Szerző: Fejes Réka
hirdetés
A Downton Abbey című sorozat lassan nyolc éve ért véget, Julian Fellowes kosztümös drámájának népszerűsége viszont még mindig töretlen. A rajongók legnagyobb örömére a Crawley család és az őket szolgáló személyzet életének alakulásáról két teljes estés mozifilm készült; azok pedig, akik szeretnének még többet tudni a 20. század eleji kastélyok mindennapjairól, számtalan Downton Abbey ihletésű könyvet olvashatnak a témában. Hiszen a nézőket nemcsak a sorozatban kibontakozó drámai fordulatok és szerelemmé vagy barátsággá alakuló kapcsolatok szegezik a képernyő elé, hanem az ezek díszletéül szolgáló és a konfliktusokat megalapozó történelmi kor is.
A Titanic 1912-es katasztrófájával kezdődő történet szerepelői ugyan már maguk után hagyták a majd’ hetven évig tartó viktoriánus-, majd az azt követő, rövid Eduárd-kort, mindennapjaikra még hatnak Granthan özvegy grófnéja vagy Isobel Crawley fiatalságának társadalmi normái, hagyományai és szokásai. Nincs ez másként Downton fényűző ünnepével, a karácsonnyal sem.
A sorozat egyik különkiadásában 1919 karácsonyába pillanthatunk be. Láthatjuk, hogyan ünnepeltek egykor az arisztokraták és az őket szolgáló személyzet tagjai. A modern brit karácsony a 19. század végén alakult ki. Ekkor jött divatba Karácsony apó alakja; a pukkantók, vagyis az apró ajándékokkal vagy édességekkel megtöltött, szaloncukor formájú papírhengerek vagy az üdvözlőlapok küldése.
Viktória királynő és férje, Albert herceg sokat tett azért, hogy a karácsony olyan népszerű családi ünneppé váljon, amilyen ma is.
A karácsonyfa-állítás hagyományát például Albert honosította meg, aki 1848-ban feldíszített fenyőfát küldött a Windsor környéki iskolákba és laktanyákba. A szokás egy-kettőre elterjedt a középosztálybeli családok otthonaiban is. Akkoriban a tűlevelű ágakra főként aranyszalagok és kristálydíszek kerültek. Az ajtókat, ablakokat, lépcsőkorlátokat, bútorokat pedig borostyánnal, tiszafával, babérral, fagyönggyel és magyallal dekorálták.
A felnőttek általában saját készítésű tárgyakat, mondjuk hímzett zsebkendőt és olyan édességet ajándékoztak egymásnak, mint a díszes papírba csomagolt cukrozott mandula. A gyerekek babát, babaházat vagy a viktoriánus korban divatba jött plüssmackót remélhettek a fa alatt, de a család anyagi helyzetétől függetlenül ritkán várt rájuk egynél több meglepetés.
Ha manapság nem is fakadunk dalra mindannyian a szalonban álló zongora körül, valamilyen hóbortos játékot szinte mindenki szokott játszani. Nem volt ez másként száz évvel ezelőtt sem. A sorozatban a Crawley család egy viktoriánus kori mulattságot választ, amelyre tekinthetünk az Activity őseként is. A már Charles Dickens és Jane Austen által is említett, angolul charadesnek nevezett játékhoz felnőttek és gyerekek egyaránt szívesen csatlakoztak. A résztvevők két csoportra oszlottak, és egy előre összeállított lista szavait és kifejezéseit mutogatták el egymásnak.
A századeleji karácsonyokon a magyarul Felelsz vagy mersz? néven ismert játék elődje is megjelent. A vállalkozó szelleműek választhattak, hogy egy kérdést válaszolnak meg, vagy teljesítik egy játékostársuk parancsát. Ha valaki megtagadta a válaszadást vagy a parancsot, büntetésképpen pénzbírságot fizetett vagy szénnel maszatolta össze az arcát.
De a snapdragon, vagyis tátika című játékhoz volt csak igazán szükség kurázsira. A játékosok feladata ugyanis az volt, hogy mazsolát kapkodjanak ki egy barndyvel teletöltött, majd meggyújtott tálból szájukban eloltva azokat. Egy másik változatban a résztvevőknek úgy kellett meginniuk egy pohár sört, hogy abba egy égő gyertyát állítottak bele. A kevésbé szerencséseknek a szakálla vagy a szemöldöke bánta a mutatványt.
A vidéki házak ünnepi menüsora talán túlzónak tűnhet, azonban a hét-nyolc fogásos vacsora mindennaposnak számított az arisztokraták körében, derül ki Annie Gray A hivatalos Downton Abbey szakácskönyv című kötetéből. A karácsonyi lakomát mindenekelőtt az ünnepi fogások különböztették meg a hétköznapi, hedonista eszem-iszomoktól.
Ezek közül a sorozatban feltűnik a lángoló karácsonyi puding, amelyet azelőtt szilvapudingnak hívtak, és egész télen fogyasztottak. Az Edvárd-kortól kezdve viszont a magyallal díszített finomság már csak a karácsonyi asztalon kapott helyet. Azok, akik könnyebb desszertre vágytak, a Franciaországból származó karácsonyi fatörzsből vettek a tányérjukra.
A Crawley-ékhoz hasonló családok vacsoráján kötelezően helyet kapott a Yorkshire pudinggal tálalt sült és a pulyka. Az alsóbb osztályok viszont inkább a számukra megfizethetőbb szárnyasokat, libát vagy csirkét készítettek.
A különböző fogásokat szezonális gyümölcsök és zöldségek kísérték, de az igazán gazdag háztartásokban megjelentek az olyan üvegházi csemegék is, mint a spárga. Ugyan a kelbimbó sok bosszúságot okozott a szakácsoknak, mégsem mondtak le róla az ünnepek alatt. Ez a káposztaféle arról volt híres, hogy nehezen lehet megfőzni, ezért a britek azzal viccelődtek, hogy ha azt szeretnék, hogy elkészüljön karácsonyra, már november elején fel kell rakniuk főni.
A személyzet asztalára munkaadóikéhoz hasonló ételek kerültek. A cselédek általában saját ünnepséget tartottak a magyallal feldíszített alagsorban, amelyre meghívták a birtokon dolgozókat is. Sört és puncsot szolgáltak fel, vacsorára pedig karhasültből, Yorkshire pudingból és karácsonyi pitéből álló menüsort ettek.
Az arisztokraták egyik karácsonyi szokása volt, hogy nemcsak egymást, alkalmazottaikat is megajándékozták. A házvezetőnő feladata volt, hogy beszerezze és számontartsa az ajándékokat, amelyek általában a szolgálók feladatköreihez kapcsolódtak, és értékük arányosan nőtt a beosztás fontosságával, írja Jacky Hyams a The Real Downton Abbey című könyvében.
A csomagokban olyan hasznos tárgyak lapultak, mint mondjuk egy Gladstone bőrönd, egy esernyő vagy éppen egy kézitáska, de a lakáj, a kertész vagy a szobalány a ház urának nagylelkűségétől függően kisebb-nagyobb pénzösszegre is számíthatott. Az alacsonyabb beosztású szolgálók többnyire valamilyen munkájuk elvégzéséhez szükséges ruhaneműt kaptak.
A kastélyokban népszerű szokás volt, hogy az ajándékokkal a család gyerektagjai mentek le az alagsorba és ajándékozták meg a személyzetet.
Ez a kedves gesztus segített szorosabbra fűzni a nem ritkán a konyhában sertepertélő gyerekek és szolgálók közötti kapcsolatot.
A sorozatban a Crawley-ék egy másik figyelmes hagyományt is teremtenek: karácsony napján svédasztalos ebédet esznek, hogy a szolgálók délben megtarthassák a saját ünnepüket. A 20. század elején azonban kevés hozzájuk hasonló arisztokrata család élt. Legtöbbjük számára az őket szolgálók megajándékozása nem kemény munkájuk jutalmát, csupán egyet jelentett a számtalan szokás közül, amelyek az életüket szervezték.
Kiemelt montázs: Canva / Remind
Egy lebilincselő sorozatra vágysz? Kattints! Rögntön hármat is ajánlunk!
hirdetés
