Modern kapcsolati szótár: a ghosting

A digitális világ rengeteg újdonságot hozott magával. Aki emlékszik még, milyen volt húsz éve az élet és az emberi kapcsolatok, az tudja, hogy mekkora változások következtek be még ilyen viszonylag rövid idő alatt is. Az emberi kapcsolatok, különösen a romantikus viszonyok terén rengeteg jelenség ütötte fel a fejét, amelyek közül ugyan nem mindegyik feltétlenül a modern kor terméke, ám mégis érdemes őket górcső alá venni. Különösen azért, mert sokat közülük még csak néven sem tudunk nevezni – ennélfogva kezelni sem.

Cseh Tamás és Bereményi Géza egyik híres dalának hőse, Horváth Anna egy szép napon azt mondja szerelmének, hogy lemegy gyufáért, ám gyanús módon magával viszi az útlevelét, és később ki is derül, hogy nem a sarki trafikban, hanem Londonban kötött ki emigránsként. A ghosting, vagyis a szó nélkül lelépés jelensége tehát semmiképpen sem a modern kor terméke, bár elég valószínű, hogy manapság gyakrabban találkozunk vele. Vajon miért, és mit lehet ellene tenni?

Maga a szó az angol ghost, vagyis szellem kifejezésből ered, és arra utal, amikor valaki úgy szakít meg egy emberi kapcsolatot, hogy mindenfajta magyarázat nélkül, nyomtalanul eltűnik. Később persze kiderülhet, hogy hová lett az illető, de a kapcsolatnak nincs rendes lezárása, általában sok kérdés megválaszolatlan marad. Azt is fontos tisztázni, hogy nem ghosting az, ha elsikkad egy viszony: egyik fél sem jelentkezik, vagy néhanapján még beszélnek, de egyre kevesebbet. Az sem ghosting, ha nem volt komolyabb ígéret a kapcsolat fenntartására. A valódi ghosting az, amikor egyértelműen számítunk arra, hogy a másik keresni fog, vagy találkozunk vele, de ő egyszerűen nem jelenik meg vagy nem hív, nem ír, és ismételt megkereséseinkre sem reagál.

Miért gyakoribb a ghosting manapság?

Azt gondolom, azért is lehet gyakoribb a ghosting manapság, mert a digitális világnak köszönhetően sokkal több emberi kapcsolatot tartunk fenn, mint amennyit képesek vagyunk kezelni. Nem ugyanannyi motiváció kell ahhoz, hogy valakinek elkérjük a telefonszámát, felhívjuk, adott esetben beszéljünk a szüleivel vagy az asszisztensével, míg végre elérünk hozzá, mint ahhoz, hogy valakit egy hüvelykujjmozdulattal jobbra húzzunk, aztán írjunk neki egy sort. Ha pedig valamibe eleve kevesebb motivációval vágtunk bele, abból könnyebben ki is lépünk. Emellett manapság – ugyancsak a digitális és felgyorsult világnak köszönhetően – sokkal több vélt vagy valós lehetőségünk van, ezért sokszor kisebb értéket tulajdonítunk dolgoknak. Ha pedig nem értékelünk valakit kellően, akkor azt sem érezzük, hogy megfelelően el kellene tőle búcsúznunk.

Persze a ghostingnak emellett van még rengeteg egyéb, a személyiségben és a körülményekben keresendő oka is. A ghostoló gyakran fél a konfrontációtól, maga sincs tisztában összekuszálódott érzelmeivel, nem akarja megbántani a másikat – azaz nem akar tanúja lenni annak, amikor éppen megbántja –, és persze az is benne van, hogy nem vállal felelősséget a tetteiért, és – legalábbis az adott pillanatban, amikor ghostingol –, nem érez kellő mértékű empátiát a másik iránt, nem éli bele magát annak a helyzetébe.

A ghosting bizony fáj

Akkor is, ha nem komoly kapcsolatban, felszínes barátságban vagy éppenséggel állásinterjún történik velünk (ez utóbbit azért emelném ki, mert egyre gyakrabban hallani, hogy a munkavállaló, aki már több körön túljutott, esetleg próbanapon is volt, vagy aláírta a szerződést is, egyszer csak nyomtalanul felszívódik). Ilyenkor is sérül ugyanis az egónk, hiszen azt érezzük, nem voltunk a másik számára elég értékesek ahhoz, hogy elénk álljon, és tisztességgel elmondja, amit érez. Az is nagyon bántó, hogy valaki, akivel mi tisztelettel bántunk, ugyanerre már nem képes velünk szemben.

Ha értékes volt számunkra a kapcsolat, akkor mindemellett nagyon megrendülhet az önbizalmunk, az emberekbe vetett hitünk, és még abban is akadályoztatva vagyunk, hogy megfelelően feldolgozzuk a veszteségünket.

A ghostingot megakadályozni nem lehet. Amit tehetünk, az elsősorban az, hogy megfogadjuk, mi magunk sosem hagyunk így el senkit. Emellett pedig nagyon odafigyelünk arra, hogy kivel kerülünk intim közelségbe, kinek nyitjuk ki a szívünket, ha pedig gyanújeleket észlelünk, akkor próbáljuk némi távolságtartással tekinteni a helyzetet. Ha mégis megtörténik a ghosting, a legfontosabb, hogy azt kezeljük úgy, mint egy kimondott szakítás. Ne keressünk felmentést a másik számára, ne álmodozzunk arról, hogy a kapcsolat még tart. Kezdjük el a gyászt és a felépülést. Ha pedig a ghostoló vissza akar térni az életünkbe, ne felejtsük el, hogy amit egyszer megtett, azt újra elkövetheti ellenünk.