hirdetés
Ahhoz azonban, hogy ne tegyük ki a digitális világnak lelki épségünket és emberi kapcsolatainkat, szükségünk van arra, hogy megértsük, miért és mennyi időt töltünk a digitális térben, és adott esetben képesek legyünk egy kis önmegtartóztatásra is. Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológussal beszélgettünk a témáról, aki régóta kutatja a digitális eszközhasználattal kapcsolatos viselkedéses zavarokat.
Nem valószínű, hogy van olyan ember, aki magán vagy egy hozzá közelálló személyen ne vette volna már észre a túlzott okoseszközhasználat aggasztó jeleit. Még a legtudatosabbak is észrevehetik olykor, hogy már percek óta ködös aggyal pörgetik a közösségi médiaoldalakat, mintha legalábbis valami kényszer hajtaná őket. Ebből is érezhető, hogy a digitális eszközhasználatnak van egy laikusok számára is jól megfigyelhető függőséget okozó hatása.
„Az okoseszközöket, a digitális tartalmak jó részét, a közösségi oldalakat, az online játékokat úgy tervezik meg, hogy addiktívak legyenek. Folyamatosan új és új ingerekhez jutunk a használatuk által, az idegrendszerünk pedig ki van hegyezve az újdonságra” – mondja Szondy Máté, hozzátéve, hogy „a kiszámíthatatlanul érkező megerősítések – tehát, hogy például a közösségi oldalakat pörgetve nem tudjuk előre, mikor futunk bele egy izgalmas tartalomba, vagy a randiappot használva mikor bukkan fel a képernyőnkön a nagy ő profilja – még inkább addiktívvá teszik az okoseszközhasználatot.”
A technoferencia kifejezés arra utal, hogyan zavarja meg a digitális eszközhasználat valós emberi kapcsolatainkat, koncentrációnkat, és hogyan csökkenti a teljesítményünket és figyelmi kapacitásunkat – azaz hogyan interferál egész életünkkel. Az eszközhasználat egyik legnagyobb problematikája, hogy ha nem szabályozzuk, akkor folyamatosan megzavarja az egyéb tevékenységekben való elmélyülést.
„Ma már nemcsak egy okoseszköz, hanem számtalan vonhatja el egyszerre a figyelmünket. Ezek ráadásul akkor is hatnak ránk, ha látszólag nem szakítjuk meg azt a tevékenységet, amiben éppen vagyunk.”
Elég, ha egyetlen másodpercre odapillantunk a megvillanó telefonra, vagy a felugró üzenetre, már maga a döntés, hogy kell-e ezzel foglalkoznunk most, vagy sem, annyira megterheli a többek között a döntési és végrehajtó folyamatokért felelős frontális lebenyünket, hogy percek kellenek utána, míg ugyanolyan hatékonysággal tudjuk újra fókuszálni a figyelmünket, mint előtte
– figyelmeztet Szondy Máté. Emellett ha rendszeresen képernyőt nézünk este, az végső soron megzavarhatja a jó alvásért felelős természetes cirkadián ritmusunkat, a kialvatlanság pedig hosszú távon súlyos egészségügyi problémákat okozhat.
Ami az emberi kapcsolatainkat illeti, mindenki tapasztalhatta már, milyen fájó tud lenni, ha beszélgetőpartnerünk ignorál minket. Ez persze nemcsak digitális eszközhasználat közben fordulhat elő, ám sajnos minél inkább rabszolgái leszünk okoseszközeinknek, annál gyakoribbá válhat, hogy észre sem vesszük, másokkal időt töltve is a telefont nyomkodjuk, vagy éppen mi tapasztaljuk azt, hogy nem figyel ránk a másik.
„Egy érdekes kutatás eredménye szerint már az is csökkentette a másik ember felé irányuló empátiát és figyelmet, ha a beszélgetés közben csupán az asztalon hevert egy mobiltelefon” – mondja Szondy Máté.
Nem önmagában a képernyőhasználat a probléma Szondy Máté szerint. Gond akkor van, ha az online tevékenységek elkezdik átvenni a valós világban végzett tevékenységeink helyét és szerepét – ha már nincs offline örömforrás az ember életében, vagy azokba is folyamatosan bekúszik az eszközhasználat.
„Nem szabad démonizálni az okoseszközöket, mert nagyon sok jóra is lehet használni őket. Például arra, hogy kapcsolatot tartsunk a szeretteinkkel. A teljes digitális detoxikáció hosszú távon nem reális” – mondja a szakpszichológus, aki azt ajánlja, ha úgy érezzük, túlzott mértékben használjuk az okoseszközöket, rövid időre tartsunk egy kis szünetet, nézzük meg, mi történik, majd onnan építsünk vissza egy kontrollált használatot.
Fotó: Unsplash
hirdetés
