hirdetés
Vajon mi köze van a Buddhának a gazdasághoz? Első hallásra ellentmondásos lehet már maga a kérdés is, a buddhizmus és a gazdaság összekapcsolása pedig egyenesen oximoronnak tűnhet. Mintha két külön valóság létezne, melyeket nem összekapcsolni, hanem sokkal inkább el kellene különíteni egymástól.
Karsai Gábort, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektorát mégis arra kértük, hogy kösse össze a kettőt, hiszen a buddhista közgazdaságtan egy létező, és egyre többek által sikeresen alkalmazott gazdasági módszertan, mely a jelenlegi gyakorlatokkal ellentétben a fenntartható, környezetbarát, igazságosabb és támogatóbb működésre helyezi a hangsúlyt.
„A buddhizmuson belül több irányzat létezik. Az egyik szerint alapvetően a belső világunkkal kell foglalkoznunk, azzal, hogyan viszonyulunk az érzéseinkhez, a gondolatainkhoz, önmagunkhoz, vagyis alapvetően a tudatunkhoz, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt, békés, harmonikus életünk legyen. Nyilvánvaló, hogy ez egy túlzott individualista megközelítés, hiszen nem izolálhatjuk magunkat a szűkebb környezetünktől, nem választhatjuk le magunkat a környező világról, a társadalomról. Ezt ismerte fel a buddhizmus egy másik irányzata, a mahájána, amely a »nagy szekér« útjaként is ismert. Ez a törekvés kifejezetten fontosnak tartja tágabb társadalmi kontextusban a tudatos felelősségvállalás, az együttérzés és a bölcsesség eszméjének alkalmazását.
Ehhez pedig szorosan kapcsolódik, hogy hogyan élünk, milyen életmódot folytatunk, milyen gazdasági tevékenységet végzünk” – mondja a rektor, hozzátéve: a Buddha is tanította a szenvedések okainak megszüntetésére szolgáló úgynevezett nemes nyolcrétű ösvény nyolc gyakorlata között a helyes megélhetést. Vagyis nem tudjuk a szenvedéseink okait felszámolni anélkül, hogy új alapokra helyeznénk a megélhetésünket, beleértve az életmódunkat, a gazdasági tevékenységünket, a munkánkat, a pénzhez, a fogyasztáshoz való viszonyunkat. A buddhista közgazdaságtannak alapvető kulcseleme a mértékletesség, a középút, vagyis a szélsőségektől való tartózkodás filozófiája, beleértve az önsanyargatást és az élvezetek túlzott habzsolását is úgy egyéni, mint társadalmi szinten.
A gazdasági szereplők közül egyre többen felismerik, hogy valami nincs rendjén, hogy valamit változtatni kellene például a társadalmi felelősségvállalás vagy a fenntarthatóság kapcsán, ennek ellenére a buddhista közgazdaságtan eszméinek alkalmazása mégsem tekinthető általánosnak sem Magyarországon, sem a világban.
Karsai Gábor szerint az előttünk tornyosuló válságok fogja kikényszeríteni, hogy minél szélesebb körben, és minél magasabb szinteken felismerjük a komplex egyensúly fontosságát, vagyis azt, hogy nem vehetjük ki önző módon magunknak a nagy egészből a minél többet, mert csak kevesebb marad a végén nekünk is.
A teljes cikk a Remind bookazine negyedik számában olvasható.
Fotó: Rutpratheep Nilpechr / Unspalsh
hirdetés
