hirdetés
A mediáció egy demokratikus folyamat, amelynek legfontosabb eredménye nemcsak az, hogy meghalljuk és elfogadjuk a másik fél álláspontját, hanem az, hogy megértsük a saját cselekedeteink mögött húzódó valódi motivációt is, így pedig képessé válunk az együttműködésre. A témáról dr. Barcy Magdolna pszichoterapeutával, a magyarországi társadalmi mediáció módszertanának egyik legjelentősebb kidolgozójával, a MEDIARE-Kisebbségi Mediációs Intézet vezetőjével és dr. Törös Judit ügyvéddel, mediátorral beszélgettünk.
„A mediáció egy önkéntes részvételre épülő, demokratikus folyamat, amely azt veszi alapul, hogy a konfliktus emberek között jött létre, amit nem ügyvédek és bíró bevonásával, jogszabályi keretek között kívánnak megoldani, hanem azon az emberi szinten, amin az létrejött” – mondja Barcy Magdolna.
Vannak olyan helyzetek – például válás esetén, ha közös gyerekek is vannak – amikor a törvény kötelezi a feleket, hogy legalább kíséreljék meg a mediációt, de dolgozni csak olyanokkal lehet, akik legalább abba beleegyeznek, hogy részt vesznek a folyamatban, és megpróbálnak közös nevezőre jutni. Fontos, hogy a munka során a mediátor elsősorban a hozzá fordulók érzelmi szükségleteire koncentrál, nem pedig arra, hogy a jog szerint kinek mi jár.
Barcy Magdolna megfogalmazásában a jó mediátor a folyamat során olyan, mint egy közlekedési rendőr: irányt mutat, nem engedi, hogy a felek összevesszenek, és segít a klienseknek a saját igényeikről beszélni, nem pedig a másikat vádolni.
A lényeg tehát a másik motivációjának megértése, annak átlátása, hogy nem csak a saját nézőpontunk a helyes, és sohasem csak egy megoldás van egy konfliktus rendezésére.
Barcy Magdolna a 90-es évek óta foglalkozik mediációval, emellett azonban klinikus és pszichoterapeuta, aki rengeteg család- és párterápiát is vezetett már. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy egy válás vagy családi konfliktus esetén mi a különbség a mediáció és a terápia között?
„A mediációt nem csak mentálhigiénés szakemberek végzik. Természetesen, ha terapeutaként végzek mediációt, akkor tudom használni a pszichológiai eszköztáramat, de a folyamat során a felszínen maradok. Nem boncolgatom a kliensek egyéni patológiáit, nem tárom fel az éppen szükségesnél jobban a múltbéli traumákat, transzgenerációs mintákat. Egy válás esetében például a mediáció során a cél nem a kapcsolat meggyógyítása, hanem az, hogy a résztvevők megtanuljanak hosszú távon együttműködni” – mondja.
A folyamat időben nem behatárolt, addig tart, amíg olyan megoldások nem születnek, melyeket mindkét fél elfogad, magáénak érez, és hosszú távon is képes betartani. Egy válás esetén, ahol közös gyerekek is vannak, nagyon fontos lenne, hogy a férj és feleség mediációval jusson közös nevezőre. Konszenzusos megoldás nélkül ugyanis tovább tombolhat a bosszúvágy, egymás meg nem értése, a bűnösre mutogatás, az áldozatszerepbe helyezkedés.
Dr. Törös Judit egy sikeres ügyvédi karrierút csúcsán döntött úgy, hogy mediátorként képzi tovább magát. Ő maga jogászként és mediációs szakemberként is sok válás körül asszisztált, és osztja Barcy Magdolna véleményét.
„Sokszor szembesülök azzal, hogy a magas IQ sem elegendő ahhoz, hogy belássák a résztvevők, bizonyos viselkedésekkel milyen károkat okoznak a gyereküknek egy válás esetén. Nagyon gyakori, hogy az egyik félnek az anyagiak, a másiknak pedig a gyerek van a »kezében«, és így próbálják a másikat kontrollálni, bosszút állni egymáson. Ha jogi útra terelődik a dolog, akkor továbbra is két szembenálló félről beszélünk, akik valaha szerették egymást, és a további sorsukról mégis egy harmadik fél – a bíró – dönt. Nem gondolom, hogy ez jó megoldás.”
A szakember szerint egy ilyen esetben a mediáció feladata azt is megértetni a hozzá fordulókkal, hogy a köztük lévő konfliktusnak, rossz viszonynak a gyerekek is elszenvedői, rájuk is nagyon rossz hatással van ez, ráadásul tehetetlenek, nem tudják befolyásolni a történéseket.
A mediációban megtalált megoldáshoz elengedhetetlen a felek érett hozzáállása, felelősségük átlátása és felvállalása.
Törös Judit karrierútja azért is érdekes, mert sikeres peres jogászként ismerte fel, hogy az emberek közötti, adott esetben súlyos konfliktusok megoldásának is van egy, ahogyan ő fogalmaz „magasabb szintű módja, mint a jogi útra terelés.”
A szakember szerint az egyik legnagyobb különbség a pereskedés és a mediáció között, hogy sikeres esetben az utóbbi egy win-win szituációval zárul, míg egy bírói döntés győztest és vesztest hirdet.
Egy ilyen helyzet után a magánéleti konfliktusok sokszor tovább mélyülnek, ha pedig üzleti partnerekről van szó, szinte kizárt, hogy a jövőben együttműködjenek, míg a mediáció akár új kapukat is megnyithat, ilyen szempontból tehát messze túlmutat önmagán.
Törös Judit úgy látja, hogy bár nem feltétlenül szükséges, hogy egy mediátor járatos legyen a jogban, mégis elmondható, hogy akár családjogi, akár üzleti ügyekben különösen nagy előnyt jelent. A jogász-mediátor nagy potenciált lát az üzleti mediációban, ezen a területen ugyanis méltatlanul háttérbe szorulnak az ilyen megoldások, és nagyon gyakori, hogy az egyik fél a gazdasági vagy egyéb erőfölényével akarja lenyomni a másikat. Ilyenkor nagy hatása lehet annak, ha a mediátor lágyítja az ellentéteket, képes feltárni a szemben állók emberi oldalát, érzelmeit, és megtalálni a közös pontot.
„A cél az, hogy az ügyfelek a folyamat során megértsék, hogy az egyezség egy önmaguk felett aratott győzelem is. Ide pedig úgy lehet eljutni, ha meghallják egymás igazságát is, így pedig képessé válnak az önreflexióra, és le tudnak mondani bizonyos igényeikről, miközben belátják, hogy valamiképpen a másik elvárásainak is teljesülniük kell.”
Fotó: Getty Images
hirdetés
