Példaképek
2024.10.02.
hirdetés
Ezer négyzetméternyi kivetítőn elevenedik meg Vincent van Gogh, a posztimpresszionizmus legnagyobb alakjának művészete február 2-tól a BOK csarnokban. A minden érzékszervre ható, XXI. századi tech-kulturális élmény, a Van Gogh – The Immersive Experience nem csak új perspektívából láttatja a festőzseni legismertebb műveit. A kiállításon többek között azt is megtudhatjuk, hogy Van Gogh miért vágta le saját fülét, vagy hogy milyen hivatást választott, mielőtt a festésnek szentelte az életét.
Van Gogh eredetileg édesapja, Theodorus Van Gogh, a Holland Református Egyház lelkipásztorának a nyomdokaiba akart lépni. Azzal a szándékkal kezdte meg Amszterdamban az egyetemet, hogy lelkésznek készül. Később megfordult egy evangéliumi iskolában Brüsszelben és bibliaórát tartott szegényeknek a belgiumi Borinage-ban.
Van Gogh életművének legnagyobb részét utolsó tíz évében készítette. A mintegy 3000 műalkotás között összesen 900 festmény található, ami azt jelenti, hogy az őrületes tempóban dolgozó művész átlagosan minden 36. órában egy új művet alkotott.
Szinte hihetetlen, de a produktív művészi pályafutása mellett Van Gogh meglehetősen termékeny levélíró is volt. 844 levele maradt az utókorra, amelyek közül 652-t műkereskedő testvérének, Theónak címzett. Ezekben művészetről cseréltek eszmét és titkaikat osztották meg egymással.
Van Gogh-nak három húga volt: Anna, Lies és Willemien. Amíg élt, egyiküket sem foglalkoztatta bátyjuk munkássága. Ha neki írt leveleikben szót is ejtettek róla, csak felületesen érintették a témát. A sors fordulata, hogy mindhárman megérték, hogy Vincent világhírű művészként ismerje a világ. Hagyatékának gondozójává mégis öccse özvegye, Jo van Gogh-Bonger vált, aki nemcsak levelezését adta ki, gyűjteménye nagy részét az Amszterdami Múzeumnak adományozta.
Miután Van Gogh 29 évesen Hágába költözött, végleg hátat fordított az egyházi pályának, hogy életét a festésnek szentelhesse. Ugyan öccse, Theo anyagilag is támogatta, nem engedhette meg magának, hogy műtermet béreljen, ezért az utcán, bordélyházakban és szeretetotthonokban keresett magának modelleket, akiknek nehéz sorsa mélyen hatott művészetére.
A japán kutató, Dr. Kazunori Asada elmélete szerint a festő azért használt élénk színeket, mert színvak volt, vagyis nem érzékelte a közelebbi árnyalatok közötti különbséget.
1888 februárjában Van Gogh a franciaországi Arles-ba költözött. Itt, a Sárga házban festette meg híressé vált művét, amelynek címe Van Gogh szobája Arles-ban. Otthonát később művész barátjával, Paul Gauginnel osztotta meg. Az együttélés jól indult. Osztoztak a kiadásokon, a házimunkán, Gaugin főzött. Az idill azonban nem tartott sokáig. Különböző művészi nézőpontjuk és a téveszméktől és rohamoktól kísértett Van Gogh lobbanékonysága egyre több civódáshoz vezetett, amik végül a festő öncsonkításáig fajult.
Miután megszakadt barátsága Gauginnel, Van Gogh hol a Sárga házban, hol pedig egy elmegyógyintézetben töltötte napjait. Ebben az időszakban született híres, Csillagos éjszaka című képe is, amely az elmegyógyintézet ablakából elé táruló éjszaka látványát örökíti meg.
Kevesen tudják, hogy a Napraforgók nemcsak egy Van Gogh-mű, hanem egy tizenegy képből álló sorozaté, amelyek különböző galériákban találtak otthonra. A napraforgó Van Gogh életművének egyik meghatározó eleme. Nem véletlen, hogy barátai egy-egy szál napraforgóval rótták le tiszteletüket a temetésén.
Ugyan Van Gogh bizonyítottan csak egyetlen művét adta el rövid élete alatt, halála után robbanásszerűen vált keresett művésszé, képeiért a mai napig rajonganak a műgyűjtők. A világ 90 legdrágábban elkelt művészeti alkotásainak a 10%-át Van Gogh művei teszik ki.
Fotók: Szántó András
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el, melyik három könyvet várjuk idén februárban!
hirdetés
