hirdetés
A szerelemre, különösen a Valentin-naphoz közeledve, hajlamosak vagyunk a racionalitás helyett kizárólag romantikával telítve gondolni. Azonban visszaszállva a földre néha nem árt megismerni – legalább felszínesen – a dolgok tudományos hátterét, hogy aztán egy vállrándítással újra a fellegekben járhassunk, mit sem törődve mindezzel. Szerencsére a szükséges kutatómunkát három egyetem – az Ausztrál Nemzeti Egyetem, a Dél-Ausztráliai Egyetem és a Canberrai Egyetem – koponyái egymással összefogva elvégezték, és bátran jelentik ki: a világon elsőként ők jöttek rá annak részleteire, mi áll a szerelem vakságának hátterében.
A felmérést 1556 alanyon végezték el, akikben közös pont volt, hogy mindannyian éppen szerelmesnek vallották magukat. A cél az volt, hogy megfejtsék az emberi agy viselkedéses aktivációs rendszere és a szerelem közötti összefüggést, amire a kísérletben részt vevő fiatal felnőttek tökéletes alanynak bizonyultak. A kutatás feltárta a partnerek iránti érzelmi reakciókat, az alanyok viselkedésmintáit a partnerük környezetében, és azt, hogyan kerül a partner az első számú fókuszba.
Az eredmény talán korántsem meglepő módon arra mutatott rá, hogy ha szerelmesek vagyunk, az agyunk egyszerűen másképp reagál bizonyos dolgokra, és szerelmünk tárgyát teszi meg a saját életünk első számú prioritásává.
„Az az igazság, hogy egyelőre még rendkívül keveset tudunk arról, hogyan jön létre a szerelem, így minden egyes apró részlet, amit felfedezünk, hatalmas előrelépésnek tekinthető” – mondja Adam Bode vezető kutató és PhD tanuló, aki a Behavioural Sciences folyóiratban publikálta a kutatási eredményeket. „Úgy vélik, a szerelem ötmillió évvel ezelőtt alakult ki, akkor, amikor különváltunk az őseinktől. Tudjuk, hogy az ókori görögök már filozofáltak a témáról, felismerték a jelenséget, és egyszerre lenyűgöző és traumatikus élményként írták le azt. A világ legrégebbi felfedezett verse is valójában a szerelemről szól, és nagyjából 2000 évvel időszámításunk előtt íródott.”
Az oxitocin, más néven szerelemhormon szerepe eddig is ismert volt a folyamatban, még ha annak jelentőségét más hormonokhoz képest folyton vitatták, ahogy arra például a Wikipedia szócikke is kitér. Most viszont egyértelművé vált, hogy az oxitocin felszabadulva az agyban hullámokban kering az idegrendszerben és a véráramban, és ennek eredménye egyfajta eufória érzése, ami a szerelmünkhöz érve elönt minket. Az oxitocin az agy motivációs útvonalain halad, és előtérbe tolja bizonyos szociális ingerek szerepét. Az pedig, hogy szerelmünk különleges jelentőséggel bír, annak köszönhető, hogy az oxitocin és dopamin együttesen aktiválódik, különös kötődést, vonzalmat kiváltva a másik iránt. Dr. Phil Kavanagh, a Canberrai Egyetem akadémikusa szerint ennek köszönhetően a szerelem előtérbe nyomja a pozitív gondolatokat, így egyaránt megváltoztatja az érzéseinket és a viselkedésünket.
A következő állomásként a kutatók arra szeretnének fókuszálni, hogy feltárják a különbségeket aközött, a férfiak és a nők milyen különböző módon élik meg a szerelmet. Azt ígérik, a világméretű kutatásukban a romantikus szerelem négy különböző formájára is rávilágítanak majd.
hirdetés
