hirdetés
Hogyan lehet egy szorongó kislányból sugárzó, érett nő? Hogyan gyógyítható a test a lelki sebek ápolásával? Hogyan tanítanak a traumáink önmagunk szeretetére? Pauer Krisztina, a Lélek Koffein alapítójának a története nemcsak az ő, mindannyiunk története.
Világéletemben célratörő, tudatos ember voltam. Kislányként tudtam, hogy majd színjátszással szeretnék foglalkozni. Imádtam énekelni és táncolni! Tizenhárom éves voltam, amikor a szüleim beírattak egy színi stúdióba, ahová sok-sok exhibicionista kisgyerek járt. Csak hosszú, terápiával töltött évek után jöttem rá, hogy a színitanoda egy borzasztó erős megfelelési kényszert nyomott rám. Eleve szorongó kislány voltam, egészen pici koromtól kezdve mindenkinek a tökéletes arcomat szerettem volna mutatni. Mind a színitanodában, mind az iskolában mini célokat tűztem magam elé, amiket el akartam érni. Akkor fogalmam sem volt, hogy önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel és szorongással küzdök, csak azt éreztem, hogy folyamatosan készenléti állapotban vagyok, hogy mindenkinek az édes és kedves arcomat kell mutatnom. Amikor felkerültem a színpadra, és rámvetült a reflektorfény, hirtelen jónak, megfelelőnek éreztem magam.
Tizenkilenc éves voltam, amikor az autoimmun betegséget diagnosztizálták nálam, de az okára nem jöttek rá az orvosok. Ez egy látványos betegség volt. Gondolj bele, egy egyetemista lány még keresi a saját szexualitását, egyéniségét, nőiességét. Az önbizalmam a béka feneke alá került. Az orvosok csak annyit tudtak mondani, hogy a betegségem pszichés eredetű. Mindig tudtam, hogy valami nem stimmel velem. Nem értettem, hogy miért nem tudok rendesen kapcsolódni a szüleimhez, miért akarok mindig mindenkinek megfelelni, miért nem tudok önmagam lenni. Nagy dühömben elkezdtem önismerettel foglalkozni: előadásokat néztem, könyveket olvastam, elkezdtem terápiába járni.
Nem tudom, miért alakult így. Magányos voltam és elszigetelt, ráadásul erre még rájött a megfelelési kényszerem. Rengeteget olvastam, írtam, naplóztam. Nagyon érdekelt a lélek; hogy mi lehet velem, ha még az orvosok is felemelték a kezüket. Rájöttem, hogy nem kell fizikai elváltozásnak történnie ahhoz, hogy meglátszon rajtunk – a hajunkon, a bőrünkön, az emberekkel való kapcsolódásunkon, a kisugárzásunkon – az, hogy milyen életmódot folytatunk. Már több mint tíz éve járom az önismereti utamat, aminek az a legcsodálatosabb része, hogy ha elkezdesz foglalkozni magaddal, szépen lassan, mint egy hagymát, úgy bontod ki a múltadat és a jelenedet, hogy megváltoztasd a jövődet. Én már nem akarom tovább vinni azt a transzgenerációs problémát, amivel a dédimamám, a nagymamám és az anyukám küzdött, más példát akarok a kislányom elé állítani, de ehhez nagyon erős tudatosság kell.
Az egyetem alatt világossá vált számomra, hogy nem akarok a színészettel foglalkozni, viszont nagyon érdekelt a kommunikáció és média. Miután lediplomáztam, gyakornokként dolgoztam, bekerültem a kommunikációs szektorba, ami lehetőséget adott, hogy szakmailag fejlődjek és ez nagy önbizalmat adott. Nagyon fiatalon, huszonhárom évesen mentem férjhez. Aztán huszonöt évesen elhatároztam, hogy elindulok terápiába. Amikor elkezdtem magamat kívülről látni, felfedtem a saját gyerekkori traumáimat, az magával hozott egy olyan önértékelési rendeződést, amivel szakmailag még elhivatottabb lettem és végre vonzónak találtam magamat nőként. A terápiának köszönhetem azt, hogy huszonöt évesen elkezdett nőni az önbizalmam.
Nagyon örülök, hogy én ilyen korán elkezdtem. Vannak, akik negyven pluszosan jönnek rá, hogy végre el kell kezdeniük foglalkozni önmagukkal. Ebben az élethelyzetben arra jutottam, hogy kénytelen leszek segítő szakembert hívni az életembe ahhoz, hogy fel tudjam oldani a bennem lévő feszültséget, frusztrációt és szorongást. Az elmúlt években számtalan olyan eszközre tettem szert, amihez a mai napig hozzá tudok nyúlni, ha szorongok. Még mindig vannak elakadásaim, de ezek az eszközök segítenek, hogy jobban legyen. Hiszek abban, hogy ezáltal nemcsak én, a környezetem is jobban lesz.
Mindent! Ő a tükröm, az életem fénypontja, akiért élni akarok. Persze ez egy közhelyes anyuka mondatnak hangzik, de az ő érkezése tudatta velem, hogy mi az utam. Amikor megszületett, hirtelen ott volt egy rózsaszín vattacukorcsomag, de nem tudtam hozzá rendesen kapcsolódni. Tudtam, hogy hatalmas anyasebem van, ezért elkezdtem feltárni az anyai oldalammal való elakadásaimat.
2016-ban terápia jelleggel kezdtem el blogolni. Tulajdonképpen egy digitális naplót írtam Lucának, hogy ha majd felnőtt korában elakadásai lesznek az életben, tudjon honnan meríteni, lássa, korábban hogyan élte meg az anyukája a dolgokat. Ezek szentimentális gondolatok voltak az életemről tele erővel, energiával. Napról napra egyre többen voltak velem, de az igazi áttörés azután következett, hogy Luca édesapjával elváltunk. Soha nem éreztem még akkora magányt. Amikor ő elment az életemből, mérhetetlen fájdalmat éltem meg, és közben ott volt nekem egy kétéves kis csomag, akire figyelnem és vigyáznom kellett. Rengeteget írtam ebből a mélységből, de nem bántva, pocskondiázva a volt férjemet. Két fájdalommal teli év következett a volt férjem nélkül, mire újra megtaláltam önmagamat. Annál a pontnál, amikor elkezdtem felvállalni a sebezhetőségemet, több százan, több ezren kezdték követni az írásaimat, pedig nem volt bennem semmilyen influencer tudatosság. Évekkel a válás után döntöttem el, hogy a Lélek Koffeinből egy országos márkát szeretnék építeni, ami arról szól, hogy egyesítem a kommunikációs és a segítő szakemberi énemet úgy, hogy a Lélek Koffein egy híd lehessen az elakadt lelkületű emberek és a segítő szakemberek, módszerek és praktikák között.
Egyetlen ilyen pillanat nem volt. Viszont onnantól fogva, hogy másfél évvel ezelőtt marketing stratégiát építettem mögé, tudtam, hogy ez az utam, ezt a márkát szeretném építeni az írásaim, az előadások, a workshopok, az önismereti tanfolyamok, a podcastek által. Szeretném arra ösztönözni az embereket, hogy foglalkozzanak magukkal, kezdjenek el tudatosabban élni, hiszen annyi csodálatos eszközünk van arra, hogy jól legyünk, de nagyon kevés ember jut el odáig, hogy ezeket igénybe vegye.
Pontosan! Nekem nagyon elegem van abból a felszínes kirakatvilágból, amiben élünk. Rájöttem, hogy nem biztos, hogy az emberek a századik pszichológus interjút akarják hallani, hogy fontos, hogy az „utca embere” is megszólalhasson, hogy elmondhassa, milyen elakadásai vannak, és neki mi segített. Amikor kiraktam a felhívást az Instagramra, tömérdek mennyiségű ember érkezett az életembe, akiknek az életútja nagyon emberi, tudsz vele azonosulni.
Abszolút! Fontos felismerni, hogy ha elakadásod van – márpedig minden embernek van –, akkor megoldás is van. Ezért hívok segítő szakembereket is a podcastjeimbe. Nem én akarom megmondani a tutit. Én nem tudom, hogy hogyan lehet a gyászt rendesen feldolgozni, de tudok mutatni olyan terapeutát, aki ebben segít neked. Annyi csodálatos szakember és módszer létezik. Ott van a jóga, a meditáció vagy akár a pilates is! Lehet, hogy neked nem jön be az egyik, de tök jó lesz a másik. Csak el kell indulni az önismeret folyamatán. Igen, ez idő és energia, de nem minden esetben pénz. Két dolog van, amit le kell küzdeni: a lustaság és a félelem.
Saját magunk tükrétől. Márpedig egy idő után feltárulkozik az a bizonyos hagyma, és az emberek rájönnek, hogy nem mindig a másik a hibás, és el kell gondolkodnunk rajta, hogy mi mit követtünk el. A válásunk pont ilyen volt. Öt hónapig csak vergődtem, és a volt férjemet okoltam azért, mert szétmentünk. A konyhakövön zokogtam, miközben a lányom a szobában aludt. Aztán vettem egy mély levegőt, felálltam, belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: tényleg ez az az a kép, amit a lányomnak mutatni akarok? Elkezdtem azon gondolkodni, hogy én mit rontottam el a házasságunk alatt, hogy én mivel bántottam meg a másikat, hogy én mit követtem el, hogy idáig jutottunk. A legnagyobb félelmünk, hogy rájövünk, nem minden esetben a másik a hibás.
Az elmúlt két év írásaiból kiválasztottam ötvenhármat, amiket korábban a blogomon felfedezhettek az olvasók, és ezekhez hozzáintegráltam egy-egy önismereti kérdést. Tulajdonképpen bárminek tudod használni: hálanaplónak, jegyzetfüzetnek, munkafüzetnek, írásterápiára. A legjobb benne az, hogy dátumozatlan, tehát megveheted januárban vagy akár ma is. Bízom benne, hogy évről évre egyre több csodás Lélek Koffein napló lesz, amiben tulajdonképpen nem az én lelkem van benne – én csak egy kis muníciót adok –, hanem a te lelked.
Igazából mindenkinek, aki el szeretne kezdeni önismerettel foglalkozni, vagy már foglalkozik vele, de nehezen szánja rá magát az önreflexióra vagy az írásra. Azoknak, akik életörömöt, életigenlést, elgondolkodtató tartalmat szeretnének magukhoz venni a reggeli kávé, egy esti pohár bor vagy egy finom limonádé mellett, kiülve a teraszra, a mezőre vagy a családi vacsoraasztalhoz.
Egyszerűen az, hogy annyira szeretek élni! Olyan jó lenne, ha ezt mások is látnák. A mai napig nagyon sok elakadásom van, de tudom, hogy minden fejben dől el a gondolataink, a hozzáállásunk által. A lélek üzen, tudatja veled, ha nincsen jól. A titok az, hogy halld meg, mit akar neked mondani. Ha becsukod a szemedet és elcsendesülsz, tudni fogod, hogy mire születtél. Ezt mindenki tudja, csak az emberek nagy százaléka nem valósítja meg. Számtalan ötletünk van, de nincs bátorságunk, erőnk vagy energiánk megvalósítani. Sokan a pénzre fogják, de nem minden a pénz. A lényeg, hogy akard!
Fotók: Pauer Krisztina; kép a tervezőről: PlanAll
Pauer Krisztinát megtalálod Facebookon, Instagramon és Spotify-on!
Pauer Krisztina Lélek Koffein naplóját keresd a PlanAll webshopjában!
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Dobó Katával készült interjúnkat!
hirdetés
