hirdetés
Kamilla új csillag a hazai designélet egén. Bár egyáltalán nem csapott hírverést az általa készített szőnyegek körül, a hozzáértő szemek mégis hamar felfedezték őt. Mint mondja, már gyerekkora óta kézműveskedett: ékszereket, dísztárgyakat fabrikált leginkább saját örömére vagy családtagjainak ajándékba. De még hosszú út vezetett ahhoz, hogy elég bátorsága legyen megmutatni művészetét.
„Már egészen fiatalon elkezdett érdekelni a kortárs művészet. Sokat jártam kiállításokra, az interneten is sok kortárs művészettel foglalkozó platformot követtem. Akkoriban még nem mertem alkotni. Hosszú évekig azt gondoltam, ez csak bizonyos emberek kiváltsága, akik kivételes tehetséggel születtek, így sokáig megelégedtem azzal, hogy csak csodáltam őket” – meséli Hornyai Kamilla.
„Szerencsére az akaratom végül felülmúlta a félelmemet, és rájöttem, hogy feleslegesen tiltom meg magamnak az alkotást. A Covid-járvány kényszerű leállása alatt elkezdtem faliképeket készíteni az úgynevezett punch needle technikával. Ennek a módszernek a lényege, hogy egy lyukasztótű segítségével szúrjuk be a fonalat a vászonba, de nem voltam vele elégedett, mivel rettentően sok időt vett igénybe. Nem sokkal később láttam egy videót a neten, amiben szintén faliszőnyeget készítettek, csak egy géppel, sokkal gyorsabban. Rögtön tudtam; hogy ez a nekem való! Néhány hónapba beletelt míg mindent beszereztem, hiszen több eszközt is csak külföldről tudtam megrendelni, de a várakozás ideje alatt végig nagyon emelkedett hangulatban voltam. Soha nem éreztem még magam ennyire biztosnak valamiben, és minden nagyon természetesen jött. A szőnyegkészítéshez szükséges tudást az interneten szereztem, de a mai napig tanulok új dolgokat. A tufting közösség nagyon befogadó, mindenki szívesen osztja meg tapasztalatait és segít másoknak. Ugyanakkor nincsenek kőbe vésett szabályok, mindenki úgy dolgozik, ahogyan szeretne, olyan eszközökkel, amik a rendelkezésére állnak.”
A KATMA Studio 2021-ben indult útjára. A bő két éve alatt Kamilla számtalan faliszőnyeget alkotott sokféle színnel és formával vegyítve. A sokszínűség ellenére munkái jellegzetesek, jól felismerhetőek, de vajon honnan meríti az inspirációt, a folytonos megújuláshoz? És tulajdonképpen, hogyan készül egy szőnyeg?
„Nagy hatással vannak rám például Vasarely geometrikus művei, Philip Guston amerikai festő különleges figurái, Nathalie Du Pasquier izgalmas mintái, de nagyon szeretem Louise Bourgeois munkáit is, aki szintén rengeteg különböző stílusban alkotott, akárcsak én. Az engem körülvevő közelebbi és távolabbi környezetből is sok ötletet merítek, már az egyik első faliszőnyegem is egy kígyókarú tengeri csillagot ábrázol, azóta pedig még többet foglalkozom a mélytengeri világgal, az ott élő lényekkel. Minél ijesztőbb egy lény, annál jobban vonz, szinte alig bírok képeket nézni róluk, mégis még többet szeretnék látni. Jelenleg is jópár szőnyeggel készülök ebben a témában.
Aki sokkal inkább a hozzáállásomra, mintsem a művészetemre volt nagy hatással, az Hegyi Olivér, Holi, akinek az első lemeze, a Sírok és nevetek, pont akkoriban jelent meg, amikor elkezdtem szőnyegezni. Elsőnek a Roadmovie című számát hallottam, ami egy lánnyal való megismerkedésének történetét meséli el. Először nem is igazán fogott meg, de a dallama még napokig a fejemben maradt, így újból meghallgattam a számot, majd a teljes albumot és rögtön az a megnyugtató érzés fogott el: vele együtt vagyok abban az új és ijesztő helyzetben, hogy először mutatom meg magam másoknak. Több száma szól a kishitűségről, a kételyekről, az alkotási vágyról, amit a kudarctól és megaláztatástól való félelem fog vissza, az érzésről, hogy már elkéstünk és különben sem elég jó, amit csinálunk, nem fog senkit érdekelni. Pontosan ugyanezek jártak a fejemben, amikor elkezdtem alkotni. Megnyugtató volt hallani, hogy más is épp ezen megy keresztül, ráadásul mindezt nagyon jó zenére. Tisztában vagyok vele, hogy az önbizalomhiány, a személyes félelmek nem új témák, és sajnos nem is kevesen éljük meg őket, de Holi előadása és albuma ennek is az egyik legőszintébb formája, amit életemben hallottam.”
„Egy faliszőnyeg elkészítése természetesen a tervezéssel kezdődik, ami a folyamat egyik legnehezebb része. Van, hogy egy pillanat alatt eszembe jut valami, máskor akár napokig gondolkodom, de igyekszem minél intuitívabban tervezni. Utána kezdődhet a folyamat fizikai része, amely a vászon keretre feszítésével kezdődik. Aztán a vászonra felrajzolom a tervet és kezdődhet a fonalak belövése a tufting gun segítségével. Leggyakrabban akril fonallal dolgozom, de szoktam gyapjú, pamut, moher és néha selyemmel is dolgozni, illetve nagyon sok régi, használt fonalat is használok, így adva nekik új életet! Az elkészült designt padló- és falragasztóval rögzítem, a faliszőnyegek hátuljára pedig filc anyag, a széleire köpper szalag, saját készítésű akasztók és végül a címkék kerülnek. Általában le is borotválom a szőnyegeimet egy speciális szőnyeg borotva segítségével, hogy sima, egyenletes felületet kapjak, vagy akár szintkülönbségeket tudjak kiemelni a borotvával.”
hirdetés
