hirdetés
Hiába várunk a külső segítségre, ha mi magunk nem köteleződünk el a saját jóllétünk mellett, nem biztos, hogy sikerül jobban éreznünk magunkat a bőrünkben. Vegyük kézbe az irányítást és kezdjünk el tudatosan tenni a boldogságunkért. A listából láthatjuk, hogy már egészen apró cselekedetek is változást hozhatnak. És sok kicsi sokra megy, úgyhogy ne halogassunk!
A múlton való rágódás és a jövőn való aggodalmaskodás sok szorongást, stresszt és nehéz érzést hozhat. Ez ellen a legtöbb, amit tehetünk, hogy elkezdünk tudatosan figyelni a jelen pillanatra, egészen pontosan arra, amit éppen csinálunk. Például sétálás közben, ha rajta kapjuk magunkat, hogy a gondolataink éppen a „mi lett volna ha…”, „mi lenne ha…” kérdéskört járják végig, figyelmünket irányítsuk a tapasztalásainkra. Milyen színeket látunk magunk körül? Milyen illatokat érzünk? Vagy például milyen testi érzeteink vannak sétálás közben? Ezzel a mindfulness gyakorlattal felszabadíthatjuk az elménket a kavargó gondolatoktól és jelen lehetünk az „itt és most”-ban.
Amikor leterheltnek, stresszesnek érezzük magunkat, más mindfulness eszközöket is bevethetünk a helyzet javítása érdekében. Például kipróbálhatjuk a tudatos légzést, ébredéskor beiktathatunk egy reggeli meditációt, amelyben elképzeljük, hogy a napunk a legjobban alakul vagy használhatjuk a mindfulness írást is tudatos eszközként az érzéseink kifejezésére, a tapasztalásaink megfigyelésére. Ezek a könnyen beépíthető feladatok mind hatással lehetnek a jóllétünkre.
A mókuskerék automatizmusokat hozhat magával, és ha ezekhez az automatizmusokhoz nehéz érzések társulnak, a cselekvések újra és újra behívhatják ezeket az érzéseket. Ilyenkor variáljunk a napirendünkön! Próbáljuk ki, hogy például más úton megyünk dolgozni, figyeljük meg az új úton a környezetünket, önmagunkat és az út által kapott impulzusokat is!
A halogatás legjobb ellenszere a cselekvés! Ne várjuk arra, hogy amikor jobban leszünk, majd elmegyünk edzeni, találkozunk a barátainkkal vagy beregisztrálunk egy programra. Csak tegyük meg ezeket a lépéseket. A mozgás endorfint szabadít fel, a közösség pedig segíthet átvészelni a nehezebb érzelmi időszakokat is!
Ápoljuk a kapcsolatot saját magunkkal is! Nagyon fontos, hogy önszeretettel, önegyüttérzéssel forduljunk önmagunk felé. Gondoljunk csak bele, ha egy barátunk lenne ebben a helyzetben, őt hogyan vidítanánk fel?
Ne várjunk másokra, hogy örömöt szerezzenek nekünk, tegyük meg saját magunkért ezt a lépést!
Üljünk be egy moziba, menjünk el ebédelni vagy nézzünk meg egy kiállítást. Új örömforrásokkal és élményekkel gazdagodhatunk ezáltal is.
A legjobban úgy tudunk feldolgozni egy nehéz időszakot, ha megértjük, hogy mit tanulhatunk belőle! Ha átlátjuk, miért jött az életünkbe. Még a legnehezebb helyzetből is lehet valami szépet építeni! Próbáljuk a fájdalmainkon, a sérelmeinken túl átlátni a helyzet tanulságát! Miért kerültünk erre az útra? Hova tartunk? Mit tanultunk életünk legnagyobb próbatételéből? Hova szeretnénk eljutni? Hogyan fog segíteni ez a nehéz időszak az életcélunk, életfeladatunk elérésében?
Amikor a problémáinkról a fókuszt arra irányítjuk, hogy másoknak segíthessünk, az örömöt adhat! Ilyenkor például kevésbé merülünk el az önsajnálatban is, hiszen arra figyelhetünk, hogyan tehetjük mások életét jobbá! Az olyan negatív érzéseinket, mint a düh vagy a harag, a hála érzésére cserélhetjük. Amellett, hogy adni öröm, nemcsak a mi kedvünk lesz jobb tőle, hanem másnak is boldogságot csempészhetünk a mindennapjaiba. Megtanulhatjuk egy egészen új perspektívából szemlélni a világot.
hirdetés
