hirdetés
A legtöbben biztosan futottunk már bele valamelyik közösségi média oldalon olyan rólunk készült fotóba, amelyet nem szívesen láttunk viszont a világhálón. Előnytelen oldalunkat mutatta, nem akartuk világgá kürtölni, hogy azt a bizonyos szombat estét hol töltöttük, vagy egyszerűen nem szeretünk magunkról képeket megosztani. Ebben az esetben megkérhetjük a poszt készítőjét, hogy törölje a tartalmat. De mi van, akkor, ha esze ágában sincs? Ha a fotó pont azzal a céllal készült, hogy rossz színben tüntessen fel bennünket? Könnyen lehet, hogy az elkövető maga sem tudja, hogy bűncselekményt hajtott végre, mi pedig akár a bírósághoz is fordulhatunk.
Ma már csak párkattintás, és bárki számára elérhetővé tehetjük az általunk készített fotókat vagy videókat, azt mégis kevesen tudják, hogy komoly következményekkel járhat, ha valakiről a hozzájárulása nélkül osztunk meg képes tartalmat az interneten. Dr. Tóth Judit Lenke, adatvédelmi és pénzmosás elleni szakjogász, a 3D Gallery Budapest Interaktív Galéria alapítója szerint a problémát az jelenti, hogy ezek a tartalmak sokszor az online bántalmazás, a cyberbullying eszközévé válnak.
A képekkel és videókkal való visszaélést több kategóriába sorolhatjuk. Az egyik a denigration, azaz befeketítés, amely a hírnév rontására alkalmas poszt megosztását takarja. Egy másik az inpersonation, vagyis a személyiséglopás. Ebben az esetben az elkövető egy létező személy online profilja mögé búik, és az ő nevében küldözget a hírnevének rontására alkalmas üzeneteket.
Ezeknek az eseteknek a növekedéséhez a TikTok térhódítása is hozzájárul. A videómegosztó közösségi hálózat használatával könnyen el lehet ferdíteni a valóságot. A médiában sokat szereplő közéleti személyiségek esetében például meg lehet vágni a róla készült videókat úgy, hogy az eredeti más színben tűnjön fel.
Az outing kategóriája a személyes információk, engedély nélkül közzétett fotók megosztását takarja. Mindannyian hallottunk már olyan esetről, amikor egy diák egy osztálytársáról őt kellemetlenül érintő képet tesz ki egy közösségi felületre. Ennek egy változata a szexting, vagyis amikor a megosztott tartalom egy szexuálisan provokatív vagy meztelen kép.
Dr. Tóth Judit Lenke szerint két dologra fontos odafigyelnünk, amikor a családunkról, barátainkról, ismerőseinkről osztunk meg képet. Az egyik, hogy mielőtt valakit lefotóznánk, kérjünk tőle engedélyt. Természetesen beleegyezésnek számít az is, ha a mobiltelefon, a fényképezőgép felé fordul, szemmel láthatóan tisztában van vele, hogy fénykép készül róla. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az illető a kép későbbi megosztásához is hozzájárult, ehhez ismét az engedélyét kell kérnünk.
Ha a fenti kategóriák egyikébe sorolható visszaéléssel találjuk szembe magunkat, nemcsak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál tehetünk bejelentést, bíróságra is mehetünk a problémánkkal. Persze ennél sokkal fontosabb lenne a visszaélések megelőzése.
A szakértő úgy látja, hogy a témában mind a gyerekek, mind a felnőttek edukálása életbevágó. “A beszélgetés a problémamegoldás alfája és omegája. Edukációra, preventív foglalkozásokra van szükség, akárcsak a drogok esetében. Át kell adni egy tudáscsomagot arról, hogyan kell fényképeket készíteni, mi a jogszerű felhasználás menete és milyen következményei lehetnek. A hatályos magyar BTK szerint ugyanis a visszaélés bűncselekmény. Még a tizenhat éves kor alattiak is a jövőjüket kockáztatják vele, hiába esnek más megítélés alá” – mondja Dr. Tóth Judit Lenke, aki 3D Gallery Budapesttel közösen iskolai programsorozatot is indított, amelynek célja, hogy párbeszéd induljon a szülők, tanárok és az intézmények között.
“Elengedhetetlen, hogy a gyerekek tudják, mit tehetnek, ha a képükkel visszaélnek, és tudjanak hova fordulni. Sokan azért nem lépnek, mert félnek, hogy a szülő eltiltja őket a közösségi média felületeiről, ezért inkább csendben tűrnek. Ezért fontos, hogy elinduljon a kommunikáció erről a témáról!”
Képek: Canva
hirdetés
