hirdetés
Monokróm színhasználat, kényelmes, mégis visszafogott, luxusérzetet sugalló darabok, könnyed kortalanság jellemzi a NUBU stílusát. A magyar divathoz egy kicsit is értő emberek messziről felismerik, ha valaki NUBU ruhát visel. A márkát Garam Judit 2007-ben alapította, azóta teljes szívvel és lélekkel fejleszti tovább. Az aktuális trendek világszinten folyamatosan változnak, a NUBU is érzékenyen reagál rájuk, de náluk sokkal inkább a kortárs képzőművészet, az építészet bír inspiráló erővel. Ettől különlegesek, felismerhetők és időtállóak a darabjaik.
Amikor a márkanéven gondolkodtam, ez a négy betű villant be egymás után. Vizuálisan nagyon jól mutattak együtt. Sokáig azt gondoltam, a szónak nincs konkrét jelentése, mígnem néhány évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom utánajárt, hogy hátha mégis jelent valamit a NUBU. Az Urban Dictionary szótárban meg is találta: ez egy dél-afrikai kifejezés, ami azt jelenti szeretet, méghozzá két individum között, akik párban nagy dolgokra képesek. A név mögött van egy izgalmas spirituális történet is, abban az időben, amikor megalapítottam a márkát és elneveztem NUBU-nak, a legjobb barátnőm éppen kiköltözött Dél-Afrikába. Nehezen éltem meg a döntését, nagyon hiányzott nekem. Az is igaz, hogy mindig vannak párjaim, nemcsak a szerelemben, munkában, de az életem más területén is. Úgyhogy a névválasztásban a tudatalattim súghatott.
Nagyon nagy bátorság volt. A történethez hozzátartozik, hogy nekem akkor már évtizedes tapasztalatom volt a magyar divatvilágban. Tizenkét évig vittem egy francia márkát, a Kookait és akkor kisebbnek számító, azóta világmárkává fejlődő brandekkel – Sinequanone, Morgan, French Connection, Patricia Pepe – is foglalkoztam. Aztán indítottam egy saját magyar márkát is, a MIJU-t, amiről sokan azt gondolták, hogy külföldi. Akkoriban a magyar termékeknek érdekes identitása volt, nem igazán bírtak nagy ismertséggel és a minőségük is hagyott kivetnivalót maga után. A rendszerváltás után sorra jelentek meg a multik Magyarországon, egymás után nyíltak a fast fashion üzletek dömping kínálattal és nagyon kedvező árakkal, nem lehetett velük felvenni a versenyt. Rá kellett jönnöm arra, hogy nem éri meg folytatni. Először megcsináltam egy olyan márkát, ami elég sok kompromisszummal járt, mert az itthoni ízlésvilág akkoriban nem volt annyira kifinomult. Az emberek a tömegtermékeket keresték, az előremutató daraboknak nem volt piaca.
Aztán vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam magamnak: elegem van a vásárlói igényekből, egyszerűen azt valósítom meg, amit én szeretnék, ami nekem tetszik. Ha van létjogosultsága, megyünk tovább, ha nincs, akkor kiszállok a divatból.
A családom lehőkölt, azt mondták, nem vagyok normális, de mellettem álltak. Pár hónap leforgása alatt kiszálltunk a bevásárlóközpontokban található üzletekből, és Budapesten, a Kossuth Lajos utcában egy concept store-t hoztunk létre a Mono Fashion üzletben.
A concept store-ba az elején sok mindenki befért. Más tervezők kisebb kollekcióit is árultuk, csak aztán előjöttek a gyerekbetegségek, amelyek nem tettek jót az eladásnak. Nem mindenki volt készen időben az új kollekcióval, nem volt tőkéjük ahhoz, hogy méreteket gyártsanak, hogy legyen választék. A NUBU volt az egyetlen biztos márka, így ezt fejlesztettem tovább. Szerencsére akkor már a vásárlói körökben is kialakult egy réteg, köztük a mi ismerőseink, barátaink, akik igényes, különleges darabokat kerestek, megszerettek minket.
Idővel kikukucskáltunk a nemzetközi piacra, volt jó pár sikeres évünk, amikor sok külföldi megrendelésünk volt. Amerikában, Kuvaitban, Sanghajiban, Hongkongban, Párizsban, Németországban voltak partnereink. Aztán szembesültünk azzal, hogy a nemzetközi showroom biznisz tele van zsiványokkal, akik elkérik a közvetítő díjat, de nem garantálnak érte semmit sem. Ügynökségek foglalkoztak a márkával, és sokszor nem voltak korrektek velünk. Itthon szépen fejlődött a márka, széles vásárlói körrel rendelkeztünk, elismeréseket kaptunk, úgyhogy egyre jobban koncentráltunk a magyar piacra. Végül a Covid-járvánnyal az élet is minket igazolt: jól döntöttünk, amikor a fókuszt ismét Magyarországra helyeztük.
Gyerekkoromból hozom, a családomban mindenki szerette a művészetet. Olyan tárgyak között nőtem fel, amelyek egyértelműen tovább éltették bennem a művészet szeretetét. Én leginkább a kortárs művészet iránt vonzódom, meggyőződésem, hogy az adott kort művészek határozzák meg mind a divatban, a zenében, az építészetben.
Én is szeretnék ebbe a csapatba tartozni. Hagyni magam után valamit, ami a korunk lenyomata.
Tizenöt éves a márka, minden szezonban minimum két kollekciót csináltunk, rengeteg termék készült ennyi év alatt. Mindegyik darab a kedvencem, olyan darabokat választottunk ki a kiállításra, amelyek bepillantást engednek nyújtani az elmúlt tizenöt évünkbe. Február közepén zárjuk a kiállítást, de előtte, február 3-án a Budapesti Fashion Week alkalmával lesz egy nyílt napunk, amikor bárki ellátogathat hozzánk, megnézheti a kiállítást. Erre az alkalomra készül egy limitált ingkollekciónk, tizenöt darab egyedi, sorszámozott darabbal, amelyekre előrendelést lehet majd az eseményen leadni. A NUBU-nál az ingruhák ikonikus darabnak számítanak, minden kollekciónkban van belőlük. A kiállításon is van egyébként egy izgalmas ing installációnk. Február 17-én lesz a záró rendezvényük, amikor a NUBU -házban megvásárolható lesz a tizenöt éves limitált ingkollekció.
Tizennégy évvel ezelőtt találtunk rá a házra, először egy lakást vettünk benne. Gyerekkoromtól kezdve ezen a környéken élek, itt nőtem fel, a szomszéd utcában laktunk. Az évek során sikerült az egész házat megszereznünk, ez nem egy nagy ház, inkább egy kis ékszerdoboz. A felső szinten mi lakunk és most jutottunk el odáig, hogy az alsó szinten berendezzük a márka főhadiszállását. Itt lesznek az irodák és idővel az alkotói műhely is ide költözik. Igen, én is szeretném követi a nagy divatházak tradícióját, örülök, hogy az egyik legelismertebb magyar márka tulajdonosaként kinyithatom a házam kapuját a nagyközönség előtt.
Fotók: NUBU
Ha tetszett a cikk, olvasd el az Ilyés Dorkával készült interjúnkat is!
hirdetés
