Talán többen vannak vele, akik hozzám hasonlóan örömüket lelik a zöld környezetben, ugyanakkor meglehetősen nehezen tudják dekódolni a növények kommunikációját – ami sajnálatos módon az én bánatomhoz, a zöldségek, gyümölcsök és virágok esetében pedig rövidebb életidőhöz vezet. Ha esetleg unjuk a „Most akkor éppen túl-, vagy alul öntöztünk?” problémakört, és a környezetünkben fellelhető tápoldat paletta is inkább összezavar, mint segít, akkor talán hasznos információ lehet, hogy a növények igazi Frankenstein teremtmények. Svéd kutatók most igazolták, mennyire jótékony a hatása van a gyökerek stimulálásának, amit az eddig ismert módszerek teljes újragondolásával értek el.
Az elektromosság a kulcs
A növények az emberi idegsejtekhez hasonlóan elektromos jeleket közvetítenek, és ezzel maradnak életben. Bár ezt nem érezzük, és még csak nem is látjuk, de ez az elektromos aktivitás hirtelen mozdulatokat vált ki, vagy éppen figyelmeztet az újonnan szerzett sebekre. A kutatók most erre alapozva igyekeztek kicsit kijátszani a rendszert, és az első, árpapalántákon végzett kísérletük sikerrel is járt.
A svédországi Linköpingi Egyetem koponyái egy tápfolyadékot használó hidropóniás rendszert építettek, amely rendkívül apró, ugyanakkor állandó feszültséget vezet a palántákba. Ez a rendszer nem talajt, hanem olyan folyadékot használ, amelyben vígan elélnek a palánták, és még újra is hasznosítható, nem mellesleg pedig sokkal kisebb a helyigénye. Nem véletlen, hogy bevált már a növényeknek amúgy nem kedvező környezetekben, olyan helyeken, ahol a hatékonyság és helykihasználás maximalizálása előbbre való az esztétikumnál.
A svéd kutatók végül nem a hidropóniás rendszerekben megszokott kőzetgyapotot használták a növények gyökérzeténél, hanem egy eSoilnak elkeresztelt termesztőközeget. Ez a saját fejlesztésű anyag növényi eredetű cellulóz nanoszálakból, valamint egy jó vezetőképességű polimerből áll, és bármilyen meglepő, ennek ellenére az előállítása sokkal kisebb energiaigényű a kőzetgyapothoz mérve – ráadásul, a természetességéből fakadóan idővel lebomlik, ami a kőzetgyapotról ugyancsak nem mondható el.
150%-os eredmény
Az árpák növekedését laboratóriumi körülmények között tesztelték 15 napon át, méghozzá úgy, hogy az egyik részük eSoilban, másik részük pedig kőzetgyapotban nőtt. Öt nap után az eSoilban növők kaptak kis rásegítést az elektromos stimulációnak köszönhetően, az utolsó öt napban pedig ismét hagyták, hogy maguktól nőjenek. A kísérlet végén a kutatók arra jutottak, hogy mind a gyökérzet, mind pedig a hajtások tekintetében az eSoilban nevelkedett növények elektromos rásegítéssel 50%-kal gyorsabban nőttek.
Fontos megjegyezni, hogy korábban stimuláltak már növényeket elektromossággal – erre a jelenleg mozikban látható, 1885-ben játszódó A szenvedély íze című filmben is láthatunk példát –, de azokhoz magasfeszültséget használtak, ami Frankenstein példájából kiindulva nem a legbiztonságosabb, ráadásul az energiaigénye is nagyobb. A kutatók úgy vélik, a mostani megoldás fenntartható lehet, de természetesen további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a folyamat minden részletében megérthető, majd reprodukálható legyen.
Fotók: Pexels
