100 évig élni már önmagában is fantasztikus teljesítmény, amikor hazánkban a születéskor várható átlagos élettartam a nők esetében 83,2 év. A családtagokon kívül polgármesterek, közösségek vezetői tortával, virágcsokorral szokták köszönteni az idős embereket ezen a kerek születésnapon. De ha a hosszú élet mögött egy kiemelkedően sikeres életút, rengeteg tapasztalat és egy példaértékű személyiség áll, jó, ha minél többen, sőt még az utókor is megismeri az illetőt. Oláh Kata filmrendezőt a személyes kíváncsiságon túl ez is motiválta, amikor a Covid-járvány kellős közepén úgy döntött, elkészíti Keleti Ágnesről szóló dokumentumfilmjét, amelyet december 8-tól mutatnak be a magyar mozik.
Hogyan került a látószögedbe Keleti Ágnes személye? Régről ismerted őt?
Nem én, hanem Bori lányom fedezte fel Keleti Ágit 3 évvel ezelőtt, amikor Ági a 99. születésnapját ünnepelte. Olyan édes ez a néni, csináljunk róla egy filmet, mondta nekem lelkesen a lányom. Mivel együtt szoktunk dolgozni, tudja, hogy milyen történetek ihletnek meg engem. Nem vagyok nagy sportrajongó, első látásra nagyon távol állt tőlem Ági sportkarrierje, de ahogy jobban beleástam magam életének részleteibe, egyre több párhuzamot fedeztem fel az én életutammal. Én is zsidó vagyok, én is éltem Izraelben, én is hazajöttem. Ági küzdelmeit, a zsidóságából fakadó problémáit éppen ezért az átlagosnál mélyebben át tudom érezni. Egy ponton úgy éreztem, meg kell ismernem őt, megtapasztalnom, hogy működik-e köztünk a kapcsolat, tudunk-e egymással mit kezdeni. Merthogy ez egy hosszabb történet lesz közöttünk, ha belekezdek egy dokumentumfilmbe, évekig vele élek, az életem szerves részévé válik a téma, a szereplők.
Amikor megkerested Keleti Ágnest az ötlettel, hogyan reagált rá?
Nem őt kerestem meg személyesen, hanem a családját. Ő már nagyon idős ember, egyedül nem hoz meg ilyen döntéseket. A fiával él együtt, aki körülbelül velem egykorú, igazából az ő bizalmát kellett elnyernem. El kellett hitetnem vele, hogy nem egy öncélú filmet szeretnék készíteni, hanem egy olyat, ami az anyukáját szolgálja. Meggyőzni őt arról, hogy én addig csinálom majd a filmet, amíg meg nem találom azt a formát, stílust, ami a legjobban áll neki.
Szerinted végül miért mentek bele a közös munkába?
Talán érződött rajtam az őszinte kíváncsiság. Mi már készítettünk filmet idős emberről, tudtuk, hogy nem egyszerű dolog. Végtelen türelemmel, odafigyeléssel kell kivárni azokat a pillanatokat, amikor a főszereplő olyan állapotban van, hogy van kedve mesélni. Azt láthatták rajtunk, hogy nem gyors interjúkat szeretnénk készíteni Ágival, hanem beszélgetni szeretnénk vele, tényleg az a célunk, hogy egy mindenkinek tetsző alkotást hozzunk létre.
A Covid-járvány kellős közepén vágtatok bele a film elkészítésébe. Nem féltetek, hogy közel kerülve hozzá, esetleg átadjátok neki a vírust, ami számára akár végzetes is lehet?
Ennek a felelősségnek a súlya végig nyomasztott engem. Nem ér annyit egyetlen film sem, hogy másnak bajt okozzunk vele. Megtettük az összes óvintézkedést, amit csak lehetett. Magunkra is nagyon vigyáztunk, amikor tudtuk, hogy a forgatás során egy intenzívebb időszak következik, például a 100. vagy a 101. születésnapja, akkor mi sem mentünk előtte sehová, nem találkoztunk senkivel, nehogy megfertőződjünk. Másfél évig forgattuk a filmet, 45 forgatási nappal. Elfogadtuk, hogy az ő ritmusához kell alkalmazkodnunk, akkor mentünk hozzá, amikor ő akarta. Van egy állandó gondozónője, vele is folyamatosan egyeztettünk. Volt olyan, hogy hiába terveztünk be egy forgatási napot, az utolsó pillanatban lemondta, mert akkor éppen nem érezte jól magát.
De amikor megnyílt előttetek, élvezte a forgatást?
Ági már tényleg nagyon idős. Ahhoz, hogy bármit magáról meséljen, rengeteg türelemmel kellett vele beszélgetni. Nagyon szeret a kamera előtt szerepelni, élvezi, ha fotózzák, ezért mindig pózolt egy kicsit, meg sokat mosolygott. Ki kellett találnunk egy olyan módszert, hogy ne így legyen. Nem azt akartuk, hogy egy pózoló Ági szerepeljen a filmben. Az volt célunk, hogy bemutassuk az ő 100 évét, ugyanakkor szerettük volna azt az Ágit is megmutatni, akit mi megismertünk. Ezért egyre kisebb stábbal mentünk el hozzá, a végén már csak ketten maradtunk az operatőrrel, aki a férjem. Beállítottuk a kamerát egy megfelelő képszögbe, és a férjem is leült mellénk, hármasban beszélgettünk. Így tudtuk elkerülni, hogy Ági nyilatkozzon a beszélgetés helyett. Ezáltal egy kicsit mi is a film szereplőivé váltunk, Ági többször visszakérdezett, őszintén kíváncsi volt arra, hogyan élünk, mit gondolunk különböző témákról. Ezt a kíváncsiságot, közvetlen és szerény személyiséget szerettük volna megmutatni a filmben.
Nem csak beszélgetésből áll ez a film. Mennyire volt nehéz archív felvételeket találni róla?
Keleti Ági 1956-ban, a sikerei csúcsán, amikor már olimpiai éremmel is rendelkezett, kint maradt Ausztráliában, és utána Izraelbe költözött. Ő lett az izraeli tornasport megalapítója, 60 évig élt Izraelben, 95 évesen költözött csak haza. A 70-es, 80-as években néha hazalátogatott, ekkor készültek vele a magyar tévében interjúk, beszélgetések. 56 előttről pedig csodálatos archív felvételeket találtunk, amelyeken tornázik. Sőt találtunk olyan privát felvételeket is, amelyeket még soha senki nem látott, egy amatőr filmes vette fel, ahogyan a magyar tornászlányok gyakorolnak az olimpiai versenyszám előtt. Gyönyörűen fel lehetett építeni Ági élettörténetét ezekkel a régi felvételekkel. Nagy szerencsénkre Áginak is van egy önéletrajzi, naplószerű regénye, amiben elmeséli az életét. Ezt is felhasználtuk. Ma már nem nagyon szeret beszélni a múltról, a naplórészletekkel mégiscsak az ő szavaival tudtunk kitérni a múlt bizonyos eseményeire. Ezekhez animációs betétek készültek.
Szerinted kiknek szól ez a film?
Ági életében ott van az elmúlt 100 év történelme, éppen ezért kortól függetlenül mindenkinek tudom ajánlani a filmet. Nyilván a sportszerető emberek, a sportolók értékelni fogják a sportolói lét küzdelmeit, Ági szerénységét, ahogy beszél arról, hogy számára mi a sport. Szerintem mindenki, akinek van vagy volt egy szeretnivaló nagymamája, élvezni fogja a filmet, kicsit rá is emlékezteti majd Ági személye. A fiatalok számára pedig példaértékű Ági értékrendszere, ők is sokat tanulhatnak tőle. A film premier előtti vetítése a Miskolci Filmfesztiválon volt, ahol nagyon sok fiatal ült a nézőtéren, a vetítés után ott maradtak a beszélgetésen, érezhető volt rajtuk, hogy elgondolkodtatta őket Ági története.
Tartod még vele most is a kapcsolatot?
Feljárok hozzá, amikor lehetséges. Nem tudok másképp működni. Megkaptam tőle azt a bizalmat, hogy az életéről készíthetek egy filmet, ez engem érzelmileg nagyon megérintett. Ennyi közösen eltöltött idő összeköt minket.
Fotók: Róth Tamás