Keresés
Close this search box.

A segítségnyújtás evidenciája – Szépségnap ad esélyt a rászorulóknak

Becsült olvasási idő: 5 perc
A Válaszút Házában tartott Hajléktalan Szépségnapon hatvanhat rászoruló kapott esélyt arra, hogy visszaszerezze önbecsülését. Fejes Réka riportja.

hirdetés

A szűk folyosón túl, ahol kézről kézre jár a falmenti ruhaállványról leemelt, kék dzseki és virágmintás blúz, nagy a sürgés-forgás. A hajszárítók szüntelen zúgásával versenyt kiabálnak a rögtönzött fodrászállomások között átigyekvő önkéntesek és a székekből felálló vendégek, akik büszkén libbentik meg új frizurájukat a többiek előtt. Az ember már-már azt hihetné, egy filmforgatás grandiózus előkészületeibe csöppent, azonban a nyüzsgést nem hatja át semmiféle feszült igyekezet. Ellenkezőleg! A felszabadult izgalom, a széles mosolyok, a csillogó tekintetek arról árulkodnak, hogy itt valami sokkal jelentőségteljesebb történik.

Remind

Visszaszerzett önbecsülés

Május 13-án az Üdvhadsereg által működtetett Válaszút Háza szépségnapot szervezett a hajléktalanságban élő emberek számára. Az eseményen önkéntes fodrászok, kozmetikusok, pedikűrösök és manikűrösök – közöttük Zsidró Tamás mesterfodrász és Szakonyi Eszter mesterkozmetikus – vettek részt, hogy emlékeztessék azt a 66 hajléktalant és rászoruló embert, akik megfordultak a kezük alatt, hogy igenis értékesek, és képesek arra, hogy a legnehezebb helyzetekből is felálljanak.

 – Annát nem lesz egyszerű elkapnod – figyelmeztetnek rögtön az érkezésem után. Valóban. Győri Anna Mária, a Válaszút Háza intézményvezetője megállíthatatlanul pörög. Az egyik pillanatban még a kozmetikusokkal teli szobában látom, a következőben a hajszárítók kórusát túlkiabálva kerít vendéget egy tétlenül maradt fodrásznak, de amikor sikerül utolérnem, örömmel mesél a kezdeményezésről.

 – Ez egy nagyon régi történet – magyarázza. – 2014-ben indultunk, akkor a ház még rehabilitációs intézményként működött, ma már nappali melegedő és szépségkonyha. A szépségnap ötlete a kollégák körében merült fel, akik között eredeti szakmájukat tekintve volt fodrász és kozmetikus is.

Annáék kicsiben kezdték. Korábban huszonnégy nő szállhatott meg egyszerre a Válaszút Házában, huszonnégy aktív, munkaképes, rehabilitálni vágyó hajléktalan, akiknek a traumafeldolgozástól kezdve a munkakeresésig az albérlethez jutásig mindenben segítettek.

Az intézmény a mai napig rendszeresen szervez olyan programokat, amelyek célja, hogy ezek a nők és férfiak vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba azáltal, hogy visszaszerzik elveszített önbecsülésüket és méltóságukat.

Ilyen a szépségnap is, amelyen a Válaszút Háza ügyfelei, hajléktalanok és főleg kis nyugdíjból élő rászorulók vesznek részt.

 – Azt tapasztalom – mondja Anna –, hogy mindenki hatalmas élményként éli meg a rendezvény. Ezen a napon mindenki szebbnek és értékesebbnek érezheti magát, ráadásul az önkéntesek által kitágul a világuk.

Átalakulás

Az egyik fodrászállomásnál Zsidró Tamás forgatja a fésűt és az ollót a kezében. Női fodrászok és barberek erősítik a Tárnoky Fodrász Iskola végzőseiből álló csapatát. Ők idén először érkeztek a szépségnapra, és éppen olyan lelkesek, mint a többi önkéntes.

 – Ugyanúgy dolgozunk, mint az üzletben, ugyanolyan magas minőségben, nem csak hányavetin kaszabolunk – szögezi le Tamás rövid kávészünetében. – A kor nem számít, csak az arcforma, a fejforma és a hölgyek habitusa. – Boldogan hozzáteszi, az imént egy hölgy teljes átalakuláson ment keresztül a kezei alatt, a hosszú haját ugyanis rövidre vágatta.

A szalonbéli körülmények hiányáról kizárólag a vidám hangzavar tanúskodik. A fodrászok munkájával mindenki elégedett. A váróként kijelölt folyosóra egy idős hölgy penderül, légies frizurája csak úgy száll utána.

– Olyan szép lettél, hogy férjhez is mehetsz – ugratják a többiek, és ugyan legyint, az arcáról egy pillanatra sem tűnik el a büszke mosoly.

Remind

Teljesség a kezelőágyon

István csendben várakozik az egyik műanyagszéken, a kezében hosszúkás cédulát forgat, ezen jelölik, milyen kezeléseken fordult már meg, és mi áll még előtte. A kozmetikusok által használt termékek jellegzetes illata árad belőle.

– Finom illata van a kezemnek – nyújtja felém a tenyerét, amikor arról kérdem, hol járt eddig. – Bekenték – magyarázza álmélkodva, és a kozmetikusokkal, pedikűrösökkel és manikűrösökkel csordultig teli terem felé bök.

Itt szépül Marika is. A fején hajháló, kisimult arcán vékony krémréteg csillog, miközben a kezelőágyon fekszik. Ki sem nyitja a szemét, amikor megszólal, de örömmel osztja meg velem, mit jelent számára a szépségnap. Kissé összeráncolja a homlokát, úgy összpontosít, hogy szavakba öntse mindazt, amit átél.

 – Teljességet érzek – foglalja össze végül. – Megnyugvást ad, hogy törődnek az emberrel. Még sosem éreztem ezt. Amióta Annáékhoz járok, egy teljesen más világot ismertem meg. Anna rengeteget dolgozik azon, hogy jobban érezzük magunkat. Nagyon sokat törődik velünk, és ezt érezzük is. Hála neki másképp állunk hozzá az élethez.

Marika éppen Szakonyi Eszter vendége, aki maga olyan sokszor járt már a Válaszút Háza rendezvényén, hogy maga megmondani, hogy hányadik alkalommal van itt.

 – Jó látni, hogy pont oda jut a gesztus, ahová szánjuk – magyarázza Eszter, hogy miért szeret részt venni a szépségnapon. – Ennélfogva a saját sorsunkra és mások problémáira is nagyobb lesz a rálátásunk. Többször megállapítottuk már, hogy nagyon vékony a határ a jóllét és a nem jóllét között. Elég egy betegség, egy pénzügyi probléma vagy egy rosszul körvonalazott hitel, és az ember a másik oldalon találja magát. Ezeket az embereket sokszor éri az a vád, hogy a körülményeik a döntéseik következményei, de én azt gondolom, hogy ugyanannyi szerepe van a véletlennek abban, hogy így alakult a sorsuk. Vannak dolgok, amiket nem választhatunk meg. Nem választhatjuk meg például az idegrendszeri terhelhetőségünket, pedig a nehéz sorsú embereknél sokszor csak ez az oka annak, hogy nem aludhatnak meleg ágyban éjszaka.

Eszter Hollandiából érkezett a szépségnapra. Azt mondja, ott a karitatív lelkület az emberek mindennapjainak a része, és a gyerekek egészen kicsi koruktól kezdve azt tanulják, hogy segítsenek azokon, akik rászorulnak.

 – Részben a segítségnyújtás evidenciáját szeretném én is demonstrálni a jelenlétemmel, részben pedig támogatni szeretném azokat, akik a szorult helyzetük ellenére esélyt adnak maguknak azáltal, hogy eljönnek ide, és kezdjenek valamit azzal, amit itt kapnak. A tapasztalatok szerint kezdenek is. Előfordult, hogy a résztvevők közül szinte mindenki rövid időn belül talált munkát, mert sikerült olyan állapotba kerülniük, ami által a világ hitelt szavazott nekik – újságolja, és Marika fölé hajol tudván, az érintése megváltoztathatja egy ember életét.

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn