Jordán Adél sokat mesélt már interjúkban szerepeiről, életéről, de a jógázáshoz fűződő viszonyáról csak keveset. Pedig a jóga nagymértékben meghatározza a hétköznapjait, gondolkodásmódját, középpontban tartja testét, érzéseit. Csillogó szemmel, végtelen lelkesedéssel árulta el, melyek a kedvenc ászanái, és a fotózás alatt stábunkat elkápráztatva mutatta be őket.
Galambpóz: Eka Pada Kapotasana
A gyakorlások végére szoktam betenni a galambpózt, mert akkorra a csípőm elég laza ahhoz, hogy további erőteljesebb nyújtásnak legyen kitéve. Ez egy nagyon hatásos csípőnyitó ászana, aminek lelki vonzata is van. Rengeteg feszültséget, érzelmi sérelmet tárolunk a csípő körül, minél jobban lazítjuk ezt a területet, annál könnyebben oldódnak ezek az érzelmi blokkok. Fizikai síkon azért fontos a csípőterület „karbantartása”, mert a sok ülő munka miatt megrövidülnek a csípőhajlító izmok és ez kihat a derék és a térd állapotára is. Ha a póz gyakorlásakor a szegycsontot is emeljük, nyílik az egész mellkas. A galambpóz ezért egy kitárulkozó póz, a megadás, elengedés ászanája.
Fejenállás-sirsászana
Az ászanák királya, a fejenállás. Egyike azon ászanáknak, amelyek a legjótékonyabb hatással vannak mind a testre, mind pedig az elmére. A koronacsakrát ezzel a gyakorlattal tudjuk leginkább stimulálni. Azért szeretem ezt a pózt, mert ilyenkor fordítva, más szögből látom a világot, ez egy elmenyitogató élmény. Mint minden fordított póz, amikor a fej a szív alatt helyezkedik el és a gravitáció fordítottan hat, a szív megpihen, a vérkeringés felfrissül és energiával tölti meg a testet. A Hatha Jóga Pradípikában van egy rész, ami olyan szépen elmagyarázza a fordított pózok előnyeit, azt, hogy hogyan lassítják az öregedés folyamatát.
„A Holdból (Chandra) kicsepegő isteni minőségű nektárt teljesen elégeti a tűz (nap; szúrja), s ezért a test hamar megöregszik.”
„Létezik egy kitűnő módszer, amely megakadályozza ebben a Napot, ezt azonban csak a mestertől lehet megtanulni, más módon ezt a tudást megszerezni nem lehet.”
„Íme a Viparita Karani mudra (kifordított testhelyzet jelkép): A Nap a köldök táján (solar plexus táján, manípura-csakra) székel, a Hold pedig a szájpadlás gyökerénél. A kifordított testhelyzetet – amely a Nap és a Hold helyzetét felcseréli – a legnagyobb mesterek tanítják.”
(Hatha Jóga Pradípika III, 77-79[1])
Kar- és lábemelés lábujjfogással: Utthita haszta pádángustászana
Ez egy egyensúlyozó póz, ami a csípőt is nyitja. Az egyensúlypózokat, az egylábas pózokat azért szeretem, mert remekül fejlesztik a koncentrációt, a jelenben tartanak, kiegyensúlyozzák az idegrendszert. Ennél az ászanánál bekapcsolhatjuk a légzést, amivel stabilizálhatjuk a gerincet és az egyensúly elérésében az is segít, ha egy pontra fixáljuk a tekintetünket. Elképesztő erő a lábnak, a farizmoknak és a törzs izmainak. Könnyített verziója, amikor behajlítod a lábadat és a térdedet fogod meg.
Szentjánosbogár póz: Tittibasana
Ezt az ászanát az Ashtanga jógagyakorlat-sorozatból tanultam, ez már haladó szint. Sok gyakorlás kell hozzá, de ha egyszer már megy, utána nem jelent kihívást. Mint minden kartámaszos póznak, ennek is a helyesen kivitelezett csaturanga, jógafekvőtámasz az alapja, amit a napüdvözletekkel gyakorolhatunk. Ehhez az ászanához a lapockák körüli izom, a váll-, a kar-, a hátizom és a hasizom erősítése is fontos és nagyon sok múlik a csípő lazaságán is. Amit ebben a pózban szeretek, az a repülés érzése, ahogy erősen tolom a tenyeremmel a talajt, jön ez az érzés. Ez is egy egyensúlypóz, hiszen a két kezeddel tartom meg az egész testem.