Borbála Marosvásárhelyen született, ott is nevelkedett, majd később Kolozsváron járt egyetemre. Mindig is érdekelte a divat, ezért kezdett el divattervezést tanulni, az alap és mesterképzést is elvégezte. Aztán többféle területen kipróbálta magát. Fél évet töltött Pécset, ahol kerámiázást tanult és hosszabb ideig volt Finnországban és Hollandiában is szakmai gyakorlaton. Egyedi, kizárólag újrahasznosított kollekcióival már számos helyen bemutatkozott, és mindig sikereket ért el. Legutóbb a Helsinki divathétre kapott meghívást. Ez az egyetlen olyan divatesemény a hagyományos divathetekkel szemben, amelyen a fókuszban az upcycling és a recycling fashion áll.
„Borzasztóan vártam a Helsinki Fashion Week rendezvényét – meséli friss élményeit Bori. Elismerésnek tartom, hogy meghívást kaptam ide és bemutathattam az új nyári kollekciómat. Budapesten és más városokban is részt vettem már divatheteken, de ez az élmény és légkör egészen más volt. A hangulatot inkább családiasnak mondanám, mintsem üzletinek. Remek tervezőket ismertem meg, inspiráló bemutatókat láttam, s a saját darabjaimmal is sikert arattam. Nagyon tetszett, hogy itt a modellválasztás sem volt szokványos.
Egyáltalán nem volt szempont, hogy hány centi, hány kiló vagy épp mennyi idős az, aki végigvonul a kifutókon. Valahogy mindig is azt gondoltam, a divatnak ilyennek kell lennie: szabadnak, lázadónak, ugyanakkor formálhatónak, megújulónak.
A bemutatott kollekciómat a fenntarthatóság eszméjében terveztem. Igyekeztem könnyen alakítható, zsinórokkal, szalagokkal kombinált ruhákat létrehozni, ugyanakkor gyermekkorom emlékei, a 90-es évek kedvelt rajzfilm figurái is megjelentek benne.”
Úton az upcycling felé
Borbála életében jelenleg az anyaság a legfontosabb, idejének nagy részét kisgyermekével tölti, de mint mondja azért a tervezésre is marad ideje, hiszen az ő vállalkozása egyáltalán nem követi a szokásos üzleti modelleket. Mikor és hogyan indult pályája?
„Nincs egyértelműen megfogható időpont arra, hogy mikor kezdtem el a tervezést és az alkotást. Bevallom ez nem ennyire tudatosan zajlott. Már az egyetemi alapképzésben is volt saját kollekcióm és a mester képzésre is készítettem egyet, amellyel aztán versenyekre is beneveztem. Így inkább azt mondanám, hogy szép lassan maguktól alakultak a dolgok. Sosem ültem le, hogy üzleti tervet készítsek vagy kiszámoljam mennyire kellene nyereségesnek lennie a vállalkozásomnak, annak ellenére, hogy divatmenedzsmentet is tanultam. Sokat tudok arról, hogyan kell egy saját divatcéget alapítani, én mégis inkább a kitaposatlan utat választottam. Nem csak azért, mert nem volt elég pénzem a saját brand kiépítéséhez, de azért is, mert az sem volt épp szokványos, amit csináltam.
Az, hogy fenntartható divattal kezdtem el foglalkozni és újrahasznosított anyagokból dolgoztam elég úttörőnek számított még pár évvel ezelőtt. Sokan azonban üdvösnek tartották.
Ha mindenképpen meg kell határozni, akkor azt mondanám, hogy a BORBALA márka indulása 2018-ra tehető, bár az Instagram oldalamon már korábban is posztoltam a munkámról. Igazából még most is folyamatos kísérletezésben vagyok, nincs meg a bevált rutin arra, hogy hol és mit készítek és hogyan adok el, de nem is bánom. Ez biztosítja az állandó szabadságot számomra.
Az egyetemen sokat modelleztünk gyurmából, szerettem kézzel megformázni az anyagot. Ezt tovább gondolva kezdtem el kísérletezni a műanyaggal. Egyszerűen fogtam magam és otthon a sütőben megolvasztottam a felesleges műanyaghulladékot. Nekiálltam tutorialokat nézegetni és kitapasztalni az anyag tulajdonságait. Így készültek el az első fülbevalóim, melyekkel piacokra, kézműves vásárokra mentem és nagy sikert arattam velük. Ezen felbuzdulva elkezdtem mindezt átültetni a ruhatervezésbe is. Ezek voltak az első lépéseim a recycling felé.
Persze nem én találtam fel a villanykörtét, hiszen a nagyanyáink is gyakran ugyanezt csinálták. Lebontani a régi textilt és újat varrni belőle régebben egyáltalán nem számított egyedinek, mindenki ezt csinálta, régiből újat. Elsősorban ez vezérelt és persze tudni akartam, mit lehet még kihozni a használt textilekből mielőtt a divatipar végleg bedarálná őket.”
Fotó: Szombat Éva
