Eredeti végzettsége fenntarthatósági szakközgazdász, de amikor húsz évvel ezelőtt megkapta a diplomáját, a fenntarthatósági – a mai, divatos nevén ESG – területen csak kihalásos alapon lehetett elhelyezkedni. Egyetlen módja volt annak, hogy társadalmi ügyekkel, fenntarthatósággal foglalkozzon: ha a kommunikáció, PR világába kirándul át. Schubauer Krisztina ekkor kitanulta a marketing-kommunikáció csínját-bínját és jó húsz évet töltött el multiknál, hazai nagyvállalatoknál marketingkommunikáció, fenntarthatóság és HR területeken. Az emberfókusz akkor került a középpontba szakmai karrierjében, amikor először lett több beosztottja és csapatot kellett építenie. Előtte sok rossz vezetővel, mérgező szervezeti kultúrával találkozott, ez több esetben vezetett újratervezéshez az életében. Akkor döntötte el, hogy ha egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy mások mindennapjaira lesz hatással, azt biztos, hogy másképpen, tudatosan és felelősséggel fogja csinálni. Így is lett. Olyannyira beleszeretett minden területbe, ami emberek, csapatok, akár szervezet jobbá tételével foglalkozik, hogy később, amikor saját vállalkozásba kezdett, nem volt kérdés, mivel foglalkozzon. Krisztina szívesen megosztja tapasztalatait, ismereteit, tanácsot ad, történeteket mesél el. A következő hónapokban kéthetente jelentkezik majd saját rovattal remélve, hogy sokaknak segít az önismereti fejlődésben és abban, hogy kezükbe vegyék az irányítást az életükben és a karrierjükben.
Két kisgyerek anyukája vagy, a kisebbik néhány hónapos kisbaba. A saját bőrödön tapasztalod meg a dolgozó nők nagy kihívását: hogyan lehet a munkát és a családi életet harmonikusan összeegyeztetni. Hogy látod, amiről coachként, trénerként a klienseidnek mesélni szoktál, nálad jól működik a gyakorlatban?
Több rendezvényen is beszéltem már erről és mindig azt hangsúlyozom: a tudatosság az alapja annak, hogy a munkát és a családi életet egyensúlyba tudjuk tartani. Az én esetemben, amikor felmerült a családalapítás gondolata, tudatosan elkezdtem felkészülni rá. Végiggondoltam, hogy ahol éppen vagyok, amilyen élethelyzetben, cégnél, munkakörben létezem, vajon összeegyeztethető-e a gyerekvállalással, megtartható-e benne a munka-magánélet egyensúlya gyerekekkel is. Egy mély önismereti munkát kezdtem el, hogy kiderítsem: amit csinálok, azt egyáltalán szeretem-e, és ebben látom-e öt-tíz éven belül magamat. Jártam segítő szakemberekhez, karrier coachingra, élettervezési tréningre, hogy minél előbb kikristályosodjon, számomra mi az, amiben jól érzem magam, melyek az erősségeim és milyen olyan plusz szakmai irányba pozícionálhatom magam, ami lehetővé teszi, hogy több lábon álljak és rugalmasabban tudjam majd a munkámat végezni.
Bejöttek a számításaid?
Abszolút. Négy évvel ezelőtt, amikor megszületett a kisfiam, már ott volt a fejemben a következő lépés ahhoz, hogy újraépítsem magam. A szülés után egy-két hónappal elindítottam a weboldalamat, elkezdtem a személyes márkaépítést, meg akartam mutatni, hogy nemcsak marketinghez és kommunikációhoz értek, hanem szervezetfejlesztéshez, egyéni és csapatfejlesztéshez is. Sikerült olyan munkakörülményeket biztosítani magamnak, amelyben rugalmasan tudtam beosztani az időmet, ugyanakkor olyan gyakorlatias témákban tudtam másoknak segíteni, amelyhez jól értek, amelyeket magam is megtapasztaltam.
Most, hogy megszületett a második gyereked, még inkább nehezített terepen mozogsz. Még több családi kötelezettség vár rád. Még mindig áll az egyensúly?
Igen, valóban több lett a családi program, a teendő, de majd az idő eldönti, hogy tudom- e ezt tovább menedzselni. Egyébként az első és a második gyerekem között visszamentem szervezeti környezetbe dolgozni, másfél évig megtapasztaltam az anyaságot felsővezetői pozícióban egy cégnél. Nagyon-nagyon jól éreztem magamat az általam kialakított szabadúszó létben, de jött egy olyan megkeresés, aminek nem tudtam nemet mondani. Újra kellett építenem egy szervezet 20-30 éve bebetonozott imidzsét, megkaptam a HR területet és a szervezeti kultúra építését is, ami a szívemhez közel áll. Annyira komplexnek éreztem a feladatot, annyira megszólítva éreztem magam, hogy elvállaltam a felkérést. Az elején megbeszéltük a kereteket, részmunkaidőt, a nap során olyan idősávokat, amikor nem tudok dolgozni, mert a családommal vagyok és még sorolhatnám.
Elméletben minden nagyon jól hangzott, de aztán a gyakorlat nem úgy sikerült. Belekerültem abba az érzelmi hullámvasútba, amelyben oly sok dolgozó anyuka vergődik. Egy ideig tudtam tartani a határokat, de egy idő után már nem ment, nehéz volt megfelelni minden területen, valamint a vállalati elvárások is maguk alá gyűrtek. Amikor várandós lettem a második gyerekemmel, sok olyan negatív behatás ért, amivel a kismamák jellemzően találkoznak a munkahelyen: a fontosságod és súlyod egyre inkább elveszik. Ez mind megerősített abban, hogy ha dolgozni szeretnék, akkor újra vissza kell építeni a saját szabadúszó profilomat annak érdekében, hogy rugalmasabb tudjak mozogni a család és munka között.
Most így, szabadúszóként, tanácsadóként fordulnak hozzád nagyvállalatok vezetői, hogy segíts nekik egy olyan szervezeti kultúra felépítésben, ahol a dolgozóik munka-magánélet egyensúlyának megtartása fontos szempont?
Igen. Most két irányba nyitok, az egyik az utca emberéhez szól, neki szeretnék segíteni abban, hogy tudatos élet- és karriertervezésben tudjon előre lépni. A másik pedig a szervezeteket célozza meg, hogy képesek legyenek nemcsak marketingkommunikációs, hanem HR folyamatok, szervezeti kultúra szempontjából is figyelembe venni azt, hogy mi lehet a jó a saját munkavállalóiknak, ügyfeleiknek, egyéb érintetti körüknek, hogyan tudnak hosszútávon, fenntartható módon értéket teremteni. Képesek legyenek pszichológiai biztonságot kialakítani, ahol mindenki nyíltan gondolhat, érezhet, mondhat bármit, mert a környezete nem ítéli el, bünteti meg érte; lehet hibázni, mert az a fejlődés záloga. Ez szorosan, kézen fogva jár egy olyan támogató, pozitív szellemiségű vezetés kialakításával is, akik önismeretben helyen vannak és nem mellesleg maszk nélkül, önazonosan mutatják a jó példát, akár viharban, akár napsütésben vitorlázik a cég. Nem utolsó sorban motivált, proaktív, boldog munkavállalók megtartásában, ösztönzésében. Ennek a gondolkodásmódnak az elérésében próbálom a szervezeteket, vezetőket segíteni. leo.
A tapasztalatod alapján milyen típusú vállalatok nyitottak erre?
Először is kellő motivációval kell bírniuk és akarniuk kell a változást. Azoknál a cégeknél, ahol a munkavállalói jóllét, a példamutató vezetés, a sokszínűség és a befogadás, a pozitív szervezeti légkör, mint témák és szellemiség jelen vannak – nemcsak feltétlenül a nemzetközi háttércég miatt, hanem mert mondjuk az első számú vezetőnek ilyen a beállítottsága –, ott elindulhat a változás.
Mi motiválja a magánszemélyeket, akik hozzád fordulnak? Ők mit keresnek nálad?
Az emberek nagy része a saját privát életében törekszik arra, hogy minél boldogabb legyen. Kipróbál mindenféle eszközt ehhez, könyveket olvas, podcasteket hallgat, elmegy jógázni, mindfulness tanfolyamon vesz részt, hogy megtalálja a fizikai, mentális, lelki jólétét. Tévhit, hogy az ember csak a magánéletben keresi ezt, a munkában nem. Olyan ember nem létezik, aki privát életében kiegyensúlyozott személyiség, és közben egy toxikus munkahelyi környezetben a munka nem jelent kihívást számára, ott is jól érzi magát. Nem mindegy, hogyan telik el az a 45 ezer óra, amit nyugdíjig munkával töltünk el. Ha nem figyelünk erre, könnyen jön napjaink egyik legégetőbb problémája, a kiégés.
Visszatérve a szabadúszó léthez, most lehetőséged nyílt, hogy a Remind olvasóival kéthetente megoszd tanácsaidat, történeteidet. Milyen témákkal fogsz foglalkozni?
Sokan robotpilótaként élik meg az életüket, és ez a munkájukra is igaz. Kevés terület van, ahol a kezükben lenne az irányítás, sodródnak az árral. Nekik szeretnék segíteni, hogy önazonossá váljon az életük, sikeresebbek, boldogabbak legyenek. Az üzleti életben vannak jól megfogható, sikeresen használható módszertanok, gondolkodásmódok, amiket a saját életünkre, karrierünkre ráhúzhatunk. Mi alapján tervezzük a következő évünket, milyen olyan lehetséges forgatókönyvek vannak a karrierünkben, vagy az életünkben, amiket akár most már a jelenben le tudunk játszani és segítenek megtalálni az irányt, amerre elinduljunk. Hogyan kommunikáljunk, mennyire viselkedjünk asszertíven, hogyan húzzuk meg a határainkat, a pozitív pszichológiának milyen szerepe van a munkahelyen. Ilyen és ehhez hasonló témákkal foglalkozom majd az írásaimban.
Nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek szívesen olvasnak minderről, de képtelenek a gyakorlatban megvalósítani a tanácsokat.
Ez így igaz, de ha egy téma felkelti valakinek az érdeklődését, könnyen előfordul, hogy még mélyebbre megy benne. Még több cikket elolvas, felismeri, hogy az adott jelenség rá is illik, aztán elmegy egy képzésre vagy segítőhöz fordul. Egyszer csak észreveszi az apró változást a munkahelyén vagy a magánéletében. Apró lépésekben lehet előre haladni a fejlődésben, velem is gyakran előfordul a mai napig, hogy ugyanabba a tócsába lépek bele, de most már legalább észreveszem és próbálok belőle tanulni, gyorsabban változtatok irányt. Ez egy élethosszig tartó tanulás, folyamatos önismereti munka.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy az önismereti munka esetében milyen szakemberhez forduljunk: pszichológusra vagy coachra van szükségünk?
Azt szoktam mondani, hogy ha azt érezzük, hogy múltbéli elakadás miatt nem tudjuk a jelenünket megélni vagy alakítani, akkor általában a pszichológus a mi emberünk. Amikor pedig a jövő fele nézve, nem a múltból táplálkozó sérelmek feloldásából, hanem a jelenből próbálunk építkezni, és előrefele tartunk, akkor egy coach tud segíteni. Egyébként nagyon sokszor előfordul, hogy a coaching folyamatban kiderül, hogy egyes döntéseket azért nem tud meghozni az ügyfél a jelenben, mert például egy gyerekkori trauma, mintázat miatt képtelen kilépni a komfortzónájából. Egy professzionális coach ilyenkor érzékeli a munkájának a határát, abbahagyja a coachingot és pszichológushoz szakemberhez küldi a kliensét.
Schubauer Krisztina coach honlapját a linkre kattintva érheted el!
