hirdetés
Amikor felkért a Remind Bookazine, hogy válogassam ki a kedvenc könyveimet, lelkesen estem neki a könyvespolcaimnak, majd amikor „végeztem”, egy derékig érő kupacot találtam magam mellett. Közhelyesen hangozhat, de tényleg komoly feladat volt a kedvenceim közül kiválasztani a „szuper-kedvenceket”, ám hosszas ide-oda pakolgatás, „ez tuti benne lesz” és „jaj, melyik legyen” után íme az én kis listám, melyet a magazinban is láthattok illusztrációként.
Varga Bence kedves barátom és nagyra becsült kollégám első regénye, az Esős évszak például nagy kedvenc. Ez a könyv nem került „veszélyzónába”. Fejlődéstörténet, szép és valós emberi motívumokkal, hazai szemmel releváns. Nyilván elfogult vagyok, nem tagadom, de objektíven is állítom, hogy az egyik legjobb kortárs könyv, amit olvastam.
Mark Crick tárcagyűjteménye, a Kafka levese számomra alapmű. Magas művészi szinten utánozza a szerző nagy írók stílusát egy-egy kulináris elbeszélésben, mindeközben végtelenül jól szórakoztat. Próbálják mások is ezt a stílust, de nekem messze Crick a legjobb és legeredetibb.
Patricia Atkinson rendkívül inspiráló története magyarul is megjelent A szőlőkirálynő címmel, ám én az eredetit kedvelem. Eleve, hacsak lehet, szeretek eredeti nyelven olvasni, úgy mégiscsak az író eredeti szavait ismerhetem meg! Patricia saját viszontagságos útját mutatja be egy elhanyagolt bergerac-i szőlőben, amelyből virágzó és sokszoros díjnyertes borászatot épített szinte teljesen egyedül! Kapcsolatok, sorsok rajzolódnak a történetben, mely azt is hitelesen és szépen mutatja meg, hogy egy negatív szereplőnek is megvan a maga története, ami az ő szemszögéből nézve inkább szomorú, mint bántó.
Charlotte Wood Hétvége című könyvét elsősorban középkorú hölgyeknek ajánlanám. Ígérem, hogy mind az életet, mind a barátságokat új értékkel ruházza majd fel a történet, melyben három idős barátnő negyedik társuk vidéki házát igyekszik felszámolni annak halála után. Küzdelmek, tagadás és felismerés, de mesteri életigenlés! És igen, 70-es hölgyek a szereplők, de nekünk, 40-eseknek van mondanivalója, hogy még időben észbe kaphassunk!
John Williams klasszikus! Bár többet írt volna! A Stoner alapmű, mely elképeszt egyszerűségével, ugyanakkor a teljességet hordozza. Homályosan hangozhat ez így, ám ha olvassátok, értelmet nyer, ígérem! A regényt 1965-ben írta, ám 2005-ös újrakiadásáig kevesen ismerték, akkor azonban világsiker lett, számos országban a bestseller listák élére került és általános ismertséget és elismertséget szerzett Williamsnek. A Mossouri Egyetemen tanító William Stoner tragikusnak mondható, valójában rendkívül egyszerű életét meséli el. A tipikus „egyszerű ,de nagyszerű”!
Anna Gavalda is nagy kedvencem. Azt hiszem, alapvetően szeretem a francia irodalmat. Vele szoros versenyben volt Guillaume Musso, végül a női erő győzött, és a Kis kiruccanást választottam tőle. Testvérek, kapcsolatok, figyelem. Francia lazasággal! Príma!
Jostein Gaarder Sofie világa című könyvét több nyelven is olvastam. Kevés könyv van, amit minden lehetséges formában és műfordítói értelmezésben meg akartam ismerni, de ez ilyen! A modern filozófia története, fiataloknak szánt formában, regénybe foglalva. És először húszéves korom körül találkoztam vele, azóta többször is elővettem.
Végül, de nem utolsó sorban Jennifer Egan Manhattan Beach című könyvét ajánlanám figyelmetekbe. Az írónőnek nem ez a legismertebb könyve, mégis engem ez fogott meg jobban. A második világháború idején játszódik New Yorkban, ahol bár nincs háború, mégis minden erről szól. Három, egymással szorosan kapcsolódó karakteren keresztül ismerjük meg a negyvenes évek keleti partját, a békés-háborús időket, és elhangzik pár igen fontos mondat is, melyek a világ jelen eseményeit tekintve ma is releváns és fontos.
Jó olvasást!
hirdetés
