Az élet alkohol nélkül – Így hagytam abba az ivást

Becsült olvasási idő: 4 perc
Ahogy magam mögött hagytam a gyerekkort, szinte egyből megismerkedtem az alkohollal. Közvetlen minta nem volt előttem, nincsenek alkoholista szüleim, bár a rokonaim közül többen szenvedélybetegek. Tinédzserként leginkább a bulik, a társaság ösztönzött; mintha az ivás erősítette volna a közösséghez tartozás élményét, miközben örömmel és szabadsággal töltötte volna meg a kisvárosi hétvégék egyhangúságát. Aztán jött az egyetem, a felnőtté válás és a vállalkozói lét velejárói, a Covid magánya. Majd a tisztulás. Hogy miért? Mert kíváncsi lettem, milyen az élet alkohol nélkül. Zahorján Ivett írása.

hirdetés

World Population Review kimutatása alapján lakosságarányosan Magyarország világelső az alkoholfogyasztást tekintve – az ország 21,2 százaléka alkoholbeteg. Az alkoholizmusnak különféle megnyilvánulási formái vannak, továbbá állandó beszédtéma az is, hogy mi számít ebben az esetben „normálisnak”? A Felépülök.hu szerint az, aki ritkán (évi 5-10 alkalom), csak társaságban, alkalmakkor, kis és mindig közel azonos mennyiségben (1-2 egységnyit) iszik, szociális ivónak számít. Ilyenkor még nem érvényesül az alkohol addiktív potenciálja, ám a következő lépcsőfok már a kóros ivás szintje, amit az alkoholizmus követ.

Én és az alkohol

Az egyetemre kerülve nagyjából ott folytattam, ahol gimnazistaként abbahagytam, az ital ugyanúgy a hétvégék alaptartozéka volt. Később a fővárosba költözve már nemcsak a hétvégeken nyúltam az alkohol után, hiszen Budapesten a hétköznapokon is pörög az élet és folyik az ital – ha kell, ha nem. Szinte lehetetlen kikerülni, főleg akkor, ha az ember vérében benne van a szesz szeretete, és ha a különféle összejövetelekkel tűzdelt munkája miatt amúgy is „rá van kényszerítve” az iszogatásra. Persze az önállósodás és egy vállalkozás fenntartása józanságot kíván, ezzel párhuzamosan azonban ott lebeg annak illúziója, hogy mindezt „csak ivással lehet kibírni”. Nem beszélve arról, hogy a körülöttünk, a mikrokörnyezetünkben, továbbá az országban és a világban látott, tapasztalt visszásságok is ráerősítenek arra a meggyőződésre, hogy kell valami, ami elviselhetőbbé teszi ezt az egészet… Na meg persze élni tudni kell. Ezek visszhangoztak az én fejemben is.

A Covid miatt a bárok, szórakozóhelyek egy időre bezártak, így beköszöntött az otthoni – nem egyszer egyedüli, magányos – ivás korszaka. Ekkor már két-háromnaponta ittam. Igaz, nem sokat, nem mindig sokat, mégis egyre frusztráltabb lettem ettől a ténytől.

Nem sokkal a Covid után leszoktam a cigiről, ami az alkohollal való kapcsolatomat tovább mélyítette. Talán azzal, hogy az egyik addikciómat sikerrel elengedtem, a másik felerősödött. Tavaly ősszel azonban elérkezett az idő arra, hogy átgondoljam az alkoholhoz fűződő viszonyomat, és feltegyek magamnak néhány kérdést vele kapcsolatban.

A változás szele és a „sober curiosity” mozgalom

2023 őszén, egy utazás után hazajőve kezdtem el azon gondolkozni, hogy mik táplálják az ivás iránti vágyamat, pontosan hogyan befolyásolja az alkohol az életemet, és hogy a rendszeres ivás abbahagyása vajon milyen pozitív hatással lenne az életemre?

Sejtettem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerülnek ezek a kérdések úgy, hogy a szociális ivás és a kóros ivás között jár félúton. Amellett, hogy elindultam a helyes táplálkozás irányába is és megtaláltam a sportot, amit szenvedéllyel űzök, ekkoriban olvastam először a „sober curiosity”, vagyis „józan kíváncsiság” mozgalomról. A kifejezés Ruby Warrington nevéhez fűződik, aki a Sober Curious: The Blissful Sleep, Greater Focus, Limitless Presence, and Deep Connection Awaiting Us all on the Other Side of Alcohol című 2018-as könyv szerzője. Warrington szerint fontos, hogy meglássuk, hogyan illeszkedhet be az életünkbe a józanság, és ennek milyen jótékony hatásai lehetnek a mentális és fizikai állapotunkra. A sober curiosity mozgalom tagjai szerint nem feltétlenül kell végérvényesen búcsút inteni az alkoholnak, viszont egy kis szünet és/vagy mértékletesség segíthet abban, hogy produktívabb módszereket találjunk a kihívások kezelésére, a stressz levezetésére, a kikapcsolódásra, satöbbi. Ez az egyik legfontosabb különbség a sober curiosity és a teljes megvonás között, vagyis, hogy előbbi nem „tiltja” az alkoholfogyasztást, éppen ezért nagyon fontos kiemelni, hogy a súlyos alkoholbetegek számára ez a megoldás nem megfelelő.

Márciusban lesz fél éve, hogy nem iszom rendszeresen, csupán ritkán és viszonylag keveset. Néhány hónap józanság máris segített kialakítani egy visszafogottabb és tudatosabb alkoholfogyasztási rutint.

Nem vonom meg magamtól az italt teljes mértékben, viszont odafigyelek a mennyiségre, a minőségre és a gyakoriságra. Azóta energikusabbnak, egészségesebbnek érzem magam, amihez persze hozzájárul a táplálkozási szokásaim megváltoztatása és a rendszeres testmozgás is.

Jobb az alaphangulatom, produktívabb vagyok a munkában, jobban tudok koncentrálni. Többet alszom, kevesebbet szorongok, megszűnt az ivással összefüggő lelkiismeret-furdalásom és az azzal kapcsolatos aggodalmam, hogy a rendszeres italozás többek között növeli a májkárosodás, hasnyálmirigy-gyulladás, elhízás, memóriaromlás, depresszió kialakulásának kockázatát, hozzájárul a vércukorszint felborulásához, a keringési rendszer és a központi idegrendszer károsodásához

Nem sétagalopp

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az alkoholizmussal küzdők számára már pár nap józanság elérése is kemény munkával jár. Sokak számára egy élethosszig tartó folyamat az józanság elérése, és van, akinek nem is sikerül. Sajnos tragédiát a saját szememmel is láttam. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk binárisan gondolkodni az alkoholfogyasztással kapcsolatban: valaki vagy alkoholista, és akkor egy életre le kell mondania az alkoholról, vagy nem. A valóságban azonban vannak, akik fogyaszthatnak alkoholt alkalmanként, tehát nem kell véglegesen lemondaniuk az italról fizikai és mentális egészségük megőrzése érdekében. Hogy ki melyik kategóriába esik, az számos tényezőtől függ.

A magam részéről továbbra is vannak még kérdéseim az alkoholfogyasztási rutinommal kapcsolatban és tudom, hogy van még dolgom ezzel kapcsolatban, de úgy érzem, most én irányítok, és nem az ital. Sok év után végre van esélyem megtapasztalni, hogy milyen az élet rendszeres italozás nélkül, és mit nyerhetek a tartós életmódváltással.

Olvasva a fentieket úgy tűnhet, hogy könnyű ez az út. Nem, nem az, sőt van, hogy keserves. Nem a leszokás maga, hiszen az „engedményekkel” együtt egyszerűbb megálljt parancsolni magamnak, amikor úgy éreztem, elkap a hév. Inkább az a nehéz, hogy folyamatosan feltegyem magamnak a kérdéseket az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Hogy belássam, hogy ezekre a kérdésekre – és persze a válaszokra – igenis szükségem van, hogy az úton maradhassak.

Még egyszer: a sober curiosity mozgalomhoz és az ehhez hasonló, alkoholmegvonással kapcsolatos kihívásokhoz nem tud mindenki csatlakozni, de vannak, akik számára támogató közösséget és inspirációt jelenthet a tudatosabb, mértékletesebb alkoholfogyasztáshoz.

Az alkoholizmus súlyos betegség, ezért az idejében kapott szakszerű segítség szó szerint életmentő lehet.

Anonim Alkoholisták

Honlap: www.anonimalkoholistak.hu

Telefon: 06-1 251-00-51

Mobil: 06-30 749-2221

E-mail: info@anonimalkoholistak.hu

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn