hirdetés
Nehéz éveket tudhatunk magunk mögött. A pandémia időszaka nem kímélte az idegeinket, ráadásul a megélhetési válság és a szomszédban zajló háború sem segít abban, hogy kiegyensúlyozott életet éljük, és a klímaváltozásról és a bőrünkön érezhető hozadékairól még nem is beszéltünk. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2020-ban a szorongással és a depresszióval küzdők aránya 25%-kal nőtt. De nincs szükség egy világjárványra ahhoz, hogy a szorongás a mindennapjaink része legyen. Számos hétköznapi dolog kelthet bennünk aggodalmat a szüleink egészségi állapotától kezdve gyerekeink iskolai teljesítményén át munkahelyi előmenetelünkig. Éppen ezért fontos, hogy felismerjük, meddig tart a múló aggodalom, és hol kezdődik a tartós szorongás.
A szorongás olyan élettani jelenség, amivel szervezetünk a veszélyhelyzetekre válaszol. A vélt vagy valós fenyegetés hatására aktivizálódik szimpatikus idegrendszerünk felkészítve bennünket túlélésünk lehetőségeire: a harcra vagy a menekülésre. Amikor az úgynevezett üss vagy fuss reakció működésbe lép, felgyorsul a szívverésünk, megemelkedik a vércukorszintünk, fokozódik az izomfeszülésünk, kitágul a pupillánk, ezáltal pedig gyorsabbak és erősebbek leszünk, nagyobb valószínűséggel kerülünk ki győztesen egy élet-halál harcból vagy szaladunk el az üldözőnk elől.
A 21. században azonban csak igen kivételes esetekben kerülünk olyan helyzetbe, amikor a szorongást keltő szituációra fizikai reakcióval válaszolhatunk. Kis eséllyel kell megbirkóznunk egy ránk támadó medvével vagy elmenekülnünk egy nyomunkba eredő párduc elől. A szorongás forrását sokkal inkább jelenti egy sürgető határidő, egy állásinterjú vagy egy munkahelyi prezentáció, de a szimpatikus idegrendszerünk ezekben az esetekben is működésbe lép. Ezért van az, hogy égő arccal vagy megfeszült izmokkal igyekszünk bebizonyítani reménybeli munkaadónknak, hogy tökéletesen rátermettek vagyunk az általa meghirdetett pozícióra.
A szorongásunk valójában nem az adott szituáció, hanem az adott szituációnak tulajdonított jelentés felé, a benne rejlő fenyegető lehetőségek felé irányul. Igazából nem magától a prezentációtól tartunk, hanem attól, hogy az esetlegesen rossz teljesítményünk kihatással lesz a munkahelyi megítélésünkre vagy pozíciónkra.
A szorongásos tünetek általában jönnek és mennek. Amint kilépünk a tárgyalóból vagy eleget teszünk egy határidőnek, megnyugszunk, a testünk ellazul. A problémát az jelenti, ha a szorongás mindennapossá válik, nő az intenzitása, ha kihat életünk minden területére: romlik az alvásminőségünk, megváltozik az étvágyunk, csökken a koncentrációs képességünk.
A szorongás tüneteinek széles skálája mind fizikai, mind mentális szinten érinthet bennünket. Tapasztalhatunk légszomjat, gyomorgörcsöt, szapora szívverést, hőhullámot, fokozott izzadást, gyakori vizelési ingert, szédülést vagy akár hányingert. Akkor is a vele járó tüneteket tapasztaljuk, ha sötéten látjuk a világot, a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk, képtelen vagyunk ellazulni vagy elkerüljük a szorongással fenyegető helyzeteket. Fontos megjegyezni, hogy ezek mindenkinél máshogyan jelentkeznek, de ha hosszan tartanak, ha átveszik az életünk felett az irányítást, már kóros szorongásról beszélünk.
Számtalan technika létezik, aminek a gyakorlásával csökkenthetjük a szorongást. Fordulhatunk a mindfulnesshez segítségül, fejleszthetjük a mentális ellenállóképességünket. Azonban ha a fenti tüneteket észleljük magunkon, és azok kitartóan és intenzíven jelen vannak a mindennapjainkban, érdemes szakemberhez fordulnunk. Ne feledjük: nem kell, hogy a tartós szorongás az életünk része legyen, ahogyan segítséget kérni sem szégyen.
Fotó: Canva
Ha tetszett a cikk, olvasd el Piczkó Katalinnal készült interjúnkat is!
hirdetés
