A HPV vírus nagyon gyakori a húsz-harminc éves korosztály körében. Dr. Koiss Róbert nőgyógyász-onkológus, a Babagenetika Egyesület szakértője szerint azonban nem érdemes ebben az életkorban szűrni, ugyanis ilyenkor a HPV-fertőzések zöme csupán átmeneti, amelyeket az immunrendszer szinte mindig legyőz. A vírus egyes törzsei ellen kifejlesztett védőoltásnak viszont tizenháromtól egészen ötvenöt éves korig van értelme, mert adott esetben nemcsak attól véd, hogy valaki elkapja a vírust, hanem attól is, hogy az daganatképződést indítson el. Kísérletek azt is bizonyítják, hogy akár rákmegelőző állapotot követően is csökkentheti a kiújulás esélyét.
Magyarországon jelenleg kampányszerűen oltják a hetedikes fiúkat és lányokat a Gardasil 9 nevű vakcinával, amely a három adagból álló oltási sorral hét magas (azaz potenciálisan rosszindulatú daganatot okozó) és kettő alacsony kockázatú (döntő részben a nemi szervi szemölcsökért felelős) HPV-vírustörzs ellen nyújt védelmet. A vakcinát ingyenesen ajánlják fel ennek a korosztálynak, ezért az országban nagyon magas az átoltottság, ami az egész populáció számára védelmet biztosít. A jelenlegi kutatások szerint ötvenöt éves korig van értelme az oltásnak, hiszen még ebben az életkorban is kimutatható a hatékonysága.
Mitől védhet meg minket a vakcina?
Dr. Koiss Róbert szerint a HPV-naiv pácienseket, vagyis azokat, akik akik még nem találkozhattak a fertőzéssel, a vírus elkapásától védi a vakcina. Későbbi életkorban az úgynevezett felzárkóztató oltássornak kettős hatékonysága van: a vírus elkapásától véd, de ha már átesett valaki a fertőzésen, akkor az újrafertőződéstől is; ha pedig jelenleg is fertőzött valaki egy magas kockázatú vírustörzzsel, akkor a beadott oltás megvédheti attól, hogy rákmegelőző állapot alakuljon ki nála.
„Egy friss svéd kutatásban arra az eredményre jutottak, hogy még olyanok esetében is hatásos volt a HPV vakcina, akiknél már rákmegelőző állapotot diagnosztizáltak, tehát a vírus beépült a sejtekbe, és ott daganatképződést indított el. A kísérletben azoknál a nőknél, akiknél a rákmegelőző állapot miatt műtétet kell elvégezni, és a beavatkozás előtt megkapták az oltást, az operációt követő két év múlva nem tért vissza a betegség; míg azoknál, akik nem kapták meg, 15-20%-ban visszatért” – mondja Koiss Róbert. Egyik oltás sem véd száz százalékban, és ugyan a HPV vakcina esetében nagyon ritkán előforduló és enyhe mellékhatásokkal számolhatunk, a haszna, ahogyan a fentiekből is láthatjuk, nagyon nagy lehet.
Szűrni vagy nem szűrni?
A nőgyógyász-onkológus szakorvos szerint a hagyományos nőgyógyászati kenetvétel érzékenysége arra, hogy a negatív eredmény hátterében valóban negatív minta áll, csak körülbelül 60%. Mivel azonban a méhnyakrákok 99%-a a HPV vírussal való tartós fertőzöttség nyomán alakul ki (a maradék 1% pedig olyan gyorsan és szinte észrevétlenül kialakuló rák, hogy azt egyéb módszerrel sem lehetne hatékonyabban szűrni), hogy a jelenlegi álláspont szerint harminc éves kor felett 3-5 évente HPV-szűrés javasolt. Az alatt azért nem, mert olyankor gyakoriak a fertőzések, és a pozitív eredmény csak felesleges aggodalmakat okozna a pácienseknek, hiszen fiatalon a szervezet szinte mindig magától legyőzi a vírust.
A HPV DNS-mintavétel esetében szinte 100%, hogy a negatív HPV DNS eredmény mögött nem áll rákelőtti állapot. Ilyenkor megnyugodhat a páciens, mert valószínű, hogy a következő 3-5 évben nem kell tartania a rosszindulatú méhnyakdaganattól. Újabban már alkalmazzák az mRNS-alapú szűrést is, amely csak azokat a HPV-fertőzéseket mutatja ki, amelyek már beépültek a sejtekbe, és ott kóros folyamatokat indíthatnak el. Ha tehát az mRNS-minta pozitív, akkor szorosabban szükséges megfigyelni a beteget.
Koiss Róbert ugyanakkor hangsúlyozza, hogy még egyes rákmegelőző állapotok is spontán visszafejlődhetnek, azt pedig még az újfajta HPV-szűrés sem tudja kimutatni, melyek azok a fertőzések, amelyekből nagy eséllyel fejlődik rosszindulatú daganat.
Magyarországon egyelőre a kenetvétel terjedt el. A folyadékalapú citológiai vizsgálat esetében viszont ugyanabból a mintából lehet elvégezni a HPV és a rák szűrésér is. Sok országban már ezt a módszert alkalmazzák, ezeken a helyeken a HPV-alapú szűrés tulajdonképpen átvette a hagyományos citológia alapú szűrés helyét.
A szakember szerint a legfejlettebb vizsgálati módszer a biomarker azonosítás lenne. A Neumann Labs magyar kutatócsoport azonosított egy olyan sejtfelszíni fehérjét, amelynek a jelenléte arra utal, hogy a vírus már beépült a sejt örökítőanyagába, és elindított egy rosszindulatú daganatképző folyamatot. Ennek a biomarker vizsgálatnak az érzékenysége kétszeres a hagyományos citológiáéhoz képest a súlyos rákmegelőző állapot azonosításában, ami azt jelenti, hogy a HPV pozitív minta esetében nagyobb pontossággal mutatja ki a súlyos fokú rákelőtti állapotot, mint a citológiai vizsgálat. A biomarker szűrés azért lenne előnyös, mert a legfontosabb kérdésre ad választ: kialakult-e a HPV pozitív páciensnél súlyos fokú rákelőtti állapot?
Kiket érdemes vizsgálni?
Dr. Koiss Róbert hangsúlyozza, hogy a HPV nem nemi úton terjedő betegség, tehát nem úgy kell szűrni, mint az STD-ket. Hám-hám kontaktus útján terjed, tehát még a gumióvszer sem feltétlenül véd meg tőle, ráadásul akár egy jakuzziban vagy egy szaunában is elkapható.
Annak ellenére, hogy a populáció átoltottságában és a nők védelmében nagyon fontos a férfiak oltása is, őket akkor sem érdemes szűrni, ha a partnerüknél HPV-fertőzést diagnosztizáltak, az ő esetükben ugyanis sokkal gyakoribb a fals negatív eredmény. Még nincs megoldva az egyes, szintén HPV-vírusfertőzés nyomán kialakuló fej-nyaki daganatok, illetve a végbéldaganat szűrése sem.
„A szakemberek törekednek arra, hogy ezekre is kidolgozzanak megbízható szűrőeljárásokat, de egyelőre ez még várat magára. Azt azonban fontos tudni, hogy ezek sokkal ritkább betegségek. A HPV-vel összefüggésbe hozható daganatok viszont mintegy 80%-át a méhnyakrák teszi ki” – hangsúlyozza Koiss Róbert, hozzátéve, hogy az oltás ezeknek a daganatoknak a kialakulását is megelőzheti.
Ezt mutatja legalábbis az az adat, amely szerint Ausztráliában, ahol 2006 óta oltják a férfiakat is, drámaian csökkent az elmúlt években az újonnan diagnosztizált fej-nyaki daganatos esetek száma. Ráadásul mivel a HPV nem retrovírus, nem igazán mutálódik, így az oltási sort csak egyszer kell beadatni.
Milyen gyakran járjunk nőgyógyászhoz?
Bár a hagyományos citológia helyét lassan átveszi majd a HPV-alapú szűrés, amelyet 3-5 évente érdemes elvégeztetni, Koiss Róbert szerint továbbra is ajánlott évente részt venni a nőknek a nőgyógyászati szakorvosi vizsgálaton, ahol az ultrahangvizsgálat képet adhat női szervek állapotáról.
„Habár sem a méh-, sem a petefészekrák esetében nincs még szűrőeljárás, egy ultrahangvizsgálat már adhat képet a petefészkek esetleges eltéréseiről, illetve egyéb, tünetet nem adó állapotok is felismerhetők, mint például a ciszta, a mióma vagy a polip. Emellett a beteg kikérdezésével fény derülhet esetleges örökletes megbetegedésekre vagy hajlamokra, amelyek további vizsgálatokat vagy szorosabb kontrollt igényelnek a későbbiekben.”
Képek forrása: Canva
Ha szeretnél többet tenni testi-lelki egészségedért, ezek a cikkek is érdekelni fognak!