hirdetés
Interjúnk apropója, hogy Gergely is tagja az idei évtől a Magyar Állami Operaház Balettnövendékeiért Alapítvány által évente megrendezendő Hungarian Ballet Grand Prix zsűrijének. A művészt a pályafutása mellett ezen új kezdeményezésről is kérdeztük.
Nem választottam a balettet, szüleim terelgettek a balett világa felé, amikor hét-nyolc éves voltam. Sok művészeti- és sportágat megmutattak, hogy kipróbáljam őket. Művészkörökben forogtak, könnyen kiigazodtak a művészeti területeken. Szerintem mégis nagy rizikót vállaltak azzal, hogy a balett mellett döntöttek: egy balettnövendéknek áldozatokat kell hoznia, melyekkel akkor szembesül igazán, amikor nem jönnek az eredmények. Aki viszont sikerélményeket szerez, észre sem veszi a sok lemondást és munkát, ami mögötte van.
Viszonylag alacsony a sikeres balettosok aránya. Tehetség, szorgalom, szerencse – e három tényezőn múlik, hogy nálunk valaki befut-e, és nem biztos, hogy ebben a sorrendben.
Ami engem illet, kiváló mesterektől tanulhattam és olyan szerencsés időpontban kerültem a színházba, amikor fiúhiány volt.
Azt gondolom, hogy már eltáncoltam a legjobb szerepeimet. Huszonnégy éves koromban voltam csúcsformában, és bármennyire is küszködök, azt a kondíciómat nem tudom visszanyerni. A huszonéves robbanékony, fáradhatatlan, dinamikus énemen már túlvagyok. Egyetlen szerepet nem tudnék kiemelni, de egy évadot igen: 2016-17-ben alakítottam kiemelkedőt, amikor a Nemzeti Balett Étoile-jaként táncolhattam.
Megtiszteltetés, hogy a táncművészeti rangsorban az élvonalbeliek közt lehetek.
A balettversenyek kiváló lehetőséget jelentenek a növendékek számára, hogy megmutassák tehetségüket, és hogy kapcsolatokat építsenek. Balettigazgatók, iskolaigazgatók, kritikusok és más szakmabeliek nézik árgus szemekkel a produkciókat és keresik a kiemelkedő tehetségeket. Ha valamelyik növendék feltűnik, a következő években követik karrierjét. Odáig mennék, hogy nem is a megmérettetés ilyenkor a lényeg, hanem a kapcsolatépítés és a szakmai fejlődés.
Amikor a tanítványok versenyre készülnek, rengeteget fejlődnek. Ha visszatekintek növendékéveimre, a balettversenyekre készülés időszakjaiban fejlődtem a legtöbbet. Furcsa módon még a félév- és évvégi vizsgák felkészülésénél is többet ad a versenyzés. A balettvizsgák sokszor félelmetesek egy gyerek számára, a vizsgateremben a húsz fős vizsgabizottság kritikusan figyeli a szőnyegen történteket, nagy a stressz, ami levonhat a teljesítményből. Azonban, amikor egy versenyen kiállok a színpadra, előtte elsajátíthatok olyan lényegi dolgokat, mint azt, hogy mennyivel a színpadra lépés előtt melegítsek be, milyen intenzív gyakorlatsort kell ilyenkor végigcsinálnom, mennyit kell pihennem, mikor jó sminkelnem és a kosztümömet felvennem, valamint azt is, hogyan fogok megküzdeni a színpad nyújtotta stresszel – mindez mindenkinél egyéni, a mester sem tudja pontosan megmondani, egyedül kell kitapasztalni.
Egy balettverseny olyan gyakorlati tudást ad, amit nem lehet elsajátítani a balett-teremben – ezért különösen fontos, hogy a növendékek minél több színpadi szereplésen részt vegyenek.
Ezzel magam is szembesültem a pályámon: egy pekingi tornán, bár megvoltam elégedve a produkciómmal, mégis az első körben kiestem. Utólag jöttem rá, hogy akkor még nem volt meg a kellő fellépés előtti rutinom, és ez is számít a végeredmény szempontjából.
Több kategóriában indultak versenyzők idén, mind a műfajt, mind a korosztályt tekintve, ezeken belül pedig csoportos és egyéni számokba nevezhettek. Jót tesz a versenynek a kategorizálás, mert így almát az almával és körtét a körtével hasonlítjuk össze. Az első alkalommal közel kétszáz balettnövendék jelentkezett, és mivel a verseny nemzetközi, Európából és a tengerentúlról is voltak versenyzők.
Kezdjenek el időben készülni: két-három hónappal korábban már jó tudni, mit fognak eltáncolni. Ebben a korban sokkal több idő kell a felkészüléshez, mint a színházban dolgozóknak. A felnőtt művészeknél előfordulhat, hogy valaki pár nap alatt ugrik be lesérült vagy megbetegedett kollégája helyére.
Jól szervezett és jó hangulatú négynapos verseny volt, zsűriként is minden pillanatát élveztük. Izgalmas volt végigkövetni a növendékek útját, hogyan küzdenek meg a feladattal, és aztán jó volt látni a díjátadón a boldog arcokat. Az elismerések ösztöndíjakkal is jártak, kategóriánként az első három helyezettet jutalmaztuk, és különdíjakat is átadtunk, ilyen volt például a legjobb iskolának járó és a legjobb balettmesternek járó díjak. A veszprémi grand prix után elmondhatom, hogy nagy reményeket fűzök a projekt folytatásához. Hiszen itt mindenki nyer: a növendékek, a balettiskolák, a balettmesterek és az országunk is. Tág teret kapnak a fiatalok a bemutatkozásra, ráadásul nemzetközi porondon történik mindez.
Minél nemzetközibb egy verseny, annál jobb. Sok külföldi jött Veszprémbe is. Egyébként a szakma jeles képviselőit hívták meg zsűrizni, akik nagyrészt balettmesterek. Két kollégámmal, Tatjana Melnikkel és Balázsi Gergővel voltunk hárman táncosok. Azért válogattak be minket, hogy Magyarország klasszikus balettegyütteséből képviseljük a táncosokat, ezzel is színesebbé téve a zsűri összetételét. Voltak nemzetközi meghívottak is, többek közt nem kisebb nagyság, mint Kateryna Kukhar, az Ukrán Nemzeti Opera prímabalerinája, a Kijevi Nemzeti Balettiskola igazgatója.
Ha minden jól megy – nem merek semmit ígérni, a balett kiszámíthatatlan –, a Spartacus balettben fogok szerepelni. Legutóbb 2016-ban játszottuk Seregi László híres művét, most is ezt a darabot próbáljuk. Együttesünk másik része a Hattyúk tavát gyakorolja, amellyel nemsokára Dubajban vendégszerepelnek.
hirdetés
