Az egykori Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztél. Tizenöt év elteltével döntöttél úgy, hogy megvalósítod a gyerekkori álmodat, és divattervezőnek tanulsz. Mi adta meg a kezdőlökést?
Nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem az akkor még Közgazdaságtudományi Egyetemen, diplomata szerettem volna lenni. Az egyetem után bekerültem az államigazgatásba és külgazdaság politikával foglalkoztam. Ez egy szép munka volt, de miután megszületett a fiam, távoli céllá vált számomra a külszolgálat lehetősége. Egy idő után azt éreztem, hogy bár szeretem, amit csinálok, valami hiányzik az életemből, valami, ami kislánykorom óta elkísért: az alkotómunka.
Azt gondolom, engem is elért az, ami nagyon sok nőt a harmincas éveiben. Elkezdtem újragondolni az életemet, hogy vajon jó helyen vagyok-e, szeretem-e, amit csinálok, és van-e még valami, amit szeretnék megvalósítani az életemben. Így kerültem a KREA-ra. Nagyon komolyan vettem a képzést. Mivel feladtam érte a régi életemet, megpróbáltam mindent beletenni, és tudtásban megszerezni azt, amit csak tudtam, hogy megvalósulhasson az álmom. Végül 2013-ban lediplomáztam.
Mielőtt lediplomáztál, még volt egy izgalmas fordulat az életedben.
Így van! Részt vettem egy nemzetközi dizájner versenyen, amit divattervező szakos hallgatóknak írt ki a Triumph International. Miután megnyertem a hazai döntőt, én képviselhettem Magyarországot a nemzetközi versenyen. Több mint 30 országból mintegy 3000 pályázó versenyzett egymással, végül a zsűrinek az én munkámra esett a választása. Ekkor kaptam egy állásajánlatot a Triumph-tól, egy évig együtt is dolgoztam velük, és a kollekcióm kereskedelmi forgalomba került. Ez egy klassz tanulási folyamat volt, de rájöttem, hogy nem csak fehérneműket szeretnék tervezni. Engem a női ruhatervezés sokkal inkább érdekelt, ezért úgy döntöttem, hogy megvalósítom a saját álmomat, amit én Elysiannek hívok már tizenkét éve.
Az indulásnál határozott víziód volt a márkáról?
Olyan értelemben igen, hogy azt mindig is tudtam, hogy én nemcsak ruhákat akarok árulni, hanem egy élményt szeretnék adni azoknak, akik hozzánk beérnek. Szerettem volna visszahozni a régi idők szalon szolgáltatásának az élményét. A ruhák zömét ezért a mai napig méretre készítjük el a vásárlóink számára. Ennek a személyességnek köszönhetően épült a márka köré egy nagyon értékes női közösség. A tagjai egytől egyig olyan nők, akiket én magam elé képzeltem, amikor az Elysian elindult.
Milyen az Elysian nő?
Az Elysian nő egyszerre erős és törékeny. Megéli a nőiességét, miközben az életben nagyon sokszor férfi szerepbe kényszerül vagy férfierőre van szüksége. Utazó nő, kíváncsi a világra, felfedező. Olyan nő, aki szeretné az álmát megvalósítani a magánéletben és a munkában egyaránt.
Ez a modern nő egyik legnagyobb kihívása.
Igen, én is azt látom, hogy sok nő van ebben a szerepben. Ugyan van még hova fejlődni, mi, nők többé-kevésbé kivívtuk az egyenjogúságot, amit élvezünk is, de sok olyan karakterjegyünk van, ami megkülönböztet bennünket a férfiaktól. Jó, hogy ezek vannak, jó ezekkel élni – de nem visszaélni –, a ruha pedig egy olyan eszköz lehet, amivel kifejezhetjük a személyiségünket és magabiztosságra tehetünk szert. Segíthet abban, hogy minden feladatkörben és minden szerepkörben harmóniában érezzük magunkat.
Hogy látod, az elmúlt tíz évben milyen utat járt be a márka?
Az elmúlt tíz évben nagyon sokat tanultunk. Tanulni mindig lehet és kell. Az első kollekciókhoz képest változott kissé a stílus olyan értelemben, hogy az alkalmi ruhák mellett a hétköznapok viseleteire is hangsúlyt helyeztünk, de a kezdetektől érvényes stílusjegyeket megtartottunk. A letisztultság, az elegancia, a légiesség, a nőies, derékhangsúlyos ruhák megmaradtak. Sokat változott a termékportfólió. Az Elysiant sokáig estélyiruha márkaként azonosították, de én a kezdetektől teljes ruhatárban gondolkodtam. Úgy képzeltem el, hogy mi ahhoz keressük a megoldásokat, hogy az Elysian nő reggeltől estig fel tudjon öltözni. Ahogy haladtunk előre az időben, elkezdtünk kísérletezni azzal, hogy milyen egy igazán klassz nadrág, milyen egy igazán jól szabott zakó, milyenek azok a nappali ruhák, amik egy üzletasszony számára a kosztüm alternatíváját jelenthetik, de úgy, hogy ő nőiesnek érezze benne magát. Ugyanakkor mindvégig fontos szempont volt, hogy a ruhák kényelmesek legyenek. Mi a comphort chic stílust képviseljük, vagyis azt, hogy úgy érezd jól magad a ruhádban, hogy közben nem feszengsz benne.
És természetesen a body is szerves része az Elysian ruhatárnak!
A body mindig nagyon fontos darab volt, hiszen ezzel indult a karrierem. Egy kézzel készült body-val nyertem meg a Triumph nemzetközi versenyét, ezzel tisztelegve minden kollekcióba kerül body a mai napig. Én úgy hívom őket, hogy a 21. század fűzői, mert szépen formálják az alakot, optikailag karcsúsítják a női testet, ugyanakkor kényelmesek is. Az Elysian számára fontos az is, hogy a darabjaiból olyan kapszularuhatárak legyenek kialakíthatók, amik egymással jól kombinálható ruhadarabokból állnak.
Én annak vagyok a híve – főként most, hogy a fenntarthatóságnak egyre nagyobb a fontossága –, hogy ne vásároljunk sok ruhát, legyenek inkább olyan darabjaink, amik jó minőségűek, egymással jól kombinálhatók és sokáig elkísérnek bennünket.
Az Elysian ruhák sajátossága még, hogy méretre készülnek. Úgy képzelem, a mögöttetek álló több mint egy évtized jó tapasztalata lehetett annak, hogy kiismerjétek, melyek azok a fazonok, amelyek a lehető legtöbb alakon jól állnak.
Ez pontosan így van. Az elmúlt 12 év olyan volt nekünk, mint egy reprezentatív mintavétel. Különböző alkatú és életkorú, különböző élethelyzetben lévő hölgyek érkeztek hozzánk, és azt nagyon szépen lehetett látni, hogy mi az, ami a legtöbb nőnek jól áll, hogy miben érzik jól magukat, hogy mik azok a problémák, amikkel általában küzdenek, vagy hogy melyek azok a testrészek, amelyeket hangsúlyozni szeretnének. Amikor kialakítjuk egy kollekció szabásmintáit és méretsorait, akkor ezek az információk már rendelkezésünkre állnak. A nők alkata folyamatosan változik, ezért egy harminc pluszos már nem ugyanazt az S-es méretet hordja, mint mondjuk egy húszéves lány. Ezt mi figyelembe tudjuk venni.
Talán nem titok, hogy az új kollekciónál már konfekciódarabok megalkotásával is kísérleteztetek.
2024-ben meghoztam a döntést, hogy eljött az ideje annak, hogy kettéválasszuk a márkát. Az Elysian Atelier, tehát a műhelymunka a szívem csücske, de mellette a most debütáló kollekcióban már megjelennek a konfekciódarabok is. Idén elindítjuk a gyártást – még mindig kis szériában –, előre levarrjuk a ruhákat, amik három méretben lesznek elérhetőek, és azonnali vásárlási élményt fognak nyújtani az érdeklődőknek. Számomra ez nagy kihívás volt, hiszen itt már nincs személyre szabott gyártás, nincsenek fél centik. Ilyenkor okosnak kell lenni, hogy ha valaki levesz egy darabot a polcról, akkor az jól álljon rajta. Ez más szabászati megoldásokat igényel, esetleg állítási lehetőségeket, több olyan fazont, ami tényleg bárki számára csinos lehet.
Vannak olyan Jolly Joker darabok, amik tényleg bárkinek jól állhatnak?
Nálunk nem véletlenül alakultak ki azok a fazonok, amik kollekcióról kollekcióra visszatérnek. Ilyenek a pliszírozott szoknyáink például, ezeket mindig valamilyen új megoldással vagy saját tervezésű mintával frissítjük fel. Mindig van ingruhánk, ami szintén többféle alkatú nőnek áll jól. Aztán vannak a loknis szoknyás, hosszú és derékhangsúlyos dzsörzéruháink. Itt az anyagválasztás ad arra lehetőséget, hogy ne kelljen kicentizni a derékbőséget, mert az rugalmas annyira, hogy különböző méretekben is jól álljon.
Az Elysiannak van egy igen karakteres DNS-e, visszatérő fazonjai, nélkülözhetetlen darabjai. Hogyan képes kollekcióról kollekcióra megújulni egy márka, ami erősen támaszkodik a saját hagyományaira?
Én a munkámat úgy fogom fel, mint történetmesélést. Azt szoktam mondani, hogy minden kollekció egy új fejezet abban a könyvben, amit írunk. Az inspiráció nagyon sok irányból ér kezdve az irodalomtól a filmeken át az utazásig. Amikor rátalálok a témára, onnantól könnyű dolgom van, mert látom magam előtt, hogy milyen legyen a kollekció, és utána már kapcsolódnak ehhez a színek meg az anyagok. Engem ösztönöz az, hogy félévről félévre tudjunk valami újat mutatni, miközben megőrizzük a márkánk stílusjegyeit. Én ezt szeretném úgy csinálni, hogy büszke lehessek rá, és hogy közben tudjunk fejlődni. Mivel a textilipar is nagyon sokat fejlődik, mindig lehet újabb és újabb megoldásokat vagy technológiákat felfedezni, ezért ezt a munka számomra mindig érdekes marad.
Mesélsz az új kollekcióról? Milyen inspirációkhoz nyúltál a munka során?
Fontosnak tartottuk hangsúlyozni, hogy kijön a ready-to-wear vonal. Ennél a kollekciónál én egy dolgozó nőt képzeltem el, és az ő alapruhatárát alkottam meg csupa olyan öltözékkel, amik minden élethelyzetben jól tudnak kinézni. Most mutatjuk be a „white shirt” kollekciónkat is. Ez egy olyan ruhadarab, ami minden nőnek ott van a ruhatárában, mégis sokan mondják, hogy nagyon nehéz egy szép fehér inget találni. A kollégáimmal folyamatosan finomítjuk az alap szabásmintát, próbálgatjuk magunkon is, hogy hol vegyünk el, hol adjunk hozzá, figyeljük, hogy milyen betűrve és milyen kiengedve. Persze nincs olyan, hogy tökéletes, de törekszünk rá, hogy egy olyan ruhadarab legyen, amit nagyon sok nő szeret. Ezért nem is egy-, hanem ötfajta inget fogunk bemutatni figyelembe véve a különböző testalkatokat. A kollekció végére hagytuk a kézzel készült, kézi rajzolással díszített ruháinkat. Van egy olyan bőrruhánk, amire 1100 gyöngyöt hímeztem, miután 1100 lyukat ütöttem a bőrön. Ezekkel a kézzel készült darabokkal szeretnénk utalni arra, hogy az Elysian egy műhely, ahol azokat is várjuk, akik valamilyen különleges alkalomra keresnek ruhát.
Az új kollekcióban fontos szerepet kap a farmer is.
Bizony, a kollekciónak egy nagyon fontos része, hogy újragondoltuk a farmer használatát. Azt láttam, hogy bár a farmer örök divat, az üzleti életben csak mondjuk a lazább pénteki napokon viselhető. Mi viszont olyan darabokat készítünk farmerből, amik minden nap viselhetők. Ezek zakók, ruhák, mellények, magas szabású, palazzo fazonú nadrágok. Nagyon nagy sikert aratott a vásárlók körében, hogy csinossá tettük számukra a farmert.