hirdetés
Elsőre azt gondolnánk, az élelmiszer-pazarlás a fejlett világ problémája, pedig gond az elmaradottabb országokban is – csak más okból. Nálunk és a tehetősebb államokban elsősorban a háztartásokban keletkezik ilyen jellegű hulladék, míg a fejlődő országokban a termelési lánc első szakaszában. Tehát a mezőgazdasági munkáknál, az élelmiszer-feldolgozás és -elosztás során. Erre a legegyszerűbb példa, hogy az érési időszakban nem tudják az összes terményt betakarítani vagy tartósítani. Például Afrikában a gyümölcsszezonban a kecskék is gyümölcsöt esznek, később a maradék megrohad, majd olyan hónapok következnek, amikor a népességnek alig van ennivalója.
„Ilyen problémák Európában kevésbé vannak, de az élelmiszer-pazarlás az uniós országokban is komoly. Mi ebből a szempontból picit jobbak vagyunk a kontinens átlagánál: a legutolsó becsült adat szerint Európában az egy főre jutó háztartási élelmiszer-hulladék éves mennyisége 70 kilogramm, nálunk pedig 65-66 kilogramm” – mondja dr. Kasza Gyula, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Maradék nélkül programjának koordinátora. Ebbe a tisztítási- és a nem megelőzhető hulladékok – például a sárgarépa héja, a kávézacc és a tojáshéj – is beletartoznak, de azok keletkezését kivédeni nem igazán lehet. A másik terület kényesebb, az ugyanis megelőzhető lenne, mégis az adja a teljes élelmiszer-hulladék 40 százalékát. Ezt a részt – ez évi 25 kilogrammot jelent fejenként – nevezhetjük a szó szoros értelmében élelmiszer-pazarlásnak.
„Ezek szomorú számok, de jó hír, hogy a mértéket így is csökkenteni tudtuk 2016 óta. Méghozzá a korábbi mennyiség negyedével. Az ENSZ fenntarthatósági céljai között az szerepel, hogy a háztartások élelmiszer-pazarlását és a kiskereskedelmi élelmiszer-veszteségeket 2030-ig a korábbinak a felére kell csökkenteni, ezt az egyezményt mi is tartani kívánjuk. Az eddigi, 25 százalékos csökkenés miatt azt várjuk, hogy a következő hét évben elérhetjük a kitűzött célt” – mondja Kasza Gyula.
A NÉBIH a kukákba kerülő élelmiszerek típusáról pontos felméréssel is rendelkezik, ez alapján a dobogó legfelső fokán az otthoni készételek állnak, azokból évente fejenként 10 kiló kerül a szemetesekbe. Ez klasszikusan amiatt keletkezik, mert túl sok ételt készítünk, majd azt a hűtőben felejtjük, de a tányéron maradt étel is jelentős. Szintén gyakori, hogy a köret kerül a szemetesbe, miután elfogy mellőle a hús. A dobogó második helyén – fejenként évi 4,5 kilóval – a zöldségek és a gyümölcsök állnak, ezek főleg a nyári hónapokban végzik hulladékként. A harmadik helyen a pékáruk vannak, a legnagyobb csökkenés ezeknél történt: míg 2016-ban fejenként 6,5 kiló került belőlük a kukákba, addig jelenleg 3,5 kiló.
Az élelmiszer-hulladék mennyisége több módon is csökkenthető, ezek közül a legfontosabb a megelőzés, azaz a fölösleges vásárlások elkerülése – amit nagyban segít a bevásárlólista. Persze nem sok realitása van, hogy a háztartásokban tartalékok sose legyenek, de a készletezés végezhető észszerűen is.
„A beszerzett élelmiszereket fontos úgy tárolni, hogy minél tovább megőrizzék minőségüket. Erre a legjobb megoldás a fagyasztás, amit akár a kenyérrel is megtehetünk, ha felszeleteljük, de bekerülhet oda a későbbi felhasználásig a felbontott főzőtejszín vagy a vaj is. Fontos nézni azt is, hogy az azonos termékek közül mindig azt fogyasszuk el először, amelyiknek hamarabb lejár a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési ideje. Utóbbival jelölik a tartósabb élelmiszereket, amelyek leggyakrabban még a lejárati időt követően is jók, gond csak az lehet, hogy bizonyos tulajdonságuk – például a színük vagy az ízük – romlik. Jó példák erre a konzervek, amelyeket az üzemben a lezárást követően alaposan hőkezelnek, így felbontatlan állapotban akár évekig elállnak. Ugyanez igaz a rizsre és a száraz hüvelyesekre, a tésztákra és sok fagyasztott termékre, ha betartjuk az ajánlott tárolási követelményeket. Emiatt ezeknek lehet adni egy esélyt, meg lehet őket kóstolni akár több hónappal vagy egy évvel a minőségmegőrzési idő lejárta után is. Fontos, hogy ezt a dátumot ne keverjük össze a fogyaszthatóságival, amit komolyan kell venni, hiszen ezt a jelölést a friss, gyorsan romló termékeken találhatjuk, így ezt követően már élelmiszer-biztonsági problémák is lehetnek” – mondja Kasza Gyula.
Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy az UHT tejek – amelyek a tévhitekkel ellentétben nem tartalmaznak tartósítószereket – jóval tovább megőrzik a minőségüket, mint a kevésbé intenzíven hőkezelt ESL vagy a boltban „frissnek” nevezett, de szintén pasztörizált tejek. Emiatt nagyobb mennyiséget csak UHT tejből érdemes hosszabb időre betárolni.
Fotó: Chandra Oh / Unsplash
A teljes cikket elolvashatod a Remind bookazine negyedik számában!
hirdetés
