Hogy telik a nyarad? Amikor megbeszéltük ennek az interjúnak az időpontját, épp egy megbeszélésed volt előtte. Ebből azt gondolom, hogy nyáron sem csak pihenéssel telik az időd.
Ez így van. Már nyaraltunk két hetet a családdal, és még fogunk is, mert igyekszem kimaxolni ezt a nyarat. Ugyanis sok szempontból nagyon megterhelő volt az elmúlt időszak, és még most, nyáron is rengeteg koncert van, ami sok szervezéssel és mindenféle egyéb ügyintézéssel jár. Mindeközben elő kell készülnünk a következő évadra is, úgyhogy a nyaralások mellett a zenésztársaimmal dolgozunk is elég sokat.
Mindemellett ott a három gyermeked is, akik szintén igénylik a törődésed. Hogy tudod összeegyeztetni a munkát és azt, hogy rájuk, illetve a pihenésre is jusson idő? Mi a titkod?
Na, titkom az biztos, hogy nincsen. Három gyerek mellett az embernek nincs sok ideje azon gondolkodni, hogy mit hogyan kellene csinálni, egyszerűen teszi a dolgát. Csak remélni tudom, hogy többnyire jól döntök. De szerencsére nem vagyok egyedül, a férjem is kiveszi a részét a feladatokból, és vannak más segítőink is, például a nagyszülők.
Az életünk mindenképpen szervezést és tervezést igényel, de ezt soha nem éreztem megoldhatatlan feladatnak.
Az egyetemista fiam és a gimnazista lányom már nagyok, és az ötéves kislányom, aki még ovis, a korához képest szintén nagyon önálló. De azért mégis csak egy gyerek, akivel ráadásul csodálatos dolog sok időt eltölteni…
Van valami praktikád, ami segít beosztani a család életét? Például naptárt vezetsz vagy egy Excel-táblát készítesz arról, hogy mikor, ki mit csinál, hol van?
Nekem van egy saját naptáram az én személyes dolgaimmal. Ebben benne vannak azok a programok, események, fontos tudnivalók is, ami a család többi tagját érinti. A két nagyobb gyermekem már észben tartja a saját programjait, de ami ezekből engem érint, az az én naptáramban is benne van. A férjemnek is van egy külön naptárja, amit meg ő vezet mindarról, ami számára fontos. Tudom, hogy mostanság már az a szokás, hogy a családtagok megosztják egymással az elektronikus naptárjaikat, de nálunk ez nincs így. Erre nincs szükség, mert mi mindig megbeszéljük, hogy az adott héten és napon kivel mi fog történni. Például a közös étkezéseknél, ami mindegyikünk számára nagyon fontos.
Milyen munkával kapcsolatos feladataid vannak a nyáron?
A Tintanyúl zenekarral zajlik a nyári koncertturné, előfordul, hogy egy hétvégén három koncertünk is van. Szeptember végéig elég sűrű a koncertnaptár, és már a jövő évi gyereknapra is vannak felkéréseink. A legtöbb munkám most a zenekarral van, hiszen rengeteg feladatot adnak a koncertek és az ezekhez kapcsolódó háttérmunkák. A zenekarnak van egy podcast sorozata, amelyet nemrég indítottunk el Társasjáték címmel. Ennek az a célja, hogy a gyerekzene műfaját egy kicsit pozícionáljuk. Erre azért van szükség, mert mind a programszervezők, mind pedig a zenészszakma hajlamos azt gondolni, hogy a gyerekeknek szóló rendezvények nem olyan fontosak, sem erkölcsileg, sem anyagilag, sem tartalmilag. A beszélgetéssorozatba a magyar zenei élet nagyszerű előadóit hívtuk és hívjuk meg beszélgetni, vagyis társasjátékozni. Ennek egyrészt az a célja, hogy megmutassa, nem szabad és nem kell lebecsülni a gyerekeknek szervezett zenés programokat. A beszélgetés végén minden vendégünk elénekli a Tintanyúl egy-egy dalát, melyek ilyenkor egy picit más hangszerelésben, egy felnőtt zenei előadó szájából elhangozva jutnak el a közönséghez.
Ezzel is szeretnénk azt bizonyítani, hogy nem sok különbség van aközött, amit mi csinálunk, és aközött, amit egy popzenei előadó. A podcastsorozat első két adása már elérhető a YouTube csatornánkon. Az első adásban Lábas Vikivel, a Margaret Island énekesnőjével, a másodikban Beck Zolival, a 30Y énekesével beszélgettünk és énekeltünk, a következőben pedig a Quimby frontemberével, Kiss Tibivel társasjátékozunk. A továbbiakban is hasonlóan nagy nevű, ismert és kedvelt előadókkal szeretnénk folytatni a sorozatot. Hamarosan vendégünk lesz Malek Andrea és Dolák-Saly Róbert is. Ezeknek a beszélgetéseknek a szerkesztési munkái is még a nyári teendőim közé tartoznak.
Októbertől újra műsoron lesz az Átriumban a Varázsnagymama című előadásunk. Különleges kihívás volt ez számunkra, hiszen én írtam a darabot, és a fiúk szerezték hozzá a zenét, míg a főszerepet Bánsági Ildikó játssza. Az elmúlt évadban minden előadásunk nagy sikerrel zajlott, bízom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz. Az Új Színház, ahol eddig játszottam, ebben az évadban technikai okok miatt zárva tart, tehát így egyelőre egyéb színházi munkákról nem tudok beszámolni, viszont így picit több időm marad arra, hogy folytassam a könyvírást.
Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy vannak, akik úgy gondolják, a gyerekeknek szóló szórakoztató műsoroknak nem kell olyan színvonalasnak lenniük, mint azoknak, amelyek felnőtteknek szólnak?
Sok olyan művész van, aki teljes hittel, és a tudása legjavát adva szórakoztatja a gyerekeket, de sajnos vannak olyanok is, akik kicsit elolcsósítják, félvállról veszik ezt a műfajt. Tapasztalataim szerint sokkal inkább a megrendelők, a rendezvényszervezők azok, akiknek az az érdekük, hogy minél olcsóbban megússzák a gyerekek szórakoztatását. Egy öttagú zenekarnak, legyen az gyerekeket vagy felnőtteket szórakoztató, ugyanúgy van roadja, hangmérnöke és egyéb stábja, így, ha élőben játszanak, annak bizony magasabb a költsége. Ráadásul sokkal macerásabb egy délelőtti idősávban egy egyórás hangbeállásra időt szánni, ezért egyszerűbb egy fél playback, vagy egy playback műsort fölrakni a színpadra.
De szeretném hangsúlyozni, hogy szerencsére az általunk is képviselt műfajban nagyon sok olyan előadó van, akik hozzánk hasonlóan nagyon komolyan veszik, amit csinálnak. Az én zenekaromban is csupa zeneakadémiát és konzervatóriumot végzett zenész van, akik nagyon sokat tanultak azért, hogy kiváló minőségben zenéljenek. Én magam is rengeteget tanultam, drámapedagógusként végeztem, hogy legyen egy valódi tudástáram annak érdekében, hogy a gyerekeket meg tudjam szólítani.
Ez ugyanis egy óriási felelősség, mert azzal, amit csinálunk, amit átadunk a gyerekeknek, ízlést formálunk, tudást közvetítünk és közönséget nevelünk.
Örömmel tapasztalom, hogy a fent említett rossz beidegződést kezdi kinőni a rendezvényszervezői szakma, és egyre többen vannak olyanok, akik kitartanak amellett, hogy a legmagasabb színvonalú programokat kapják meg a gyerekek is.
Abban biztos vagyok, hogy a gyerekek hálás közönségként fogadják a Tintanyúl koncertjeit, legalábbis a sikeretek ezt bizonyítja. Azonban a podcast elsősorban inkább a felnőtteknek szól, őket célozza meg. Mennyire számítanak hálás közönségnek a szülők?
Nagyon! Főleg akkor, hogyha olyan műsort kapnak, ami nekik is szórakoztató, vagy érzik benne a művészi tartalmat és értéket, hiszen akkor ők is jól érzik magukat. Az elmúlt évek alatt a koncertjeinkre járó szülőkből kialakult egy olyan közönség, melynek a gyerekprogram nemcsak egy letudandó szülői kötelesség, hanem valóban együtt élik meg az élményt a gyerekekkel. De egyre több olyan felnőttel is találkozunk, aki gyerek nélkül jön el a koncertünkre. Úgyhogy igen, jól gondolod, a podcastsorozat leginkább a szülőknek szól, már csak azért is, mert nem nagyon szeretnénk a monitorhoz tapasztani a gyerekeket. Ha mégis szükséges, akkor főként olyan tartalmakat szeretnénk kínálni nekik, melyek nem rombolják a vizuális fejlődésüket. Ezért például most egy olyan sorozatot is készítünk, amikor én csak mesélek, vagyis felolvasok, és ehhez nem használunk semmilyen vizuális tartalmat.
Mit gondolsz, mi a Varázsnagymama sikerének a titka?
Nem tudom, hogy tudok-e erre a kérdésre válaszolni. Bár nagyon hittem benne, de én vagyok a legjobban meglepve, hogy mennyire szereti a közönség a darabot. Nyugodtan mondhatom, hogy szinte csodaként élem meg. Talán a téma ragadja magával az embereket, ami nem más, minthogy hiszünk-e még a csodákban. Az ötlet, hogy egy nagymama legyen a darab főszereplője, a Covid-időszakban született meg a bennem, amikor szét voltak szakítva a családok.
Szerettem volna egy olyan darabot, ahová sokan elhozzák a nagymamát és a nagypapát, hogy legyenek közös élményeik.
Nagyon jó látni, hogy sokszor nemhogy a nagymamát, de még a dédmamát is elhozzák. Ez azért megható, mert máskor a koncertekre leginkább a szülőkkel jönnek a gyerekek. A siker kulcsa lehet továbbá, hogy élőben zenélünk, az is ritkaságnak számít, hogy viszonylag eszköztelenül valósítjuk meg ezt az előadást, ahogyan a koncerteket is, így a gyerek fantáziájára is szükség van. Ezt a törekvésünket a rendező, Nyulassy Attila is csak erősítette, így valóban szórakoztató lett a darab felnőttnek, gyerekeknek egyaránt.
A csodáról szól ez a darab. Mi motivált az írás során, egy saját gyerekkori élményed, emléked, vágyad, vagy a gyerekeid által összegyűjtött tapasztalat? Kié az a csoda, ami a Varázsnagymamában megjelenik?
Benne lehet mindkettő, de sokkal az én gyerekkori emlékem. Nagyon erősen él bennem az a kislány, aki valaha voltam, és ennek kapcsán sokat foglalkoztat mostanában az a gondolat, hogyan jutottam el egy vidéki kisvárosból, ráadásul önbizalomhiányosan, mindenféle tudatosság nélkül odáig, hogy én ma már családokat és gyerekeket szórakoztatok, akik a dalainkat otthon is hallgatják. Rengeteg megható és megrendítő visszajelzést kapunk arról, hogy milyen szerepet játszunk a családok életében. Az én csodám az, hogy hogyan jutottam el idáig.
Sokkal inkább színésznőnek vagy énekesnőnek tartod magad?
Abszolút színésznő vagyok, nem vagyok énekesnő. Az előző gondolatmenethez még azt is szeretném hozzátenni, hogy a hangi kvalitásaim egy örök kételyt táplálnak bennem, és azt gondolom, nem az énektudásom, hanem valami más miatt vagyok hivatott arra, hogy a színpadon álljak, valami más miatt szeretnek a gyerekek. Van valami a személyiségemben, amit ők ösztönösen jónak éreznek. Nyilván én is szeretem a gyerekeket, akik sokszor ismeretlenül is odajönnek hozzám, még akkor is, ha nem Tintanyúl-rajongók. De egyértelmű, hogy én színésznő vagyok, és színésznőként állok a színpadon a koncerteken is.
Említetted, hogy könyvet írsz. Az olvasóközönség mikor ismerheti meg a legújabb történetedet?
Mesét írok, ahogy eddig is, tehát szerzőként is maradok a gyerekműfajnál. Érlelődik bennem egy sorozat, de, hogy mikor fog megjelenni, azt még nem tudom megmondani.
Ennyi munka és feladat után hogyan szoktál feltöltődni?
Az utazás és a családdal együtt töltött idő szokott kikapcsolni. Az utazás azért jó, mert segít kiszakadni, eltávolodni, nagyon egymásra fókuszálni. De szeretek jókat enni, és nagyon szeretek a barátainkkal is időt tölteni.
Fotók: Falus Kriszta