Bár az idősebb rokonok előszeretettel ássák elő kedves mementóként a családi albumokat, a fiatalabbak számára inkább kellemetlen lehet egy-egy beállított gyerekkori, például karácsonyfa alatt pózoló fotó. Aztán előbb vagy utóbb bizonyára eljön a pillanat, amikor az új generáció is felnő hozzá, hogy nosztalgiával lapozgassa azokat a képeket, amelyek számát a spontaneitás helyett az éppen rendelkezésre álló tekercsek korlátai határoztak meg.
A múltba révedés derékkötője lehet, hogy ahogy a digitális technikának is vannak a korlátai (például nézzük csak vissza, milyen képeket lőttünk tíz évvel ezelőtt, főleg telefonnal), úgy az analóg hobbifotózás sem az örökkévalóságnak szólt. Ha esetleg nyílt napfényen vagy dohos pincében tároltuk az elkészült képeket, annak mostanra minden bizonnyal meg lett a hozadéka: a képek kifakultak vagy valamilyen más jelét adják annak, hogy nem csak az emlékek tudnak elhomályosodni egy idő után. A további állapotromlás meggátolásához a legbiztosabb, ha mielőbb digitalizáljuk őket.
Digitalizált történelem
Ha archív képek hazai lelőhelyére gondolunk, minden bizonnyal a Fortepan ugrik be elsőként. A közösségi fotóarchívum jelenleg több mint százezer fotót kínál, pedig az oldal 2010-ben mindössze párezer, javarészt lomtalanításkor talált képpel indult. A honlapra kikerülő fotókat most már szerkesztőség válogatja ki, az önkéntes szerkesztők pedig leírásokkal látják el őket. Egy-egy családi pillanatkép így jóval túlmutat saját magán, a fotók tematizálva egyszerre lesznek egy korszak és egy környék lenyomatai.
Persze előfordulhat, hogy a családi fotókat nem szeretnénk közszemlére tenni, hanem inkább magunknak őriznénk meg. A digitalizálásnak szkenneléssel vagy befotózással magunk is nekieshetünk (már egyre profibbak az otthoni felhasználásra szánt eszközök), ezzel azonban csak az első lépcsőt hidaltuk át, hiszen ránk vár még a fotók feljavításának folyamata.
Nagyi újratöltve
Az egyik ilyen, a fotók új életre keltését segítő szoftver a PhotoGlory, amivel nemcsak élességet, kontrasztot, szaturációt és más effekteket állíthatunk a képek feljavítása érdekében, de eltávolíthatjuk a töréseket, karcokat, sőt akár kiszínezhetjük a fotókat. A legtöbb dolgot a háromféle verzióban, 20 és 40 dollár közötti áron kapható program automatikusan megcsinálja, nekünk manuálisan csak finomhangolnunk kell.
A SoftOrbits Photo Retoucher ezzel szemben előfizetéses konstrukciókat kínál: vagy a havi díjat fizetjük ki 15 dollárért vagy az éveset 20 dollárért, vagy megvásárolhatjuk a teljes programot 30 dollárért. Az ígéret hasonló, a program számos beleszólási lehetőséget nyújt, még ha az automata javítási mechanizmusokat használjuk is – az alkotók külön felhívják a figyelmet rá, hogy a jó restaurált kép az lesz, ami nincsen „túlszerkesztve”.
Érdekes megoldás lehet, és talán számunka a legkevesebb időbefektetést és erőforrást igényli a WonderShare Online AI Old Photo Restoration, amelyhez elég feltöltenünk a képeket, és némi AI-s segítséggel visszakapjuk a feljavított fotót. A dolog hátulütője, hogy egyfelől csak három fotó erejéig ingyenes, másfelől, ha a feldolgozni kívánt képek számunkra érzékeny információt tartalmaznak, akkor minden bizonnyal csak a rendkívül hosszú és kellőképp elrejtett felhasználói szerződés alapos áttanulmányozása után lehet jó ötlet egy külső szerverre bízni a munkát.
Természetesen a fenti szolgáltatásokat igazából egy komolyabb képszerkesztő (pl. Adobe PhotoShop) is tudja, csak mivel ezek a programok nem külön erre a területre fókuszálnak, használatuk kevésbé felhasználóbarát, és így kitapasztalásuk komolyabb ismeretet kíván. Ingyenes PhotoShop alternatíva a GIMP, aminek kipróbálása arra mindenképp jó lehet, hogy meggyőződjünk róla, mennyire komolyan vagyunk hajlandóak elmélyedni a grafikus szoftverek világában, és a YouTube-on számos oktató videót lelünk hozzá.
Bízzunk a profikban
Bár eszközök tekintetében kevésbé helyigényes és költséges a digitális képfeldolgozás az analóg fotók előhívásához képest, amennyiben a kihívásra nem egy új hobbiként tekintünk, megfontolandó alternatíva szakemberekre bízni a képeink feldolgozását és feljavítását. Ők már bizonyára hosszú évek óta a szakmában vannak, és sok ezer kép digitalizálása és restaurálása után pontosan tudják, hogy egy-egy feladatot hogyan kell profin megoldaniuk – nem mellesleg pedig a rendelkezésre álló szkennerük is nagy valószínűséggel profibb, mint amivel mi rendelkezünk.
A nüansznyi különbségek akkor lesznek szembetűnők igazán, ha például nem telefonon vagy monitoron, hanem nyomtatva nézzük a képeket, így ha már rászánjuk az időt és a pénzt emlékeink megmentésére, érdemes olyan megoldást választanunk, ami a lehető leghosszabb távú felhasználhatóságot kínálja – elvégre immár nem csak magunknak, hanem az utánunk jövő generációknak is megmentjük a családi emlékeket.
Fotók: Pexels
