hirdetés
Biztosan lesznek olyan ruháink, amelyek már a hordhatatlanságig elhasználódtak, és nem érdemes pénzt áldozni rájuk, egyszerűen javíthatatlanok. Ugyanakkor rendszeresen előfordul, hogy bizonyos ruhák csak azért végzik a polcaink mélyén, mert színükben nem passzolnak a jelenlegi énünkhöz. Az is általános jelenség, hogy a fast fashion ruhák festése olyan gyorsan kopik, hogy már kellemetlen lesz a viseletük: túlontúl „elhasznált” hatást keltenek rajtunk, ezért válnánk meg tőlük. Pedig nem árt, ha szem előtt tartjuk: a környezetünk és a pénztárcánk megóvásáért a legtöbbet azzal tehetjük, ha újabb és újabb ruhák vásárlása helyett mérlegeljük a lehetőségét, hogyan tudunk a szekrényünkben lévőkbe új életet lehelni.
Az egykor a Stella McCartney-nél dolgozó fenntarthatósági ruhaszakértő, Jackie Andrews a BBC-nek nyilatkozva elmondta: „A ruhaiparban jelenleg használt festékek 97%-a petrolkémiai alapú. A cél azonban, hogy ezt a százalékot egyenesen nullára csökkentsük, azaz teljesen kivonjuk ezeket az anyagokat a gyártási ciklusokból.” Andrews jelenleg az ENSZ ruhaipari tanácsadója, és nem véletlen, hogy ennyire súlyosnak látja a problémát: jelenleg a ruhaipar az egyik legnagyobb vízszennyező, az ipari vízszennyezés egyötödét produkálja. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a nagy cégek olyan országokba szervezték ki a gyártást, ahol az olcsó munkaerő és környezetvédelmi szabályozások kiforratlansága kéz a kézben járnak egymással. Ahhoz viszont, hogy például a Banglades fővárosa, Dakka folyói ne fekete színben csordogáljanak, mindenképp szükséges a szemléletváltás.
A növényi alapú ruhafestés rendkívül népszerűnek számít a különféle social felületeken (nézzük csak meg a találatokat a #plantdyeing hashtagre), nem véletlenül: ezek a módszerek sokkal környezetkímélőbbnek számítanak, mint az ipari alapú megoldások. A különféle kemikáliák helyett itt visszakanyarodva a nagy- és dédszüleink festési módszereihez a természetben megtalálható növényeket használják fel erre a célra.
YouTube-on számos videót találunk arról, hogyan használjunk fel például a különféle zöldségeket, a káposztától a cékláig, vagy hallgathatjuk meg az egyes kísérletezők saját tapasztalatait. Andrews szerint a ruhafestés egyik nagy előnye, hogy általa megismerjük a minket körülvevő, egyébként őshonos növényeket és virágokat.
A szakértő ugyanakkor figyelmeztet: „A különféle influenszerek, kisbabákkal az oldalukon igyekeznek meggyőzni minket arról, hogy a természetes ruhafestés mennyire egyszerű dolog, a valóságban azonban ez egyáltalán nincs így. Ahhoz, hogy megértsük, meg kell tanulnunk a kémiáját és elsajátítanunk a szükséges módszereket. Ha ez megvan, megértjük például, miért a zöld a legnehezebben összehozható szín, vagy hogyan tudunk elérni valóban vibráló és tartós színeket.”
Nyugat-Európában és Angliában már számos workshop igyekszik felvértezni az érdeklődőket a ruhafestés egyszeregyével, hogy aztán az ott elsajátítottakból kiindulva bátran kísérletezgessenek tovább. A szakmabeliek visszajelzése szerint ezekre nagy igény mutatkozik, elsősorban az újdonságokra nyitott fiatalabbak körében, akik örömmel „áldozzák fel” egy-egy ruhájukat a próba kedvéért.
És bár mindez igazán örömteli, sajnos a környezetvédelmi lelkesedés visszatérő problémája ugyanúgy része a jelenségnek: a valódi eredmények eléréséhez kevés lesz a kiemelkedő társadalmi státuszú, iskolázott, nagyvárosi fiatalok körében divatot indítani. Valóban látványos hatás a nagyvállalatok környezetkímélő eljárásokra történő átállásával képzelhető el, és ez akkortól reális jövőkép, ha az eljárások kellően olcsón, kellően gyorsan és kellően nagy mennyiségben használhatók. Illetve legfőképpen akkor, ha valamilyen egyértelmű szabályozás kényszeríti szemléletmódváltásra a cégeket.
Fotók: Canva
hirdetés
