Hogyan találtatok egymásra Tóth Barnabás rendezővel?
Első személyes találkozónk a Filmszemlén volt, a Vígszínházban. Ő az Akik maradtak című csodálatos filmjével volt jelen a szemlén, én pedig a Kárpáti György Mór által rendezett Guerilla kapcsán. Nem gondoltam volna, hogy egy-két hónap elteltével megcsörren a telefonom, és Barna felkér, hogy vállaljam el Zweig Sakknovellájának egyik fontos szerepét – kivételes lehetőség volt ez a számomra.
Legtöbbünk A besúgó című sorozat Demeter Gerijeként ismert meg. A sztori a nyolcvanas években játszódik, amikor még nem is éltél, mégis otthonosan mozogsz az akkori Budapesten. A Mesterjátszmában pedig még jobban visszamehettél az időben, és az 56-os háttérben is megtaláltad a helyed. Mekkora kihívást jelent neked belehelyezkedni régmúlt korokba?
Mindkét kort érdekesnek tartom, mert megvannak a saját jellegzetességeik. A színészi munka egyik előnye, hogy belemélyedhetek különböző korszakokba, azokat szinte valósnak élve meg. Ehhez persze kellenek korhű díszletek, jelmezek, és a korabeli szokásokból is ihletet meríthetek. Viszont, ami igazán megmozgat, az a karakter, akit eljátszom. Az, hogy milyen helyzetekbe kerül, milyen döntéseket hoz, mik a gondolatai a világról és a körülötte lévő emberekről. Ezek a szempontok pedig általában kortól és időtől függetlenek – hiszen régen ugyanazok az érzések, vágyak mozgatták elődeinket, mint minket.
A film műfaja thriller, egy 56-os felkelőt alakítasz. Milyen színészi megoldásokban gondolkoztál, hogy a cselekmény lélektani oldalát minél inkább kidomborítsd?
Ebben a filmben István és Márta kapcsolata volt számomra a legfontosabb. Szerettem volna kettejük szerelmét a hétköznapok nehézségeivel és az egymásra rezonálásukkal együtt megmutatni. Igyekeztem olyan hiteles alakítást nyújtani, hogy egy késésből vagy egy rosszkor elejtett mondatból is világos legyen a pár egymáshoz való viszonya. A mindennapiság szemszögéből próbáltam megfogni és megmutatni ezt a kapcsolatot. Nem a szokásos, kétdimenziós hős figuráját kerestem a szerepben, hanem a hétköznapi emberét, aki a történet végére szerelme miatt válik hőssé.
A sakk mozgatja a szálakat a cselekményben. Nem idegen neked ez a játék, hiszen A besúgó-béli karaktered, Geri országos sakkbajnok. A való életben is szereted a sakkot? A mesterjátszma forgatási szüneteiben a kollégákkal esetleg megmérkőztetek egymással?
Gyerekkorom óta sakkozom, aktív tagja vagyok a chess.com-nak. A Mesterjátszmában Márta (István szereleme – a szerk.) a sakkbajnok, így nekem itt nem kellett megmérkőznöm senkivel a kamera előtt. De a szünetekben azért Szurmay-Palotai Piroska női FIDE-mesterrel össze-össze csaptunk, és mondjuk úgy, hogy általában ő nyert. (Nevet.)
Egyébként a nézők igazi állásokat láthatnak a megmutatott táblákon?
Teljesen valósokat. Piroska előre kitalált egy olyan játszmát, ami a forgatókönyv szerinti történéseknek megfelel, és ezt kellett megtanulniuk a színészeknek.
Szerinted mi a titka a Mesterjátszmának, hogy végig fenntartja a nézői érdeklődést?
A filmben résztvevő alkotók névsora önmagáért beszél. Ráadásul ez egy akcióban gazdag thriller, a végén egy olyan csavarral, amitől az egész addig látott film új értelmet nyer. Fontosnak tartom kiemelni, hogy bár az 56-os menekülteket szállító utolsó vonaton játszódik a történet, egyetlen pillanatban sem akarja lenyomni a torkunkon a „nagynemzetimagyarság” élményt, ami mostanában jellemző lett a magyar filmgyártás egy részében. Sokkal inkább alaphelyzetnek hagyja meg az 50-es éveket, és véleményem szerint az igényes filmkészítés és szakmai szempontok érvényesítését helyezi előtérbe.
Jelenleg Stuttgartban dolgozol. Elárulod, hogy milyen munka szólított Németországba? Kinek a bőrébe bújva láthatunk legközelebb?
Stuttgartban Roland Schimmelpfennig 100 dal című előadását mutattuk be. Most pedig a Budapesti Skizo Egyesülettel és a Theater Tri-Bhünevel csinálunk egy koprodukciót, ami Puccini Gianni Schicchi operájából egy élő operafilm feldolgozás. Ebben a címszerepet alakítom. Azonban arra a kérdésre, hogy legközelebb miben és hol leszek látható, nehéz válaszolnom. A független színházak és társulatok egyre kevesebb vagy éppen semmilyen támogatást nem kapnak, ezért lassan működésképtelenné válnak. Márpedig ha a kísérletező, a saját útjukat járó alkotóműhelyeket ellehetetlenítik, szabadúszó színészként a lehetőségek jelentősen megcsappannak (vagy inkább, nincsenek is). Alig van alkalom olyan színházi projektben részt venni, ahol nem kell ízlésbéli, politikai nézetbéli vagy morális értelemben vett kompromisszumokat kötni.
Kiemelt kép: Máth Kristóf (Magyar Krónika)
Fotó: Váradi Gergely a Mesterjátszma c. filmben
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Básti Julival készült interjúnkat is!
