hirdetés
Jó ideje a kényelmes outfitek és tornacipők korát éljük. Ha egy nő magassarkúban és testhez simuló ruhában jelenik meg, az szinte már feltűnést kelt. Pataki Nagy Évát többnyire ilyen öltözékekben látni, és nem csak azért, mert illik hozzá, vagy mert jól áll neki. A fiatal vállalkozónak és egyedülálló édesanyának a megjelenése egyben a cégére is, hiszen nemrég indította el szerelmprojektjét, a SikkMeUp ruhakölcsönzőt.
Mindig is volt érzékem a ruhákhoz, soha nem okozott problémát az, hogy mit vegyek fel ,de mivel a legtöbben hadilábon állunk azzal, hogy magunkat pozitív színben tűntessük fel, így félve mondom ezt ki. A klasszikusan nőies vonalat képviselem a hétköznapokban is, ami manapság kevésbé elterjedt, talán ezért is tűnök ki sokszor az öltözetemmel. Ez arra vezethető vissza, hogy igen fiatalon bekerültem egy jónevű multihoz, ahol muszáj volt követni a protokollt és mindennap megfelelően megjelenni. Akkoriban még kevésbé voltak jelen hazánkban az ismertebb fast fashion márkák, így valamivel nehezebb volt elérhető áron beszerezni a kívánt outfittet. De számomra ez élvezetes kihívást jelentett. Nyakamba vettem a várost és minden kis boltba betérve egészen különleges alap ruhatárat alakítottam ki magamnak. A kissé szigorú pénzügyi környezetben kínosan ügyeltem rá, hogy cseppet se legyek kihívó, ezért inkább a konzervatív irányra erősítettem rá. Az egyedi stílusom hamar feltűnt a környezetemnek és a rengeteg dicséret mellett egyszer csak azon kaptam magam, hogy többen is a tanácsomat, javaslataimat kérik a megjelenésüket illetően. Vagyis hatással voltam rájuk.
Igen, de persze igyekeztem a lehető legtöbb információt magamba szívni. Alaposan tanulmányoztam például Görög Ibolya protokoll szakértő könyveit, de a három diplomám közül egyik sem kapcsolódik a divathoz.
Először vállalati kommunikációt tanultam, aztán jött a rendezvényszervezés, végül pedig a szőlész-borász szakmérnök diploma.
A borászat nem is annyira lóg ki a képből, mindjárt elmondom miért. Alig voltam 26 éves, amikor a már említett nagynevű biztosítótársaság vállalati head of sales managere lettem. A tisztségből adódóan rengeteg üzleti vacsorára kellett járnom – ma már ez nem annyira releváns –, akkor a fénykorukat élték ezek a rendezvények. Többségében 50 pluszos, meglett üzletemberek jártak a vacsorákra, és nekem nagyon nehéz volt megfelelő témát találni a velük való beszélgetésekhez. A borok jó kopogató témának tűntek, ezért elkezdtem borkóstolásra, bemutatókra járni, hogy minél több infóm legyen. De persze itt nem tudtam leállni, ezért választottam az egyetemi képzést. Egy idő után már úgy beszéltem a borokról és a szőlészetről, hogy azzal mindenkit lehengereltem.
Valóban, bizonyos szinten maximalista vagyok, és szerencsére ez rengeteg energiával újabb és újabb ötlettel, célkitűzéssel párosul. Azt tervezem, hogy egy negyedik irányba is nyitok. A kisfiam most hétéves és igyekszem a lehető legtöbb időt vele tölteni, de, ha kicsit nagyobb lesz, akkor szeretném elvégezni a pszichológus képzést is. Nagyon érdekel ez a terület.
Igen, egy ideje már a saját utamat járom, a vállalkozói lét mellett tettem le a voksomat, ezt választottam ennek minden előnyével és hátrányával. De ha megkérdezik mivel is foglalkozom, azt szoktam mondani, „networker” vagyok. A kisfiam születését követően visszamentem a multihoz egy másik ágazatba, de az új területen nem találtam meg a számításaimat.
Akkor gondoltam azt, hogy a saját lábamra állok, és létrehoztam egy baba-mama közösséget, a Mami Műhelyt, de sajnos épp hogy beindult a vállalkozás, a Covid közbeszólt. Anyagilag és emberi erőforrás oldalról is nagyon nagy volt a veszteség, nehezen álltam fel. Mivel akkor már egyedülálló anyuka voltam, fontos volt, hogy rugalmasan, saját időbeosztásunkhoz illeszkedő munkarendben tudjak dolgozni, így az értékesítés és a rendezvények irányába fordultam.
Mivel rengeteg eseményen kellett részt vennem, így a ruhatáram mérete is egyre csak nőtt. Egy idő után nem tudtam mit kezdeni ezzel a mennyiséggel, borzasztóan zavart ez a fajta pocsékolás. De mivel nekem folyamatosan szükségem volt új darabokra így próbáltam más alternatívát keresni. Ezért is néztem körül a hazai kölcsönzőkben, ám ezek tele voltak nem túl up to date, habos-babos darabokkal. Rájöttem, hogy nálunk kevésbé lehet egy standard díjátadóra megfelelő ruhát bérelni. Több ismerősöm, barátnőm is hasonlókat tapasztalt, így aztán szöget ütött a fejemben egy ruhakölcsönző gondolata. Amikor tavaly megtaláltam a megfelelő showroomot bele is vágtam.
Mindenkinek őrülten tetszett, nagy sikere volt. Bár a ruhakölcsönzés még új műfaj nálunk, én remek visszajelzéseket kaptam, a nemrég véget ért báli szezon is eredményesnek mondható. Most, hogy az lecsengett, van egy kis időm arra, hogy kommunikációs szempontból fejlesszem a vállalkozást.
A lényege az, hogy ha egy hölgy meghívást kap egy eseményre, ahol a dresscode mondjuk gála öltözet, akkor nem kell megvennie egy drága estélyit, elég ha kikölcsönzi magának. Én személyesen segítek neki a választásban, megnézzük hogy az alkatának, a színtípusának és persze az alkalomnak mely darabok felelhetnek meg leginkább. Az összes ruha fotója fel van töltve egy adatbázisba, így én leszűrőm azokat majd továbbítom az ügyfélnek. Ő megnézi őket, aztán személyesen is el tud jönni a bemutatóterembe, hogy megpróbálja és kiválassza a nyertes darabot. De a ruhakölcsönzés jó megoldás azoknak is, akiknek a gardróbjában kihasználatlanul sorakoznak az egyszer viselt alkalmi darabok. Ha ezeket elérhetővé teszik a kölcsönző számára, akkor egyfajta passzív jövedelemre is számíthatnak a ruhák által. Ez a megoldás tehát nemcsak a környezeti terhelés enyhítésére alkalmas, de a pénztárcánkat is kíméli vagy adott esetben gyarapítja. Ebben a körforgásos rendszerben tehát mindenki jól jár.
hirdetés
