Frida Kahlo különleges színvilága, jelképrendszere a mexikói művészet hagyományaiból táplálkozik. Festményei önéletrajzi ihletésűek, és mivel élete nem igazán mondható hétköznapinak, a rajtuk megjelenő szimbólumok könnyen megfejthetőek, és utalnak a művész azon szakaszára, amelyben születtek.
A baleset, amely elindította a festészet útján
Frida Kahlo fiatalon, tizennyolc éves korában súlyos gerincbalesetet szenvedett, hónapokig volt ágyhoz kötve, ekkor kezdett festeni. A busz, amelyen első nagy szerelmével utazott, egy villamossal ütközött. Fémrúd fúródott a testébe, ami súlyos gerinc- és medencesérülést okozott. Frida Kahlo hetekig életveszélyes állapotban volt, hónapokig gipszszarkofágban kellett feküdnie. A baldachinos ágy mennyezetére szerelt tükörben nézhette magát, így festette első önarcképét, amelyet barátjának szerelmi ajándékként küldött el, hátha vissza tudja csalogatni.
Szakított a hagyományos női szerepekkel
Öltözködése és viselkedése is eltért a kor elvárásaitól. Időnként férfiöltönyben jelent meg, máskor pedig ősi mexikói népviseletet öltött magára. Több nyelven beszélt, forradalmi mozgalmakhoz csatlakozott, aktívan politizált, és biszexualitását sem titkolta. A kor legismertebb mexikói művészébe, Diego Riverába volt szerelmes, akihez kétszer ment feleségül. Nagyon szeretett volna gyereket, de három terhessége is vetéléssel végződött.1953-ban amputálták jobb lábát, amitől még nehezebbé vált az élet számára. Nem hagyhatta el az ágyát, tüdőgyulladást kapott, és 47 éves korában elhunyt. Bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem.
Portréja a tárgyakon
Sok önarcképet festett, és ha jól megnézzük ezeket a festményeket, Frida arca maszkszerű, nem sok érzelem tükröződik vissza rajta. A képek üzenetét az arcot körülvevő tárgyak, állatok, a háttérben húzódó tárgyak adják át. Ezek utalnak a művész lelkiállapotára. Ennek ellenére az utókor bátran használja arcát különböző használati tárgyakon.