Bár kívülről nézve, gyerekként bizonyára izgalmasnak tűnt azoknak a sorstársainknak az élete, akik sok testvérrel körülvéve nőttek fel, az Ohio Állami Egyetemen végzett kutatás nemrégiben arra világított rá, egyáltalán nem biztos, hogy az így felnövő gyerekek jól jártak a nagycsaládos élettel. A kutatás során több mint 9400 kínai és 9100 amerikai, nyolcadikos diák eredményeit vizsgálták. Doug Downey, a tanulmány vezető szerzője szerint egyáltalán nem volt egyértelmű, milyen végkimenetelre jutnak, hiszen a korábbi kutatások a több testvéres lét pozitív hozadékait mutatták ki.
Downey és segédje, a szociológus doktorandusz Rui Cao a Journal of Family Issues nevű kiadványban publikálta a most kapott eredményeket. Az amerikai és kínai diákok között egyik lényegi különbség volt, hogy az amerikaiknak nagyobb valószínűséggel volt testvére: míg az amerikaiknak csupán 12,6%-a volt egyke, addig a kínaiak esetében ez a szám 34%-ra rúgott. Ez eddig egyáltalán nem meglepő, figyelembe véve Kína egykepolitikáját, amellyel a jelenleg 1,4 milliárd fős országban évtizedeken át igyekeztek kordában tartani a népességnövekedést.
Eltérő minták
A kutatás során az átlagban 14 éves diákoknak különböző, mentális egészségre vonatkozó kérdéseket tettek fel, azonban fontos megjegyezni, hogy a kérdéssor a két ország diákjai között némiképp eltért. Végeredményben Kínában a legjobb eredményt azok a tinik hozták, akiknek nem volt egyáltalán testvére, míg az Egyesült Államokban azok, akiknek maximum egy testvére volt. Az eltérő kérdéssor miatt bizonyos adatokat kizárólag az amerikai diákoknál tudtak felmérni, mint például, hogy a legrosszabb hatással a mentális egészségre az volt, ha a testvérek életkorban nagyon közel álltak egymáshoz.
Downey úgy véli, az eredmények okai a szülők megosztott figyelmében keresendők: „Ha a szülőkre úgy tekintünk, mint mondjuk egy pite, akkor az egykék esetében a gyerek kapja a teljes pitét, a testvéreknek azonban osztozniuk kell – és ugyanez a helyzet, ha a szülői figyelemre gondolunk. Minél több a testvér, annál kevesebb erőforrás áll rendelkezésre a szülők részéről, hogy egy-egy gyerekre koncentráljon, és ez hatással lehet a gyerekek mentális fejlődésére.” Downeynek arra is van megfejtése, miért a korban közelálló testvérek hozták a legrosszabb eredményeket: ilyenkor a testvérek ugyanis vetekednek egymással a figyelemért.
A kutató megjegyzi, az eredményeik azt nem mutatják, hogy az egyes testvérek milyen viszonyban álltak egymással – ha a testvéri kapcsolatok jobb minőségűek, kevésbé kompetitívek egymással, akkor annak természetesen lehetnek pozitív hatásai.
Reménykeltő eredmények
Bár a fentiek azt sugallhatják, könnyen pórul járhatnak, akik nagycsaládba születnek bele, ez azért korántsem ennyire fekete és fehér. Korábban más kutatások arra az eredményre jutottak, hogy például a többgyerekes családba születő gyerekek a közösségekbe könnyebben illeszkednek be, és az óvodában jobb szociális képességeket mutatnak – ami egyáltalán nem meglepő, hiszen otthon már megismerték, milyen sok más gyerek környezetében lenni.
Egy másik kutatás pedig arra világított rá, hogy a testvérrel rendelkezők kisebb valószínűséggel válnak el felnőttként házastársuktól. Ráadásul, ahogy az Euronews cikkében megemlíti, egy 2016-os, svédországi tanulmány már megállapította, hogy a középkorúaknál már nem mutatható ki semmilyen mentális jellegű eltérés a testvérrel rendelkezők és az egykék körében – igaz, ez az eredmény elsősorban akkor lenne bármilyen szinten összevethető Downey-ék vizsgálatával, ha évtizedek múltán a mostani kutatásban részt vett amerikai és kínai gyerekeket kérdeznék újra, immár felnőttként.
A fenitek alapján tehát egyedül az vehető biztosra, hogy sokkal több további és komplexebb kutatás szükséges még, hogy a testvérek hatását a mentális és fizikai állapotra, illetve a szociális képességekre feltárják.
Kiemelt kép: Pexels
