Margaret Atwood: Pénelopeia
Pénelopé a házastársi hűség közismert mintaképe: húsz éven át várta haza a kalandor Odüsszeuszt, és férjéhez méltó csellel ejtette át a kérőket. De ki volt valójában ez a spártai királylány, akinek szépsége sosem volt mérhető unokanővére, Helené szépségéhez; akit hozzáadtak egy rövid lábú, csaló ismeretlenhez; és aki alig egy évig élvezhette a házasélet örömeit, mielőtt magára hagyták egy idegen országban, tizenhat évesen, egy csecsemővel? Miből merített erőt, és kivé vált a várakozás hosszú évei alatt? Mit gondolt titokban az ő leleményes Odüsszeuszáról? Valóban egy pillanatra sem gyengült el? És nekünk, olvasóknak, vajon az igazat mondja?
Margaret Atwood Pénelopéja a hűség elvont szimbóluma helyett hús-vér ember: formálódó személyiség vágyakkal és félelmekkel, gyarlóságokkal és sikerekkel. A Pénelopeiaa feleség, a nő szemszögéből meséli újra az európai kultúra egyik alaptörténetét, és egyben a jelenkor szatirikus látlelete is.
Megjelenés: március 16.
Giulia Caminito: A tó vize sohasem édes
A harcias és őszinte Antonia arra tanítja a lányát, hogy ne várjon semmi jót az emberektől. Gaia pedig megtanulja: nem panaszkodni, inkább elmerülni a közeli Braccianói-tóban, olvasni, tanulni, mobiltelefont cipősdobozba rejteni, a boldogtalanságot pedig oda, ahol senki sem látja. De aztán amikor először találja magát szemben a hétköznapi alattomossággal, a kislány kiszámíthatatlan, pusztító erőt fedez fel magában. A narrátor áradó kamaszhangon mesél erről a drámai, mégis álomszerű ifjúkorról. Barátai, szerelmei, dacos tekintete úgy őrződnek meg szívünkben, mint a tó fenekén a titokzatos betlehem.
Giulia Caminito 1988-ban született Rómában, és a Braccianói-tó partján, Anguillara Sabaziában nőtt fel. Politikafilozófiát tanult, 2016-ban jelent meg La grande A című első regénye, amely Caminito saját családtörténetén alapul. Harmadik regénye, A tó vize sohasem édes 2021-ben a Premio Strega-díj jelöltjei közé került, elnyerte a Premio Strega Off- és a Premio Campiello-díjat, és Olaszországban bestseller lett. Több mint húsz nyelvre fordították le.
Megjelenés: május 3.
Leila Mottley: Éjjeli árnyak
A tizenéves Kiara és bátyja, Marcus egy kelet-oaklandi lakótelepen tengetik mindennapjaikat. Iskolába egyikük sem jár, a családtagjaikat elragadta a halál vagy az igazságszolgáltatás. Míg Marcus rapkarrierről ábrándozik, Kiara munkát keres, hogy fizetni tudják az albérletüket, és közben a magára hagyott szomszéd kisfiúnak is gondját viseli.
Kiara végül egy félreértést követően álláshoz jut: sötétedés után az utcákat járja szexmunkásként. Az éjszakai portyák során belekeveredik egy botrányos ügybe, amelyben az oaklandi rendőrség is érintett lesz, és a fiatal lánynak nemsokára a saját bőrén kell megtapasztalnia, mennyire romlott az a rendszer, amelynek az ártatlanok védelmét kellene szolgálnia.
Leila Mottley nyers indulatokkal és lírai szépséggel átszőtt első regénye valódi irodalmi szenzáció, amely azon csoportok hangján szólal meg, akikről a társadalom megfeledkezett.
Leila Mottley a kaliforniai Oaklandben született és nőtt fel, jelenleg is ott él. Költészeti workshopokat vezet, emellett dolgozott a The New York Timesnak és az Oprah Dailynek. Első könyve, a 2022-ben megjelent Nightcrawling felkerült a Booker-díj hosszú listájára.
Megjelenés: május 3.
Fotók: kiemelt kép: Pexels; Margaret Atwood: Wikimédia; Giulia Caminito: Luca Di Benedetto