Loptak, csaltak, verekedtek A női Birmingham bandája létével játszotta ki a rendszert

Becsült olvasási idő: 3 perc
A Forty Elephants nevű, viktoriánus kori női bűnszövetkezet tagjai szoknyájuk alá, muffjukba rejtve csempészték ki zsákmányukat az üzletekből.

 

Szerző: Fejes Réka

hirdetés

Az ideális viktoriánus nő megházasodik, gyereket szül, vezeti a háztartást és lesi férje minden kívánságát. A korban, ahol a rosszul megválasztott öltözék, az odaégett vacsora vagy a foltos terítő főbűnnek számított, senki sem gyanakodott arra, hogy a nők akár lopni, csalni, ne adj’ Isten verekedni is készek és képesek. Ezt használta ki a Forty Elephants nevű női bűnszövetkezet.

Remind

A banda

A Forty Elephants (Negyven elefánt) vagy Forty Thieves (Negyven rabló) nevű, bolti lopásokra specializálódott női bűnszervezet főként a 19. és 20. századi Londonban működött, de az újságokban már 1873-ban is cikkeztek róla. A bűnbanda nevét tevékenysége helyszínéről, az Elephant and Castle nevű negyedről kapta.

Tagjai vad partikat szerveztek, stílusosan öltözködtek – a férfiruhák viseletétől sem riadtak vissza –, drága autóikkal randalíroztak London utcáin, és előszeretettel alkalmaztak erőszakos módszereket a meggyőzés eszközeként.

A módszer

Az elefántok a zsúfolt West End üzleteit szemelték ki, ahonnan a korszak prűd attitűdje miatt könnyen kicsempészhettek egy üvegcse parfümöt, egy pár bőrkesztyűt, selyemárut vagy más drága holmit a kalapjuk, kabátjuk vagy szoknyájuk alá, ruhaujjukba, esetleg muffjukba rejtve. Különben is ki gyanakodott volna egy nőre, akinek a helyét szigorú szabályok jelölték ki a társadalomban?

A meglovasított ruhaneműt ők maguk sosem viselték, zsákmányuk utcai árusok standjain és zálogházak polcain kötöttek ki, egy részüket pedig olyan, velük együttműködő üzleteknek adták el, ahol kicserélték a bennük található címkéket és valamelyest módosítottak a szabásukon.

Ugyan fő profiljukat a bolti lopások jelentették, más módszerekkel is jutottak bevételhez. Néhányuk hamis ajánlólevéllel jelentkezett szolgálólánynak így fosztva ki munkaadóik házát, mások befolyásos férfiakat csábítottak el, akiket azzal zsaroltak, hogy tönkreteszik a jóhírüket, ha nem fizetik meg a hallgatásuk árát.  Mindeközben megadóztatták azokat a tolvajokat, akik az ő területükön működtek. Ha pedig valaki nem fizetett, egy kiadós verés vagy emberrablás várt rá.

Miután Londonban jelentős hírnévre tettek szert mind más bánszövetkezetek, mind a rendőrök körében, terjeszkedni kezdtek. A lopott árut üres és telepakolt bőröndökkel trükközve, vonattál juttatták a városon túlra.

Az így szerzett pénzt a bandatagok által üzemeltetett kocsmákban és éttermekben mosták tisztára. Vagyonuk jelentős részével dekadens életmódjuk finanszírozták: extravagáns partikat szerveztek, drága ruhákat viseltek és eltartották férjeiket.  

Ugyan az elefántokat időről időre tetten érte a rendőrség, büntetésük általában rövid ideig tartott. Többnyire tizenkét hónap büntetőmunkára vagy három év börtönre ítélték őket, és miután szabadultak, visszatértek a bandához.

A főnök

Az elefántok egyik leghíresebb teljhatalmú vezére Diamond Annie, azaz Alice Diamond volt. Annie 1896-ban született, a család hét gyermeke közül ő volt a legidősebb. Édesapja, Thomas több ízben fordult meg a börtönben. Egyszer azért ítélték el, mert rátámadt a londoni főpolgármester fiára. Lánya az ő nyomdokaiba lépett, és hamarosan túlszárnyalta őt.

Bűnözői karrierje 1912-ben kezdődött, amikor Mary Austinnek – a londoni gengszternek, Frederick Sabininek a jövendőbeli feleségével – csokoládét loptak egy üzletből. Három év múlva az újságok már a Forty Thieves királynőjeként hivatkoztak rá. A trónon Mary „Polly” Carrt követte, és ő volt az, aki banda tevékenységét London határain túlra terjesztette ki.

Annie magas, vonzó nő volt, aki mindkét kezén gyémántgyűrűket viselt, és erős ütéseiről ismerték. Férjhez sosem ment, Bert McDonald, az Elephant Gang nevű bűnszövetkezet egyik vezérének volt a partnere.

A végnapok

A banda szigorú szabálykódexe egyértelműen kikötötte, hogy a lányok nem házasodhatnak akárkivel. A választott férfinak megbízhatónak kellett lennie, olyan embernek, aki nem kotyogta ki a szervezet féltett titkait. Az aktuális vezérnek tehát áldását kellett adnia a frigyre.

1925-ben egy lány Annie tiltása ellenére ment férjhez. Annie támadást indított a pár ellen, de a csata közben rajtuk ütött a rendőrség, és a vezér hűséges csatlósával, Maggie Hillel együtt börtönbe került. Hiába lépett Annie helyébe új királynő – Lillian Rose Kendall –, a Forty Elephants meggyengült, és az elefántok csillaga huszonöt évvel később végleg leáldozott.  

Kép forrása: Canva

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn