Heinrich Böll, későbbi Nobel-díjas német író, 1944-ben háborús sebesültként három hónapig Sepsiszentgyörgyön, Debrecenben és Szentesen lábadozott, és közben leveleket írt feleségének. Böll pacifizmusa és humanizmusa időtlen, univerzális és újra hátborzongatóan aktuális. Szederkényi Olga rendező ezeket a Magyarországon íródott leveleket felhasználva készítette el Böll közlegény megmentése című dokumentumfilmjét, amelynek hazai premierje a Mozgókép Fesztiválon lesz.
A filmed kapcsán első hallásra nem tudok elvonatkoztatni a Ryan közlegény megmentése ikonikus filmtől, aminek a címére nagyon hajaz a te filmed címe is. Tudatos volt ez a címválasztás?
Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos. Inkább azt mondanám, adta magát ez a cím. Azt szerettem volna jelezni, hogy Heinrich Böll, a Nobel-díjas német író akkor, amikor a film játszódik, még egyszerű közlegény volt, aki a történet végén megmenekült. Hogy ki és hogyan mentette meg, az kiderül a filmből.
A pörgős játékfilmekhez szokott nézők igényeit elég nehéz egy dokumentumfilmmel kielégíteni, lekötni. Ráadásul egy olyannal, ami nem a jelenünkről, hanem a múltról, a második világháborúról szól. Honnan jött az ötlet, hogy Heinrich Böll leveleiből készíts dokumentumfilmet?
Rendezőként első látásra szoktam beleszeretni egy-egy témába. Valami megfog és nem enged el. Így volt ez ezzel a történettel is. Amikor 2018-ban megnéztem a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Böll kamarakiállítást, ott láttam egy fotót a fiatal Böllről, ami annyira mainak tűnt, mintha valaki most fényképezte volna le őt egy háborúban. Egyből felkeltette az érdeklődésemet, elolvastam a fotó alatti írást, amiből kiderült, hogy Böll már a második világháború előtt eldöntötte, írni szeretne, de be kellett vonulnia. Jött a behívóparancs, nem lehetett nemet mondani. Így van ez most is, láthatjuk a szomszédunkban, de Böll idejében még kegyetlenebben bántak el azzal, aki dezertálni akart. Nemcsak a szökevényt, hanem sokszor annak a családját is brutálisan büntették. Azért, hogy Böll életben tartsa magát a háborúban, leveleket írt feleségének: hat év alatt 1300-at. Ennek egy tizedét Magyarországról postázta. Nagyon kíváncsi lettem, miről is szólhatnak ezek a magyarországi levelek. Megkerestem a kiállítás kurátorát, Bernáth Árpád professzort, Böll-kutatót, aki ezeket a leveleket magyarra fordította. Amikor elolvastam őket, egyből megjelent előttem vizuálisan, mit szeretnék csinálni belőlük.
Heinrich Böll már nem él. Hogyan lehet megjeleníteni egy dokumentumfilmben egy már nem élő embert?
Amikor először láttam magam előtt gondolatban ezt a filmet, már tudtam, hogy ez egy hibrid műfaj lesz, úgynevezett dokufikció. Találnom kellett valakit, aki eljátssza a filmben az írót. Viszont azt is tudtam, hogy nem szeretnék színészt felkérni a szerepre, azt szerettem volna, ha a szereplő organikusan illik bele a történetbe. A választásom Áfra János költőre esett, akinek jól áll a kezében a toll és rosszul áll a fegyver. Mivel ez egy kis költségvetésű produkció, én castingoltam az internet előtt ülve és egyetlen jelöltem volt, ő. Szerencsére igent mondott a felkérésemre, azért is, mert én már az elején tudtam, hogy a főszereplő feje nem fog látszani a filmben, így Áfra Jánosnak nem kellett szó szerint színészkednie. Azért nem akartam arcokat mutatni, mert azt szerettem volna éreztetni, hogy az egyenruha az, ami végigcsinálja a háború összes borzalmát. Nem Heinrich Böll döntése, hogy részt vesz benne, ez egy kényszerű és kötelező szerep, amit meg kell csinálnia. A filmmel az is célom volt, hogy emléket állítsak a sok arctalan katonának, akikre hasonló sors várt.
A film tele van narrációval. Ezeket a szövegeket ki mondja el?
A hang is nagyon fontos a filmben, ezért a narrációt profi szakemberre bíztuk, ifjabb Vidnyánszky Attila színészre. Az egész történet egy őrületig fokozódó monológ, Böll levélben mesél a feleségének, elmondja azt, hogy mi zajlik éppen a lelkében. Mi nem a bombázásokat, a vért, a háborút akartuk bemutatni, mint oly sok film, mint például a Ryan közlegény megmentése is, hanem arra fókuszáltunk, ami ennek az embernek a lelkében történik. Ez egy sokkal diszkrétebb megközelítés, hiszen kívülről senki nem látja mindezt. Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor annyira feszültek voltak az idegeink, hogy folyamatosan ment belül egy monológ. Mondtuk magunknak, hogy miért van igazunk, vagy a másiknak miért nincs igaza, vagy ami történik velünk, az micsoda, jó-e vagy rossz? Ezt élte át Böll is. A másik hang a filmben a feleségé, Annemarie-é, akinek nem kerültek még napvilágra a válaszai, de az ifjú Böll leveleiből ki lehet következtetni, hogyan csapódtak le a történések a fiatalasszonyban. Bata Éva színésznő kölcsönzi Annemarie-nak a hangját, miközben Heinrich leveleit olvassa. Fesztbaum Béla pedig Böll azon írásaiból mond el részleteket, amelyeket magyarországi élményei ihlettek.
Miért foglalkoztat a múlt, a háború témája? Azt mondtad, egyből beleszerettél Böll történetébe. Személy szerint, mi fogott meg benne?
Szerintem nagyon keveset vagy nem eleget foglalkozunk történelmi önismerettel. Ezt most már így ki tudom mondani, mert tudom, mit jelent ez a szókapcsolat. Én negyvenéves korom körül jöttem arra rá, hogy ki vagyok, honnan jövök. Ez egy folyamat vége volt. A szocializmusban nem volt divat arról beszélni, hogy kik a szüleink, nagyszüleink, honnan jött a családunk, mit csináltak az őseink a második világháborúban, amely mindenkit érintett és amelyben borzasztó dolgok történtek. Legalábbis én olyan családban nőttem fel, ahol ezekről nem beszélgettünk. Elszólások voltak meg félmondatok, amelyekből lehetett valamit sejteni, de soha senki nem magyarázta el, hogy mik is az én gyökereim, mi az, amire büszkének kell lenni, vagy amivel együtt kell élni és ami meghatározza a személyiségemet is. Emiatt a második világháborút én csak távolról tudtam megközelíteni. Amikor meghalt a nagypapám, akkor derült ki, hogy két és fél évig volt hadifogoly a Szovjetunióban. A nagymamám visszaemlékezéséből tudtam meg, hogy ő hogyan vészelte át a második világháborút, és hogyan menekült el Ausztriába, ahonnan aztán visszajött és így tovább.
Az első filmemet, amely a második világháborúval és annak következményeivel foglalkozik 2015-ben kezdtem el készíteni. Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája című sorozatban azzal foglalkozom, hogy 1949-ben egyetlen tollvonással, egyik napról a másikra eltörölték az erdélyi arisztokráciát. Az érdekelt, hogy eltűnhet-e egyik napról a másikra négy-ötszáz év, amit azok a családok magukban hordoztak.
Ezután csináltam egy hétrészes hangjátéksorozatot a nagyszüleim háborús naplóiból Márai Sándor háborús naplójával ötvözve, ennek a címe az lett, hogy Naplók a vérzivatarból. Nagyon meglepő volt számomra, hogy a nagyszüleimet és Márait ugyanazok a problémák foglalkoztatták, ugyanazokat a dolgokat élték meg ezekben a borzalmas években. Sorsukban a halálon kívül az a három megoldás tükröződik, ami akkoriban Közép-Európában történhetett egy emberrel: disszidálás és hazatérés, hadifogság, emigráció.
És aztán jött Böll is, aki katonaként rá volt kényszerítve, hogy harcoljon a második világháborúban. Mit tehetett, vagy mit nem, hogyan menekülhetett meg, hogyan tudta ezt erkölcsileg, lelkileg, fizikailag túlélni? Ez egy nagyon összetett téma, főleg, hogyha egy német katonáról beszélünk, akikre könnyedén rásüti az utókor azt, hogy náci volt.
Kiknek ajánlod a filmet? Erre a kérdésre azt szokták válaszolni, hogy mindenkinek. Szerinted van-e olyan célcsoport, akinek nagyon fontos lenne, ha látná a filmet?
A második világháború témája még mindig nagyon foglalkoztatja az embereket, ezért is készülnek még filmek, dokumentumfilmek róla. Nekem az a személyes meggyőződésem, hogy még nem lett eléggé kibeszélve ez a téma, 16 éves kortól 100 éves korig tényleg mindenkinek ajánlom, mert gondolatébresztő lehet. Még élnek a nagyszülők vagy dédszülők, akik harcoltak a háborúban, és tudnak erről mesélni. Nyilván nagyon fájdalmas és nehéz, meg nem megy egyszerűen, de talán a filmünk segíthet ebben: kiindulópont lehet egy eszmecseréhez. Ha a család közösen nézi meg, vagy a középiskolában vetítik le egy osztály előtt, könnyebben mehet utána a beszélgetés.
Hol lehet most megnézni a filmet?
2023. június 8-án 17 óra 30 perckor a Mozgókép Fesztiválon, Balatonfüreden, a Balaton Moziban lesz a film hazai fesztivál premierje közönségtalálkozóval. Hálás vagyok a kollégáimnak, a stábnak és a szervezőknek, hogy ott lehetünk. Jelentkeztünk nemzetközi fesztiválokra is, majd meglátjuk, hogy milyen sorsot írt meg az ég ennek a filmnek. Magyarországon az RTL Magyarország vállalta, hogy bemutatja a Böll közlegény megmentése című filmünket, még folynak a tárgyalások a vetítés pontos időpontjáról.
Portré: Szilágyi Stefi
Fotók: Bordás Róbert
Werkfotók: Pozsonyi Janka