hirdetés
A gyerekek beszédének alakulása a fejlődés egyik leginkább nyomon követhető eleme. Az első gőgicséléstől, hangutánzásoktól eljutni a már felismerhető szókezdeményekig, akár hibásan kiejtett szavakig, mondatokig, végül pedig a beszélgetésig, nem egyszerű, de örömteli folyamat, amelyben a szülő vagy a gondviselő aktív jelenlétének óriási szerepe van. Palya Bea kétgyerekes anyukaként megtapasztalta ezt a kihívást, most pedig dr. Bertalan Regina Frida nyelvész, logopédus-gyógypedagógussal és a Nestlé BEBA csapatával közösen másoknak is segítséget nyújt ebben a Baba HANGoló dalokkal. A 15 élethelyzetet játékosan bemutató dalocska célja segíteni a napi rutin kialakulását és beépülését, közben pedig a dallamokon, rímeken, egyszerű szövegeken keresztül támogatni a gyerekek beszédének formálódását, a szülő és gyermek közötti kapcsolat mélyítését.
Amikor megkaptam az első emailt, a gyomromban éreztem a remegést. Nagyon inspirálónak találtam felkérést, ezért a levél elolvasása után rögtön meg is írtam az első dalt, akkor született meg a Beletalál című szám, amely az etetésről szól. A sorozat többi része pedig bátran mondhatom, hogy rekordgyorsasággal és óriási lelkesedéssel született meg. Rettentően élvezetes volt nekem az anyasági tapasztalataim kincses tárházában bolyongani.
A Baba HANGoló egy együttműködésnek köszönhető a Nestlé BEBA csapatával és dr. Bertalan Regina Frida nyelvész, logopédus-gyógypedagógussal. A koncepció ötletét ők hozták, én pedig örömmel vállaltam a feladatot. A tizenöt különböző, a kisgyermekes szülők által jól ismert élethelyzetet ők határozták meg, a megvalósításban azonban teljesen szabad kezet kaptam. Bár az én lányaim már nagyobbak, mint a célcsoport, Lili 12 éves, Panni pedig 7, de ahogy végigolvastam a kapott listát, rögtön elkezdtek feljönni a közös emlékeink. Akkor jöttem rá, hogy annyira gazdag az anyasági életem, hogy igazából inkább arra kellett figyelnem, hogy mit ne írjak meg. A fő szempont az volt, hogy a dalok igazán használhatóak, könnyen énekelhetőek, játékosak, humorosak legyenek, akár öltözködésről, utazásról, vagy etetésről van éppen szó.
Abszolút így volt. Hiszek benne, hogy a hangok hidakat képeznek gyerek és szülő között. Ha anya vagy apa megszólal, elmond egy mondókát, elénekel egy egyszerű dalt, a kisbabák azonnal ráhangolódnak, és figyelnek a szülő hangjára, van ennek egy mágikus-hipnotikus hangulata. Ellazul a kis testük, mosolyra húzódik a szájuk, minden érzés azonnal látszik rajtuk. Ez pedig visszavezeti őket abba a titkos, illékony világba, ahonnan ők ide leszülettek.
Az összes dal jól énekelhető, egyszerűbb dallamívű, magával ragad a ritmusuk. Azt akartam, hogy a dalokat azok is el tudják énekelni, akik azt gondolják magukról, hogy nincs jó hangjuk, amit persze én senkinek sem hiszek el, hisz – hacsak nincs szervi akadálya – , mindenki tud énekelni. Sok tanítványom anyaként oldotta fel a hanggal kapcsolatos gátlásait.
Egy pici babát ringatva mindenki ösztönösen elkezdi használja a hangját, gyengéden beszél, akár dúdol is – és egy baba számára nincs szebb muzsika a szülője hangjánál. E rezgések fizikai változásokat hívnak elő, a gyerekek ellazulnak, a bőrük tapinthatóan megváltozik, fényesebb lesz a szemük.
Sok gyerekdalt írtam már, és gondolkodtam, mi az a plusz, amit ebben az albumban adhatok. Abban vagyok erős, hogy a szeretést dalba írjam. Ezt példázza a Belebújik című dalocska egyik sora is: Ölelő kar kis test körül / Baba, anya együtt örül. Egy babát felöltöztetni nem egyszerű, de ha közben ezt énekli az anya vagy akár a gyerek is, akkor ez a sor úgy fog hatni, mint egy énekelt jóslat. A dal visszahat a valóságra, eljutunk az öltöztetés végére, az anya öleli a babáját, és ezt az örömöt a pici is érzi.
Örülök, hogy ezt mondod, többen visszajelezték ezt. A szövegeimben szeretek egyértelműen fogalmazni, de ettől még színes és változatos a dalok szóhasználata, hiszen így tanulnak új szavakat, mondatszerekezeteket a picik. A klasszikus költőkön nevelkedtem, ezek hangulata meg is jelenik a dalokban, Weöres, József Attila vagy Petőfi Sándor. A láb lankad kifejezést például pont Petőfi használta sokszor, be is építettem a Babakocsi című dalba. Arra is figyeltem, hogy legyenek a szövegben aktív szájnyitásra hívó részek: hangutánzó szavak, ismétlések, játék a mély és magas magánhangzók váltakozásával. És bár van egy szép gyerekdal-hagyományunk, én mégis inkább a mai kor jelenségeit, tárgyait akartam megírni, így kerültek be olyan sorok is, hogy telefonját nézi apa, menetrendet csekkol.
Eddig csupa jót. A két abszolút befutó dal a Jó, hogy vagy és az Égi furulyás, melyeknek az ébredés, illetve az altatás a tematikája. De nagyon szeretik a Mini menetet is, ami arról szól, hogy milyen nehéz is indulás előtt felöltöztetni a kicsiket, összekészülni. Az apukáknak valamiért a Pelenka blues tetszik a leginkább, a hangmérnökünk még viccesen meg is jegyezte, hogy ennek a dalnak szinte szaga van. Az én személyes kedvencem a Fél kettőre című szerzemény, amely Pannikámhoz köt. Egy délelőtt a koszos, de mégiscsak költői Széll Kálmán téren a metróhoz siettünk, Pannika a nyakamban, és ahogy a napcsíkban a galambok és a verebek mozgolódtak, szólt a citerás fiú lebegős zenéje, bennem túlcsordult a hétköznapok boldogsága. De említhetném a Nyugi-morajomat is, az is nagyon személyes. Sokaknak ismerős a helyzet: a nap végén hazafelé tartva a gyerek elszundít a kocsiban, a kormánynál kifújom a levegőt, átjár a nyugalom, hátranézek a visszapillantó tükörben, és azt érzem, hogy jól csinálom, átjár az öröm és a gyermekem iránti szeretés melegsége. Ilyen érzés tölt el akkor is, ha a Baba HANGoló dalaira és az elvégzett munkára gondolok.
Fotó: Veres Anita (határtalanKÉPzelet)
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Rúzsa Magdival készült interjúnkat!
hirdetés
