hirdetés
A csapat bemutatkozó darabját, a Living with Skeletons (Csontvázakkal élve) című musicalt, amelynek Dániel írta a zenéjét és librettóját, és amelyben maga játssza az egyik főszerepet, júliusban, Fischer Iván Lakásszínházában láttam. Magyar füleknek szokatlan musical, mert dalai nem fülbemászók, a zenei megoldások cizelláltak és súlyosak, ráadásul a mondanivaló mély, mégis összességében a darab szórakoztató. Az is különlegessége, hogy a főszerepet nem egy szerelmespár, hanem egy testvérpár játssza.
Ficher Iván fiaként Dánielnek természetes közege volt a zene, már óvodásként hegedült. A színpaddal a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolában találkozott először – Balla Margit tanárnő Javne Színházában a Hamletben játszott egy részegesen éneklő sírásót. Tizenkét éves volt, amikor családjával Berlinbe költöztek, ahol a klasszikusok helyett a musicalek voltak divatban, Dániel pedig a tanárok által ismerte meg a mára kedvenceivé lett szerzők munkásságát, Stephen Sondheimtől Jonathan Larsonig. Elmondása szerint, mivel szülei az opera világában dolgoztak, számára tökéletesen megfelelt „kisebbfajta lázadásnak” a musical műfajával foglalkozni. Arra törekszik, hogy a darabjaiban ne öncélú legyen a zene, hanem okkal szülessen meg: a Living with Skeletons-ban például sosem hallatszik zene a való világban zajló jelenetek közben, csak akkor énekelnek a színészek, amikor a főhős, Oscar fejében járó gondolatvilágot látjuk megelevenedni.
Az általa vezetett Fishhook Színházi Társulatban Sárdi Ádám a basszusgitáros, Feil Dániel a gitáros, Fábry Adonisz a dobos és Nagy Ábel Márton a zongorista, egyben ő szerkeszti a dalokat is. Bellát és Camilt New Yorkból, a konzervatóriumból ismeri Fischer Dániel. Az egyetlen magyar színészt rajta kívül Turi Péternek hívják, utolsó éves a Színművészetin, rá Ascher Tamás tanácsára esett a választása. Három mágikus vegetáriánus formálja meg a boszorkányokat: Sara Masud indiai és marokkói származású, Virginia Sirolli olasz és svájci, Emma Lindsey pedig skót. Őket színészkereső oldalakon találta meg. A mexikói Marco Vegát Bella ajánlotta Nero szerepéhez, Valeria Almadát szintén az iskolából ismeri, ő volt koreográfus, meg a rendezést is Fischerrel együtt csinálta. Nagy Bálint a fényeket csinálta, a fő hangtechnikus pedig Charlie Willis-Osborne. Fiatal a társaság, még a technikai oldalon sincs harmincévesnél idősebb közreműködő.
Ficher Dániel legfontosabb példaképeinek a már említett Jonathan Larsont tartja, aki a Rent című musicalt írta, és aki az első Broadway-beli előadásán halt meg. Alkotótársai közül erősen inspirálja Nagy Ábel Márton, aki zenei rendezője a darabjának.
Itthon Fischer Iván Lakásszínházában, koncertszerű változatban mutatták be a produkciót, majd ezt követően, az Edinburgh-i Fringe fesztiválon színészi játékkal, díszlettel, jelmezzel, zenekarral, fényekkel és hangosítással kiegészítve élvezhette az ősbemutatót az ottani közönség, amelyre egy remek, négycsillagos kritikát kapott a társulat.
Fischer Dániel elmondja, amikor édesapja először látta a Living with Skeletons-t, a végén kapott tőle egy legalább tízperces ölelést, ami azért is nagy szó, mert „ha csak nem Bernstein csinálta, nem áll közel hozzá a musical”. A társulat forgatott egy filmet az Edinbourgh-i Fringe fesztivál utolsó előadásából, amit megosztanak, és tervezik, hogy albumot is készítenek a dalokból. Szeretnék Budapesten még egyszer bemutatni a darabot, immár a teljes formájában, két egyórás felvonásban. A szerző nagyon örül a sikeres lakásszínházi fogadtatásnak, és bizakodással tölt el, hogy egy ilyen rendhagyó mesét is – mégpedig angol nyelven – kedvvel hallgat a hazai közönség.
hirdetés
