Amikor a USE tervezői tizenhárom év után egyszer csak bejelentették, hogy befejezik a közös munkát, a törzsvásárlók, a rajongók eléggé elkeseredtek. Nem értették, miért ért véget a márka szárnyaló sikertörténete, s hiányoztak nekik az új kollekciók. Idővel azonban megszokták az új helyzetet, találtak maguknak más, feltörekvő magyar márkákat, s a USE sztori megmaradt szép emléknek. A három tagból álló tervezőcsapat – Füzes Eszter, Tóth András és Godena-Juhász Attila – elbúcsúzott egymástól, a fiúk még folytatták a közös munkát, Eszter pedig maga mögött hagyva a divatszakmát, új utakra lépett.
Volt B terved, amikor véget ért a USE-os pályafutásod?
Soha nem volt B tervem, ezért elég nehéz idők következtek. Kerestem a helyemet, akkora űr volt bennem, hogy nem volt könnyű megtalálni az új utamat. Tudtam, hogy szeretek emberekkel foglalkozni, a tervezői munkám során rengeteg tapasztalatra tettem szert, ha ránézek valakire, rögtön tudom, mi áll jól neki, hogyan kellene öltözködnie. Elkezdtem stylistként reklámfilmekben dolgozni, majd lehetőségem nyílt Ágh Márton látványtervező mellett jelmeztervezőként is bizonyítanom. A Drakulics elvtárs című filmben, ami egy 70-es évekbeli játszódó magyar fekete komédia, én találtam ki a ruhákat. 2020-ban ez a film kapta a legjobb jelmeznek járó díjat a Magyar Filmakadémiától. Újabb felkérések jöttek, amiket nem tudtam elvállalni, mert közben megszületett a gyerekem. Egyébként nagyon megszerettem a filmes világot, közel áll hozzám ez a közeg, szívesen folytatnám velük a munkát.
Bár sokat vagy a gyerekeddel, nem lett belőled főállású anya. Saját vállalkozásod van. Mivel foglalkozol most?
Jött a Covid, és nekem is újra kellett gondolnom a munkámat. Addigra már voltak megkereséseim személyi stylingra, gardróbrendezésre, egyéni stílus kialakítására. Sokan kérték ki a tanácsomat az öltözködéskultúra területén. Így jött az ötlet, hogy csináljak egy online kurzust, amelyen személyre szabottan tudok a hozzám fordulókkal foglalkozni. Egy évet áldoztam az Esztétika online kurzus metodikájának kialakítására, sokat olvastam, tanultam, és kidolgoztam egy saját módszertant, ami mentén zajlik a három hónapos kurzus. Ennek a lényege, hogy nem tanácsot adok, hanem megtanítom a jelentkezőket arra, hogyan tudják kihozni magukból a legtöbbet. Ez a kurzus egy sorozat lesz, most éppen Tombor Sarolta sminkmesterrel dolgozunk egy közös workshopon, ami tavasszal kezdődik majd.
Könnyű dolgotok van? A magyar nőkben van igény az öltözködési stílusuk, az ízlésviláguk megváltoztatására?
Nagyon kevés nőt ismerek, akinek ne lenne szüksége erre. Szerintem a nők nagy többségében ott van az igény, a kérdés az, hogy mikor jönnek erre rá. Időbe telik, amíg megfogalmazódik bennük a változtatás szándéka, külső és belső hatások segítenek rá.
Tapasztalatod szerint mikor, milyen élethelyzetben fogékonyak a magyar nők külsejük megváltoztatására?
A legfiatalabb jelentkezőm egy 25 éves lány volt, aki Berlinbe költözött a barátjával, és ott, ebben a világvárosban derült ki számára, hogy nem tud öltözködni. A legidősebb vendégem 62 éves volt. Úgy látom, hogy a nők életében három olyan élethelyzet van, amikor szeretnének változtatni a stílusukon. Az első az, amikor kikerülnek az egyetemről a nagybetűs életbe, elkezdenek dolgozni, a munkájukban fontossá válik a megjelenés. A második az úgynevezett életközepi válság időszaka, 40 éves kor körül. Ekkor szoktak munkát váltani, a gyereknevelés után visszamennek dolgozni, vagy teljesen mással kezdenek el foglalkozni. Majd jön az az időszak, amikor kirepülnek a gyerekek, újra több idejük marad magukra, szeretnék még sokáig megőrizni vonzó külsejüket.
Nem hiányzik a tervezés? 13 évig szebbnél szebb ruhák születtek a kezed alatt, most más tervezők, divatmárkák ruháit adod rá a vendégeidre.
Nekem az is egyfajta kreativitást jelet, hogy valakiből kihozom a maximumot, amit ő egyáltalán nem vesz észre magában. A kreativitás sok helyen jelen van az életemben, a gyerekem öltöztetésében, a vacsoraasztal megterítésében is kiélem a kreativitásomat. Az a mennyiségű stressz, ami a USE-zal járt, egyáltalán nem hiányzik. A USE-os karrieremnek csak nagyon kicsi része volt a tervezés.
Követed azért a magyar divat világ eseményeit, a tervezők kollekcióit?
A divat annyira nem, sokkal inkább az egyén az, ami érdekel. Az érdekel, hogy például Tomcsányi Dóri most éppen mit csinál. Azt tudom, ki honnan indult, arra vagyok kíváncsi, hogy most hol tart. Hova fejlődik. Megpróbálok képben maradni, de mivel az időm véges, kevésbé követem az eseményeket, mint régen, amikor ez a munkámhoz nélkülözhetetlen volt.
A külföldi trendek mennyire izgatják a fantáziádat?
Nincs új a nap alatt, szerintem, trendek nem léteznek. Nincs egy új, erős vonulat a divatban, bármire bármit rá lehet húzni. Egy-két divatház fejlődését követem, de ott is az érdekel, hogy ők merre tartanak. Számomra az öltözködésben nem az aktuális divat a fontos, hanem az önazonosság. Ezt próbálom meg tovább adni az online kurzusaimon és a személyi stylist munkámban is.
Füzes Eszter öltözködési tanácsait a Remind Bookazine második lapszámában olvashatod!
