hirdetés
Világéletemben városi lány voltam, és bár gyerekkoromban a nyarak nagy részét vidéki nagyszüleimnél töltöttem, sokkal jobban szerettem a belvárosi élet pezsgését. Ha megkérdezték tőlem, hol élnék legszívesebben, mindeddig általában valamelyik menő világvárost mondtam. Aztán néhány éve azon kaptam magamat, hogy elkezdem vágyni a régi nyarak lassú, gyerekfejjel talán kicsit unalmas, madárcsicsergős, mezőillatú, bogárzümmögős hangulata után.
Azóta sokat olvastam arról, mennyire fontos az egészségünk és a hosszú élet szempontjából a természetközeli lét. Például ott sokkal több a negatív ion (a tiszta vidéki levegő negatív ionkoncentrációja kb. 2000 ion/cm³, míg városokban ez az érték 500 ion/cm³, zárt térben pedig mindössze 50-100 ion/cm³ és ha még a légkondit is bekapcsolod, ez tovább csökken), amit a levegő vitaminjának is szoktak nevezni, és amire testünknek nagyobb szüksége van, mint gondolnánk.
A negatív ionok hiánya hozzájárul a depresszió kialakulásához, fejfájósak, és rossz közérzetűek leszünk. Rosszabbul alszunk, érzékenyebbek leszünk a légúti fertőzésekre, felerősödnek az allergiás tüntetnek.
Fun fact, hogy otthonunkban is van egy negatívion-generátor, amit zuhanynak hívnak. Ez az úgynevezett Lénárd-hatás elvén működik, ami a vízesések közelében észlelhető szupermagas negatívion-koncentrációt is megmagyarázza.
Elképzelhető, hogy a vihar előtti frontérzékenység is részben a megnövekedett pozitívion- koncentrációnak tudható be, de jó hír hogy vihar után viszont érdemes egy kiadósat sétálni, mert ilyenkor a negatív ionok kerülnek többségbe.
hirdetés
