunk a matekóráról, a tanár, aki az állampárt embere volt az iskolában nem szólt egy szót sem, csak mosolygott. Gyerekfejjel mi is éreztük a várakozást, azt az örömteli hangulatot, amit otthon a családban, vagy az iskolában nap mint nap megtapasztaltunk. A következő tíz évben könnyebb volt fiatalnak lenni, mint előtte, vagy utána, vitt minket a lendület. 

Ha már a múltban járunk, mesélj egy kicsit arról, milyen kislány voltál? Kitűntél valamiben a többiek közül?

A magasságomban. Viszonylag hamar elértem a mostani magasságomat, a 180 centit. Magas lánynak lenni nem volt könnyű, később viszont voltak előnyei. Az iskolában mindig jó tanuló voltam, ezt várták el tőlem a szüleim, akik a maguk példájával mutatták a maximalizmust. Teljesen természetes volt, hogy a legerősebb gimnáziumban osztályelsőnek kell lennem. A tanulás mellett versenyszerűen röplabdáztam, a heti öt edzés, a hétvégi versenyek, mellette a tanulás alázatra, az időm jó beosztására tanított. 

Akkoriban tudtad már, hogy közgazdász szeretnél lenni? Hogy a marketing világa lesz a te utad?

Gyerekként sokáig rendőrnyomozó szerettem volna lenni, nem igazán tudom, mi vonzott benne, hiszen akkoriban még nem játszották a CSI helyszínelők sorozatot a tévében.  Az igazságosság, a törvény betartása, rejtélyek megoldása a jó érdekében, ezek tűntek nekem akkor fontosnak. A Radnóti Miklós Gimnáziumban az éves színházversenyen is részt vettem az osztályommal, akkor színésznő szerettem volna lenni, egyszer el is nyertem az iskola legjobb színésznője díjat. Hamar rájöttem arra, hogy a 180 centimmel nehéz lenne színészi karriert építeni, s a nővérem példát követve a Közgázt céloztam meg szüleim nagy bánatára. Merthogy orvos családból származom, apukám és anyukám is kórházi orvosok voltak és én pont ezért nem választottam ezt a szakmát. Láttam, hogy a rendszerváltás utáni időszakban milyen nehéz volt ez a pálya. Egyébként sokszor elgondolkodtam azon, mi lett volna, ha mégis folytatom a hagyományt, szerintem illett volna hozzám az orvosi hivatás. Most az üzleti világban végzett munkámra tekintek hivatásként, szeretném ugyanolyan alázattal, maximalizmussal végezni, mint ahogy ők orvosként gyógyítottak. Nekem az édesapám a példaképem, külsőre is hasonlítok rá. Sajnos már nincsen közöttünk, infektológus dolgozott, közel 25 éven át vezette a Szent László Kórház Trópusi és HIV fertőzött betegeket ellátó osztályát, puritán ember volt, visszafogottan élt. Az ő viselkedésmintáját próbálom gyakran magamban előhívni és ezeket az alapokat a fiamnak tovább adni. 

A fiad most 22 éves, te is szigorú elvárásokat állítottál elé gyerekkorában? 

A mai gyerekek már teljesen mások, mint mi voltunk, velük nem lehet úgy bánni, olyan elvárásokat eléjük állítani, mint a mi esetünkben volt. Igyekeztem jó irányba terelgetni a fiunkat, azt hiszem sikerült is. Látta, hogyan állok a munkához, a tanuláshoz, anélkül, hogy ki kellett volna mondanom, utánozott engem. Sok hozzám hasonló személyiségjegyet fedezek fel benne. Ő is a Közgázra jár, de neki szerintem sokkal nehezebb dolga van most, mint nekem volt.  A 2000-es években minden a folyamatos fejlődést mutatta, a mi életünk is egyre jobb lett. A Covid-járvány, a háborúk, a gazdasági válság miatt turbulensebb világot élünk most. Azt látom, hogy a fiam és a barátai már most érzik a nyomást, bennük van egyfajta stressz: ebben a világban hogyan tudnak majd érvényesülni. Éppen ezért sokkal tudatosabban foglalkoznak a karrierjükkel, mint mi egyetemista korukban. 

Te mikor, milyen élethelyzetben kezdtél el tudatosan foglalkozni a karriereddel?

A karrierem a véletlennek köszönhetően indult el, egyáltalán nem görcsöltem rá. A Közgázon rendeztek egy állásbörzét, odakeveredtem a Nestlé strandjához, ahol megkérdezték, hogy a tanulás mellett nem akarok-e náluk dolgozni. Végig csináltam egy komoly kiválasztási folyamatot, szerencsém volt, kaptam egy szuper lehetőséget a marketing területén, s munka mellett két diplomát is szereztem: a közgazdász és egy jogi szakközgazdász diplomát. Bár a Közgázon külügyi szakirányon végeztem, tudtam, hogy nem ez az én utam, engem igazából már akkor a marketing érdekelt. Később a gyerekvállalás után kezdtem el tudatosabban hozzáállni a karrierépítéshez, jöttek a lehetőségek, a munkahelyváltások mindig nagy döntések voltak az életemben. 

Mennyire kellett észnél lenned ezeknél a nagy váltásoknál? Mennyire stresszeltél rá?

Amikor az ember nem érzi jól magát egy munkahelyen, elkezd másfelé keresgélni. Velem is ez történt. De az is előfordult, hogy jól éreztem magam a helyemen, de megtalált egy fejvadász és olyan lehetőségeket kínált, amelyeket szívesen kipróbáltam. Így járkáltam a piaci és a kormányzati szektor között. Utólag visszanézve ebben nem volt sok tudatosság, jöttek a lehetőségek, néha én is utánuk mentem, de az tény és való, hogy a munkáim szépen egymásra épültek. Az üzleti életben a karrierépítés, az érvényesülés terén sokat segít a téged körülvevő laza kapcsolatrendszer, a networking, az, hogy mit gondolnak rólad a szakmádban, milyen referenciáid vannak.  Ebben nekem szerencsém van, viszonylag könnyen teremtek kapcsolatot, jól tudom fenntartani őket, talán ez is segített az előre jutásban. 

Ezenkívül milyen tulajdonságaidnak, erősségeidnek köszönhető még, hogy most itt tartasz? 

Nemrég egy volt kollegám azt mondta: te olyan vagy mint egy Duracell nyuszi. Valóban, elég keményen dolgozom és szeretek is dolgozni. Hiszek abban a vezetői stílusban, hogy az utasítások helyett az ember a saját példájával inspirálja a munkatársait. Az emberi kapcsolatok fontosak számomra, tudok hallgatni és meghallgatni. A vezetői mivoltomban tudatosan fejlesztem magam, kiemelten odafigyelek a nők speciális helyzetére a munkahelyen, arra, hogy a kollegám éppen milyen élethelyzetben van, mire van szüksége. A Szerencsejáték Zrt-nél a menedzsmentben többségben nők vannak, azt gondolom, ez most egy kivételesen jó lehetőség megmutatni, hogy női vezetőként, mit tudok tenni többek között a női kollegákért. 

Mennyire segített vagy gátolt a karriered építésében az a tény, hogy nő vagy? 

Én is megtapasztaltam a fizetési üvegplafon jelenséget, méghozzá egy multinacionális vállalatnál. Nagyon rossz érzés volt. Előléptettek csoport szintű vezetőnek és kevesebb fizetést ajánlottak fel, mint a férfi elődömé volt. Akkor komoly dilemma előtt álltam: vagy kiállok magamért és később ettől nem lesz könnyű helyzetem a cégnél, de talán azt is elérem, hogy mással nem merik majd megcsinálni ezt. Vagy csöndben maradok és rossz érzéssel végzem a munkámat. Csakhogy engem nem ilyennek neveltek, úgyhogy szóvá tettem a dolgot, elértem, amit akartam, de nem éreztem jól magam ezután a munkahelyemen. Egy év múlva tovább léptem.

Remind magazin

Hogy érzed magad most ezen a munkahelyen, ahol a vezetésben többségben vannak a nők?

Szerintem nem attól függ, jól érzed-e magad a munkahelyeden, hogy a főnököd férfi vagy nő. De az igaz, hogy nagyon jó Mager Andrea elnök-vezérigazgató személyében egy olyan női vezetőt látni, aki inspirál a mindennapokban. Figyelem a tárgyalási technikáját, a vezetői stílusát, sokat tanulok tőle. Ha én teszem meg ezt másokkal, ha hatással vagyok a fiatalabb kolleganőimre, annak külön örülök. Az Európai Lottótársaságok Szövetségének van egy női vezetői mentorprogramja, amiben én is részt veszek, egy portugál hölgyet mentoráltam, én is sokat tanultam tőle. Többször kaptam LinkedIn-en üzeneteket nőktől, akik azt írták, hogy inspirálom őket, példamutató számukra, amit csinálok. Ez őszintén meglep, de nagyon jól esik. 

Szerinted most vagy a csúcson? A Szerencsejáték Zrt. kereskedelmi igazgatói pozíciója lesz a végállomás a karrieredben? 

Azt nem tudom, de az biztos, hogy rengeteg a tennivalóm ezen a poszton. Magyarország legnagyobb hálózatáról beszélünk, nagyon izgalmas modernizációs váltáson megyünk most keresztül, egy állami vállalatot készítünk fel a jövőre. A Szerencsejáték Zrt most történelmi időket él meg, annyira gyorsan fejlődik az iparág, hogyha nem cselekszik gyorsan az állami cég, elmennek mellette a trendek. Örülök, hogy a kereskedelem területén ebben a transzformációban én is benne vagyok. 

Mielőtt ide kerültél dolgozni, képben voltál a lottózás, a fogadások világával? Nehéz volt beletanulni ebbe az iparágba? 

Öt évig a marketing területet vezettem itt, ami még most is nálam van. Felépítettük a modern vállalati márkát, megerősítettük az értékesítés támogatási rendszert és újra gondoltuk kampányainkat. Az volt a szerencsém, hogy a szektor működésében – a kiskereskedelem, a digitális fejlesztés, a kereskedelmi partnerekkel történő együttműködés- nagyon hasonlít a telekommunikációhoz, ahonnan jöttem. Sokat segített, hogy az európai szövetségi rendszeren keresztül be tudok lépni munkacsoportokba, sokat tanulok a kinti példákból. Eddig Magyarországon nem volt versenytársunk, önmagunkkal versenyeztünk, illetve a külföldhöz mértük magunkat. Európában egyébként több mutatóban nagyon jól állunk, ezt sokan nem tudják. Most viszont kinyílt egy része a piacunknak, az online sportfogadás, megjelent a konkurencia, eljött újra az én világom a versennyel. Teljes erőbedobással állom ezt az új kihívást is. 

Smink és haj: Kiss Csilla

Bánhegyi Zsófia élettörténetét megtalálod a Remind Bookazine ötödik lapszámában is! Kattints, és rendeld meg most!

Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Buranits Ildikóval készült interjúnkat is!

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

97 gyerekprogram kapta meg idén az Edisonprogram minősítést

Ma már szinte megszámlálhatatlan szakkör, sportfoglalkozás, művészeti program és fejlesztő foglalkozás közül választhatnak a családok. De honnan tudhatjuk, hogy egy...

Back to office: nem több ruha kell, hanem tudatosabb gardrób

A szeptemberi visszatérés az irodába sok nő számára egyet jelent azzal a kérdéssel: mit vegyek fel? Tóth Bori divattervező szerint...

A hosszabb, jobb élet nem csodamódszerekkel kezdődik

A longevity kifejezésről sokaknak elsőre a biohacking, a különleges étrendek, a hidegzuhany, a vörösfény-terápia vagy a legmodernebb genetikai vizsgálatok jutnak...

Mi történik a vággyal, amikor minden azonnal elérhető?

Esther Perel húsz évvel ezelőtt megjelent Erotikus intelligencia című könyve ma talán aktuálisabb, mint valaha. Miközben biztonságra és állandó kapcsolódásra...

Kávé, energiaital helyett precízebb koffein? – interjú Sánta Ábellel, a FRISS alapítójával

A jó ötletek ritkán érkeznek készen. Kérdésekből, kísérletekből, kudarcokból és abból a makacs vágyból születnek, hogy valamit jobban csináljunk, mint...

Szerelem második látásra – teszteltük a Toyota bZ4X Touringot

Elsőre futurisztikus, második pillantásra pedig kifejezetten szerethető. A Toyota új elektromos SUV-ja nemcsak a megjelenésével, hanem a helykínálatával, a teljesítményével...

Nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy megtaláld a saját hangod

Julia Cameron több mint harminc éve megjelent könyve, A művész útja nem egyszerűen a kreativitásról szól: egy tizenkét hetes programot...

Szász Mátéval az egészségről – és arról, miért kell néha egyszerűen kimenni az erdőbe

Szász Mátét régóta ismerem. Beszélgettünk már együtt a Remind Connect színpadán, és sokszor váltottunk szót a háttérben is különböző témákról....

A választásaink adják az életet az életünknek – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Ungár Anikó

Mit jelent jól lenni akkor, amikor az élet nem mindig úgy alakul, ahogy terveztük? Ungár Anikó szerint elsősorban azt, hogy...

A jó reggel titka nem a hajnali 5 óra – 5 sikeres nő reggeli rutinja

Van, aki hajnalban kel, meditál, fut, naplót ír és már reggel hétkor meghódítja a világot. Más pedig háromszor nyomja ki...

EZ IS ÉRDEKELHET

97 gyerekprogram kapta meg idén az Edisonprogram minősítést

Ma már szinte megszámlálhatatlan szakkör, sportfoglalkozás, művészeti program és fejlesztő foglalkozás közül választhatnak a családok. De honnan tudhatjuk, hogy egy...

Back to office: nem több ruha kell, hanem tudatosabb gardrób

A szeptemberi visszatérés az irodába sok nő számára egyet jelent azzal a kérdéssel: mit vegyek fel? Tóth Bori divattervező szerint...

A hosszabb, jobb élet nem csodamódszerekkel kezdődik

A longevity kifejezésről sokaknak elsőre a biohacking, a különleges étrendek, a hidegzuhany, a vörösfény-terápia vagy a legmodernebb genetikai vizsgálatok jutnak...

Mi történik a vággyal, amikor minden azonnal elérhető?

Esther Perel húsz évvel ezelőtt megjelent Erotikus intelligencia című könyve ma talán aktuálisabb, mint valaha. Miközben biztonságra és állandó kapcsolódásra...

Kávé, energiaital helyett precízebb koffein? – interjú Sánta Ábellel, a FRISS alapítójával

A jó ötletek ritkán érkeznek készen. Kérdésekből, kísérletekből, kudarcokból és abból a makacs vágyból születnek, hogy valamit jobban csináljunk, mint...

Szerelem második látásra – teszteltük a Toyota bZ4X Touringot

Elsőre futurisztikus, második pillantásra pedig kifejezetten szerethető. A Toyota új elektromos SUV-ja nemcsak a megjelenésével, hanem a helykínálatával, a teljesítményével...

Szász Mátéval az egészségről – és arról, miért kell néha egyszerűen kimenni az erdőbe

A választásaink adják az életet az életünknek – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Ungár Anikó

A jó reggel titka nem a hajnali 5 óra – 5 sikeres nő reggeli rutinja

Előbb kérdezzük a gépet, mint az orvost?

„A boldogság lassú, a siker lassú” – a The Long Story podcast vendége Limpár Imre

Az éhség tényleg elveszi az eszünket?