hirdetés
A fenntartható divat nemcsak organikus anyagokból készült anyagokról és second hand ruhadarabokról szól. Egy tudatosan kialakított, időtálló gardrób kialakításához elengedhetetlen, hogy ismerjük önmagunkat – mind külsőleg, mind belsőleg. Csalár Bence új könyvében mindenkit arra bíztat, hogy induljon el saját önismereti útján, és fedezze fel, hogy hogyan érzi jól magát a bőrében.
Habár már a gimnáziumi éveim alatt is szerettem írni a divatról, végül csak 18 évesen kezdtem bele a tudatosabb építkezésbe, amelynek egyik első és legfontosabb lépése volt, hogy minél több hazai divattervezőt, alkotót ismerjek meg, majd lehetőség szerint mutassak be másoknak is. A fenntartható divathoz kötődő kapcsolatom itt kezdődött el leginkább, habár akkoriban nyilván ezt így még nem mondtuk ki, de ma már tudja minden szakmabeli: a fenntartható divat egyik legfontosabb alappillére a transzparens gyártás és lokális termékek preferálása, melyeket a magyar divat egyértelműen magában hordozza. Ettől függetlenül már gyerekkoromban is úgy neveltek a szüleim, hogy becsüljem meg az értékeimet, legyen szó cipőről vagy ruháról, hiszen minél jobban figyelek rá, annál tovább viselhetem majd örömmel. Utóbbi példa is jól mutatja, hogy a tudatosabb élethez tartozó alapokat akár már a családunkon keresztül is elsajátíthatjuk.
Amikor előadást tartok a témában, próbálom a lehető legátláthatóbban átadni a fogalom lényegi részét a hallgatóknak. Tehát, ahogy te is említetted, a fenntartható divat fogalma túlmutat az anyaghasználaton (bár kétségtelenül fontos eleme), mert ez „csak” a ruha része, amely arra világít rá, hogy például jobb, ha valami vagy teljesen természetes szálakból készült vagy 100%-osan műszálas, hiszen ez teszi lehetővé a már megunt vagy megsérült ruhadarabok reciklálhatóságát, ellentétben a kevert szálas, tehát mindkét száltípust tartalmazó darabokkal szemben.
A másik fontos eleme a fenntartható divatiparnak az a gyártási transzparencia, amely lehetővé teszi számunkra fogyasztóként, hogy megbizonyosodhassunk arról, az adott divatcikket ki készítette, milyen körülmények között, és méltányos bérezésben részesült-e az elvégzett munkájáért cserében. Ezzel az összesítéssel pedig egyúttal rá is mutattam, hogy mi hiányzik a legtöbb esetben a divatiparból, és miért érdemes kétszer is meggondolni, hogy a plázákban tartott ünnepi leárazások közepette túlvásároljuk-e magunkat vagy sem.
Valljuk be, ha tisztában lennénk ezzel a kapcsolattal, akkor bennem sem fordult volna meg ennek a kötetnek a megírása, viszont ezt nem is feltétlenül szűkíteném az országunkra, elvégre ez egy globális jelenség, probléma, amely jól megmutatkozik a fogyasztói szokásainkban, hiszen különösebb okok nélkül, bármikor és bárhol vásárolunk. Nem értékeljük az emberi kapcsolatainkat, barátságainkat, de ami ennél is rosszab: önmagunkat sem. Így érthető (habár szomorú) felismerés volt részemről, hogy a fenntartható divat szélesebb körben történő befogadásához vissza kell térni a gyökerekhez, az egyénhez, önmagunkhoz, a magunkhoz fűződő kapcsolatunkhoz. A felismerés azonban fél egészség. A Stílustérkép amellett, hogy segít a felismerésben, abban is támogatja az olvasót, hogy ne féljen változtatni, mert csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.
A kiindulási pontom az volt, hogy a fenntarthatóság egyenlő a tudatossággal, a tudatossághoz pedig önismeret kell, tehát az egyik nem működik a másik nélkül. Gondolj csak bele, hogy mennyire megváltozik a testtartásunk, az öltözködésünkben használt színek spektruma és az, ahogyan viseljük azokat, amikor boldogok, például szerelmesek vagyunk. Érkeznek a bókok, te pedig csak élvezed, miközben nagy eséllyel nem változott sem a ruhaméreted pár nap alatt, sem a szépségápolási rutinod. Akkor tudunk tudatosabban élni, táplálkozni, öltözködni, vásárolni, ha egyensúlyban vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel és képesek vagyunk meghúzni a saját határainkat, máskülönben maga a rendszer sem fenntartható.
Ismeri és elfogadja, szereti a testét az adott formában, még akkor is, ha változtatni szeretne rajta. Elvégre gyűlöletből nem lehet várat építeni. Na és persze a testképe nem a másoktól kapott visszajelzéseken alapszik. Mindemellett habár tisztában van az aktuális trendekkel, személyes preferenciái alapján dönt azok esetleges beépítéséről a saját ruhatárába. És ami talán a legfontosabb: nem sajnálja magától a törődést, az elfogadást és a belső munkát sem.
Abszolút! Ha az adott trend belefér az általunk alkalmazott eszköztárak sorába! De fontos azt is megjegyeznem, hogy nem szabad önmagunkat keretek közé szorítani sem, és olykor érdemes kipróbálni valami újat, ami lehet egy olyan apróság is, mint egy kendő, amely révén a már sokat viselt, de szeretett ruháinkat is picit új színben láthatjuk majd a szekrényünket kinyitva vagy a tükör előtt állva.
Mint minden változás, változtatás esetében, itt is a szembesítés a leghatékonyabb módszer, amikor őszintének kell lennünk önmagunkkal. Ilyenkor, mielőtt bármi újat vásárolnánk a gardróbunkba, tessék szépen kipakolni az egészet az ágyra, kanapéra és levonni a megfelelő következtetéseket. Szinte biztos vagyok benne, hogy az első érzés, ami hatalmába kerít majd, az a sokk lesz, amikor ráébredsz, hogy milyen sok ruhád van – és a csattanó: milyen sokat nem viseltél évek óta, mert csak ugyanazt a pár kedvencedet variálod újra és újra. Amikor a ruhákkal csordultig levő szekrényed előtt állva azon idegeskedsz, hogy már megint nincs mit felvenned, nem kell tovább hazudnod magadnak. Te is tudod, hogy ott valami nem stimmel, hiszen olyan sok ruhád van, hogy át sem látod, mit rejt a szekrény. Ez annak a diagnózisa, hogy talán az önkifejezés jegyében történő impulzusvásárlásaid során valahol önmagadat is elveszetted, de semmi gond, ebben próbálok én is segíteni, mert számomra is ismerős az érzés.
Az első szabály: vásárolj kevesebbet! A fast fashion brandek teljesen eltorzították bennünk a divatcikkek, így a ruhák és kiegészítők valódi értékével kapcsolatos gondolatainkat. Az 1500 forintos fehér póló lett a mérce, miközben legyünk őszinték: mi magunk az ebből a termék árából a varrónőhöz jutó picit összegért cserébe meg sem mozdulnánk, nemhogy dolgoznánk a hét minden napján.
Két dolog van, amivel szeretem útjára engedni az előadásaimra ellátogatókat és az olvasóimat is: az első, hogy tarts szünetet a vásárlásban, és első körben ismerd meg magad még jobban, hogy tudatosabb döntéseket tudj hozni, így például 4 póló helyett vegyél egy darabot, ami viszont nem csak egy szezont fog kibírni, vagy válogass a másodkézből beszerezhető termékek között, hiszen ezzel körforgásban tartott a már legyártott divatcikkeket.
A másik dolog: a divatipar káros hatásainak ismeretében sem szabad démonizálni minden márkát és kezdeményezést, mert előbb vagy utóbb felismered majd azokat a játszmákat, amelyekkel megpróbálnak befolyásolni, viszont az életünk folyamatosan változik. Olykor könnyebb, olykor végtelenül komplikált, így ha mégis venned kell valamit egy fast fashion boltban, mert szükségszerű és indokolt, ne hibáztasd magad, ez egy folyamat, mindenkinek a maga tempójában kell változtatni, hogy a változás tartós és fenntartható legyen.
Portréfotók: Panamy, fotók a könyvről: Lengyel Zsombor
hirdetés
