hirdetés
Szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy feltétel nélkül, önmagukért szeressük a gyerekeinket. Ha azonban emellett még odafigyelünk az alábbiakra is, akkor nagy eséllyel nevelünk belőlük sikeres és tudatos embert.
A gyerekek már 2-3 éves koruk körül előszeretettel utánozzák a szüleiket, ami azt jelenti, hogy ösztönösen szeretnek segíteni a házimunkában is. Bár eleinte ez sokkal inkább hátráltatás, mint valós segítség, nem szabad elkedvetleníteni a gyerekünket, ez ugyanis megadja majd az alapját annak, hogy később már természetesnek vegye, hogy neki is ki kell vennie a részét az otthoni teendőkből. Ez fegyelemre, felelősségvállalásra és csapatmunkára tanítja, amelynek nagy hasznát fogja majd venni a felnőtt életében is.
A legjobban a példa nevel. Ha szeretnénk, hogy gyerekünk egy bizonyos módon viselkedjen, akkor nekünk is úgy kell viselkednünk, hiszen hiába várunk el olyasmit tőle, amit mi magunk sem vagyunk képesek nyújtani. Ha folyton panaszkodunk, hogy sok a munka, akkor a gyerekünk is azt fogja megtanulni, hogy dolgozni szenvedés, ez pedig nem válik előnyére.
A többé-kevésbé kiszámítható rutin nyugtatóan hat az elménkre, és segít túllendülni még a váratlan nehézségeken is. Az élet elég kaotikus, nem tudunk mindig mindent kontroll alatt tartani, de ha van egy megszokott alap, amire építkezhetünk, az megkönnyíti a dolgunkat. Ha ezt megtanítjuk a gyerekünknek, akkor azzal csökkenthetjük a szorongását is, mert sokkal kiszámíthatóbbnak érzi majd az életét.
Ha észrevesszük, hogy a gyermekünk jó valamiben, akkor ösztönözzük, hogy foglalkozzon azzal a dologgal. Nem abból kell kiindulni, hogy mi várhat rá az út végén: nem kell a világ legjobbjának lennie, csak tanítsuk meg, hogy arra törekedjen, kihozza magából a legtöbbet azon a területen, ami érdekli, és amiben jó.
Szülőként nehéz lehet végignézni, ahogy a gyerekünk küzd valamivel, anélkül, hogy közbeavatkoznánk. De ha minden alkalommal közbelépünk, soha nem fogja megtanulni, hogyan győzze le a nehézségeket egyedül.
Ahelyett, hogy átvennéd és megcsinálnád helyette a dolgokat, inkább irányítsd, hogyan végezze el a feladatait helyesen. Ne szidd le, ha ügyetlenebb vagy nem mindig sikerül neki valami elsőre, de ne is vedd ki a kezéből a dolgokat, mondván, hogy majd akkor te megcsinálod vagy elintézed helyette. Hagyd, hogy legyőzze önmagát.
Ahelyett, hogy dicsérnéd a gyerekedet, mert tehetséges, különleges vagy okos, inkább dicsérd meg azért, mert jobb matekdolgozatot írt, mint legutóbb, vagy azért, mert extra keményen dolgozott és tanult, hogy átmenjen kémiából. Ha pedig dicsérsz, légy specifikus: mond el, hogy pontosan miért tartod ügyesnek a gyereked, így megtanulja értékelni azt, amikor erőfeszítést tesz, felülmúlja önmagát, és felnőttként sem fog ülni a babérjain.
Kép forrása: Canva
Ha tetszett a cikkünk, ez a beszélgetés is tetszeni fog!
hirdetés
