Történetek a megváltozott valóságban

Nagyon különleges világot hozol létre a képeiden, ami azonnal beszippantja a nézőt. Hogy keletkezett a Tiny Wasteland-univerzum?

Egy ideig szakácsként dolgoztam, a világ legeldugottabb helyein főztem. Másfél évig egy óceánjáró hajó fedélzetén beutaztam a világot, és akkor tudatosult bennem, hogy igazából ételfotós szeretnék lenni. Ehhez azonban szükségem volt egy jó objektívre, azt hallottam, hogy makróobjektívvel lehet elkészíteni a legjobb ételfotókat. Amikor megvettem ezt a kamerát, éppen Skóciában dolgoztam, szabadidőmben elmentem egy kis szigetre kipróbálni. Vasútmodellboltban beszerzett minifigurákkal egy doboz áfonya társaságában, egy mohával beborított szikla tetején elkezdtem fotózni, és azt vettem észre, hogy a makrólencsén keresztül egy új világ született meg előttem. Nemcsak a kép lett teljesen más, mint a valóság, de egy új történet is bontakozott ki.

Mennyiben más ez a világ? Mi fogott meg benne?

Szabad szemmel nem látható részletek tűnnek fel benne. Olyan közel megyünk a dolgokhoz, ahogyan általában nem szoktunk. Például megcsodálhatjuk az eper gyönyörű felületét, ami úgy néz ki, mint egy lufi. Szabad szemmel nem szoktuk észrevenni, hogy az eper felszínén található pici pöttyök maguk a magok. Ennek a világnak a vizuális része fogott meg, ebbe a díszletbe akartam történeteket belecsempészni, hogy a képek ne csak érdekesek legyenek, hanem üzenettel is bírjanak.

Mi inspirál téged, amikor elkészítesz egy képet: találsz néhány izgalmas tárgyat, és ehhez kreálod a sztorit, vagy fordítva, megvan az ötlet, és keresel hozzá díszletet?

Változó. Amíg nem magam csináltam a figurákat, hanem vásároltam őket, nagyon limitált beszerzési forrásaim voltak. Vasútmodellbolt nincs mindenhol. Abból dolgoztam, amit meg tudtam venni. Végül sikerült az összes létező figurához hozzájutnom, majd elkezdtem 3D-s nyomtatóval magam gyártani őket. Gyakorlatilag ma már bármit meg tudok magam csinálni, és ez okozza a problémát. Túl sok a lehetőség. Az utóbbi időkben emiatt lelassultam.

Mennyi idő alatt készül el egy ilyen kép?

Van olyan képem, ami 5 perc alatt elkészül, van olyan, aminek a munkafolyamata másfél hónapig tart. A legutolsó képem is ilyen. Gipszből kellett kiönteni egy sziklát, alatta van egy szigetelőanyagokból épített domb. A gipszet ki kellett faragni, hogy úgy nézzen ki, mintha szikla lenne, utána úgy kellett a festékeket hígítva lefolyatni rajta, hogy olyan színek legyenek, mint amelyek az adott hegységben van, ahogy az eső mosná le őket. Meg kellett várni, míg az egész kiszárad. A végén következett egy nagyon érdekes folyamat, amit egy statikus fűszóróval vittem véghez. Ez az eszköz árammal tölti fel a miniatűr fűszálakat, hogy egyenesen álljanak.

Honnan szerzed mindehhez a technikai tudást?

A YouTube nagyon sokat segít, de van egy mentorom is, Sütő István, ő építette a Miniversumot, hozzá fordulok praktikus tanácsokért. A világ már mindenre kitalált technológiákat, ez a statikus fűszóró a legjobb példa erre.

Sok türelem, megfigyelőképesség, kitartás kell ezeknek a fotóknak az elkészítéséhez. Ilyen személyiség vagy?

Régebben nem voltam ilyen, de azzá váltam. Amikor elkezdtem külföldre utazni, kiszakadtam a baráti körömből. Sokat voltam egyedül, az elején rosszul beszéltem az idegen nyelvet, sok időt töltöttem a saját gondolataimmal, miközben elég monoton munkát végeztem. Lenyugodtam, egyre türelmesebbé váltam. Előfordul, hogy megszületik egy szuper ötlet, de csak két év múlva lesz lehetőség a megvalósítására, azt kellett megtanulnom, hogy ne engedjem el ezeket az ötleteimet.

Csákvári Péter fotósorozatát arról, hogyan látja bolygónk jövőjét, a Remind Bookazine első számában nézheted meg.