hirdetés
A férjemmel szülész házaspárként magabiztosan vártuk első fiunk születését, a terhesség és a szülés természetéről mindent tudtunk már. Ez a magabiztosság azonban hamar elfüstölt, amikor a gyermekágy első óráiban rájöttem, hogy a szoptatásról semmit sem tudok. Ott volt a kezemben az a kis ember, és teljes bizonytalanság zuhant rám. Hatalmas, bedurrant cicikkel ügyeskedtem, és próbáltam Benedeket szoptatni. A bizonytalanság megakadályozott abba, hogy az ösztöneimre hallgassak, és próbáltam a kórházban kapott tanácsok alapján szoptatni. Tanácsból pedig annyiféle volt, ahány ember betévedt a szobámba: a legjobb szándékkal zavartak teljesen össze az egymásnak ellentmondó tippek.
Ez az élmény emlékeztetett arra, hogy mennyire kiszolgáltatott az ember, ha nem ismeri azokat az egyszerű összefüggéseket, amelyek az emberi biológia mozgatórugói. Azóta elvégeztem a SOTE szoptatási szaktanácsadói képzését, és látom, hogy a szoptatással kapcsolatos néhány lényegi információ is hatalmas nyugalmat adhat az első napokban, ez pedig kincset ér egy újszülött mellett. De nem kell feltétlenül egy új emberi életért felelni, hogy megterhelőnek érezzük az orvosi ellátás klasszikus formáját és a hiányzó kommunikációt. Ha valaki nem nőgyógyász, egy rákszűrés élménye is lehet hasonlóan elbizonytalanító számára. Én azon dolgozom, hogy ezt az elveszettséget kiszorítsuk a nőgyógyászati ellátásból.
Megértem azokat, akik az interneten keresnek válaszokat. Az orvoslás egyre javuló szakmai minősége mellett a kommunikációra még mindig nagyon kevés idő jut. Aki öt perc alatt kap egy rákszűrést, egy dorgálást és egy teljesen új, latin diagnózist, az az internethez fordul otthon. Ez azért problémás, mert az ember nem csak statisztika. Ha elolvassuk például a policisztás petefészek szindróma jellegzetes tüneteit, akkor rémisztő lehet a hosszú lista, amivel szembesülünk. A valóságban viszont egy-egy ember életében inkább csak 3-4 tünet jelentkezik. Ha a kezelési módok között próbálunk tájékozódni, még nehezebb helyzetben vagyunk. A prok és kontrák világában szinte lehetetlen magunkra is érvényes tippeket találni, így pedig garantált a szorongás és a káosz.
A testünk minden nap beszél hozzánk: termel, mozog, hullámzik, jelez, szúr, fáj, simogat. Ha nem értjük ezt az összetett nyelvet, ezek a jelek zavaróak, sőt félelmetesek lehetnek. Az elmúlt évszázad arra bíztatott minket, nőket, hogy hagyjuk a fenébe a testünkkel való babrálást, foglalkozzunk fontosabb dolgokkal. A folyást rejtsük betétbe, a mellünket melltartóba, a petefészek ciklusunkat inkább gátoljuk le egy fogamzásgátlóval. Évekig menekültünk a testünk elől, de ez mára megváltozott. A nők szeretnének barátságban élni a biológiájukkal, végre figyelmesen hallgatják annak jelzéseit. A könyvemben összegyűjtöm azokat az alapvető tudnivalókat, amelyek segítenek értelmezni a mindennapi jeleket.
Forrongó téma a női egészség, és ez csodálatos. Alig van olyan terület, amely ne kapna egyre nagyobb figyelmet: fejlődik a diagnosztika, a nők egyre kitartóbban keresik a válaszaikat. A személyes szívügyem a szexuális fájdalom, ami kapcsán még mindig a jéghegy csúcsán áll a tudomány. A huszadik század felkínálta a társadalom számára a „frigid nő” sztereotípiáját, és ez még mindig nagy teher a nőkön. A szexuális jellegű panaszok sokszor azért maradnak véka alatt, mert a nők félnek a megbélyegzéstől, félnek, hogy az „értékük” csökken, ha a szexuális életükben valamilyen kihíváson kell dolgozniuk.
A mostani középiskolások sokkal nyitottabbak, az internet világában nincs megválaszolatlan kérdés. A mi felelősségünk az, hogy ellássuk őket hiteles válaszokkal. Amikor serdülőknek tartok szexuális felvilágosítást, akkor a kamaszok már egyenes háttal felteszik a kezüket és a kérdéseiket. Én ettől elolvadok, annyira menők! Micsoda lehetőség úgy belenőni egy testbe, hogy bátran, nyíltan vállalod és azonosulsz vele, képviseled az érdekeid. Őrület!
Az élet szexuális részéről való beszélgetés a legtöbb családban már otthon elindul, de jól működhet az iskolai szexuális oktatás is. A hatvanas évektől divatos „felvilágosítás” koncepció viszont nem tökéletes. A mi korunkban az átadott információk nagy része a szexuális létezés által ránk szálló halálos veszedelemtől próbált volna megóvni. Arról, hogy a terhesség szép, a szex csodás, a női működés pedig fantasztikus, szó sem esett. A rövid üzenet inkább az volt, hogy a szex veszélyes, a női test kiszámíthatatlan, a terhesség szégyen. Ma már inkább egy szélesebb látószögben szeretünk beszélgetni a szexről. Az anatómia és az élettan korosztályra mért ismeretén túl a szexualitás, a párkapcsolatok működése, a kommunikáció, vagy akár a kapcsolati erőszak is olyan témák, amik ismerete segítik a fiatalok navigálását az életben.
A szülőknek első körben a nemi szervekről és azok működéséről érdemes beszélni. Elmondani, mi számít egészséges működésnek, mi nem. Mikor van szükség szakmai segítségre, és mikor lehet otthon megoldani a problémát? Mik azok a hétköznapi, életmódbeli szokások, amik segítik a női működést, és mik azok, amelyek szabotálják? A dohányzás és a hüvelyöblítés például tönkreteszi a hüvelyflórát, a zöldségben-gyümölcsben gazdag táplálkozás viszont támogatja. Az idősebb generáció szerepe ebben is a példamutatás, és az őszinte, hiteles válaszok megtalálása. Ideális esetben ezt a szülők által megalapozott tudást rendszerezi az iskolai oktatás, az orvos szerepe itt csak kiegészítés, megerősítés. A nőgyógyásznál – ahol az első látogatás ideje az első menzesz utánra, de az első szexuális együttlétet megelőző időszakra esik – meg lehet beszélni a megfigyeléseket, a felmerülő bizonytalanságokat, esetleges panaszokat. Ugyanis kérdezni is az tud jól, aki átlátja a teste működését.
A legeslegjobb élmény, amikor a pácienseimmel beszélgetünk. A hozzám érkező nők sokszor nagyon olvasottak, és évek óta figyelik a testüket. Ha például arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy rendszertelen ciklus hátterében van-e ovulációs probléma, nagyon sok nő tud már magabiztosan nyilatkozni arról, hogy volt-e ovulációja. Az ovuláció környéki érzeteket, apró változásokat megfigyelve a nők magabiztosan eligazodnak a ciklusukban: amikor nekem az a dolgom, hogy laborral alátámasszam, amit a nők már tudnak a saját testükről, az egy óriási győzelem és elismerés. Ahogy az internet nagyon sok tévedést és szorongást okozhat, úgy igaz az is, hogy a világ orvosi szakirodalma egy kattintásra van tőlünk: aki motivált, nagyon jó minőségű információkhoz is hozzájuthat. Megtiszteltetés számomra, ha egy olyan pácienssel dolgozom, aki foglalkozik a testével.
Fotó: Fazekas Nikoletta
hirdetés
