hirdetés
A Remind Bookazine második számában Dragomán György szívet melengettető sorai nemcsak az olvasás megszállottjainak jelentenek nagy élményt, de azoknak is, akik bár szeretnek olvasni, mindig találnak valami kifogást a halasztásra. Az író meggyőző érvek egész sorozatát tálalja írásában lenyűgöző, irodalmi megfogalmazásban. Kíváncsiak voltunk arra, mely könyvek dobogtatják meg az ő szívét és miért. Lehet, hogy mi is kedvet kapunk hozzájuk.
Olvasás előtti gyerekorom legkedvesebb könyve, Peikről, az árva kisfiúról, akit magához vesz Pável bácsi, a jó szándékú professzor. Peik lassan találja meg a helyét a városban, kis kalandok, apró izgalmak, a lényeg a nyugalom és a bizalom.
A világ legviccesebb és legborzasztóbb könyve. Látszólag az első világháborúról szól, de valójában arra tanít, hogy a hülyék parancsainak csak hülyeséggel lehet ellenszegülni, ez pedig, amilyen mulatságos, olyan fájdalmasan és halálosan reménytelen. Úgy két évente újraolvasom.
Sokak szerint lefordíthatatlan regény, büszke vagyok rá, hogy én mégis lefordítottam. A becketti életmű legvidámabb darabja: permutációs pikareszk, amelyben a főhős Mr. Knott udvarházában szegődik szolgálatba, hogy megtudja, miért van egyáltalán valami, miért nincs inkább semmi.
Egy epikus neo-western, ha egy mondatban akarnám összefoglalni, azt mondanám, hogy Móricz Zsigmond és Bodor Ádám a Károli Bibliát olvassák a Vadnyugaton, miközben Tom Waits szól halkan a háttérben.
A feleségem összegyűjtött versei, amikor összerakta és végigolvastam, azt éreztem, ebben benne van az egész életünk.
hirdetés
