Évi több új kollekció, elegáns showroom a belvárosban, folyamatos jelenlét a közösségi médiában: mindez azt sugallja, nem ma kezdted a szakmát. Mióta létezik a VIKTORIAVARGA márka?
2018-ban végeztem el a KREA 4 éves képzését, akkor jegyezték be a céget, ezért ekkortól datálom hivatalosan a márka indulását. Olyan érdekes, sokkal hosszabb időnek tűnik az elmúlt öt év, mások is meglepődnek ezen. Egyébként egy-másfél évet a KREÁ-s évekből is hozzá tudok tenni, mert már akkor is nagyon intenzíven foglalkoztam vele. Voltak privát vásárlóim, a barátaimnak már adogattam el darabokat, de akkor még nem volt végleges a logóm és hivatalos a keret.
Mennyire számított neked a diploma, amit a KREÁ-ban kaptál?
Bár volt már akkor egy egyetemi diplomám, és tudtam, hogy nem a papír a fontos, sokat számított, hogy nemcsak egy kétéves OKJ-s tervezői képzést végeztem el, hanem két plusz évet jártam még a KREÁ-ra, és szakemberek minősítették a végén a munkámat. Kellett még az a plusz két év, rengeteg változást láttam magamon ez idő alatt. Fejlődött az esztétikai érzékem, a szakmai tudásom, sokkal többet ki tudtam hozni egy ruhából, mint előtte. Nagyon sokat kísérleteztem; mivel éjszakai bagoly vagyok, rengeteg éjszakát töltöttem kreatív munkával. Hétről hétre kellett rajzokat leadnunk, ötven kísérletből született egy új ruha. Komolyan vettem az iskolát, nagyon szerettem ezt az időszakot.
A ruhák, az öltözködés szeretete kislány korodra nyúlik vissza?
Mindig szerettem öltözködni, huszonévesen kezdtem el magamnak ruhákat csinálni. Megvettem a fast fashion ruhákat, nem tetszettek, szétszedtem, átalakítottam őket. Mindig kreatívkodtam, így tökéletesítettem a látásmódomat. Később varrónővel készítettem el a ruháimat, a színek már akkor nagyon fontosak voltak nekem. Az egyetemen én voltam a „színes lány”, mert mindig színekben jártam, ez lett később a védjegyem. Mivel magas vagyok, viszonylag jól tudtam hordani a darabjaimat, először a baráti körömből szerettek volna ilyen ruhákat vásárolni tőlem, később már vadidegenek is odajöttek hozzám, hogy ők is akarnak ilyet.
Akkoriban teljesen más irányban tanultál és dolgoztál. Hogyan és mikor határoztad el, hogy pályát módosítasz?
A Műszaki Egyetemre jártam, informatikát és közgazdaságtant tanultam, majd a végzés után a Richter gyógyszergyárban kezdtem a pályafutásomat funkcionális kontrolling területen. Nem igazán találtam itt a helyemet, kipróbáltam más munkahelyeket is, dolgoztam nagy multinál, kisebb német cégnél, egy szépségklinikán pénzügyi és marketing vonalon, sőt még közbeszerzéssel is foglalkoztam. Aztán fél évre kiköltöztünk Torontóba az akkori párommal, és ott teljesen beszippantott a vállalkozói légkör. Ott az emberekben annyira erős a vállalkozói kedv, az álmok megvalósítása nem tűnik lehetetlennek. Több helyi tervezővel is jóban lettem, vásárlóként jártam a dizájner boltokat, ismerkedtem. Ekkor tudatosult bennem, hogy valójában én is ezt szeretném csinálni, kreatív területen kell megvalósítani önmagam. Nagyon szerettem már akkor rajzolni és festeni, az is érdekelt, de a ruhák lettek a nagy szerelem. Amikor visszajöttünk Magyarországra, jelentkeztem a KREÁ-ra, ez volt életem egyik legjobb döntése. Megváltoztatta az életemet.
A Műszaki Egyetemen tanultak jól jöttek a vállalkozásod beindításához és fejlesztéséhez?
Abszolút. Azt gondolom, sokat számít, hogy két lábbal a földön járok, és nem csak a kreatív énem szárnyal. A munkámnak csak a harminc százaléka a tervezés, a többi az irányítás, a vezetés, a pénzügyek, a marketing. Ehhez jó, ha ért az ember. Most jutottunk el odáig a növekedésben, hogy elgondolkozzam: jó lenne csak a kreatív résszel foglalkozni és találni magam mellé valakit, aki a biznisz részt viszi. Így tudnánk még jobban növekedni. Közben rájöttem arra is, hogy hiába vagyok vezető típus, olyan dolgokba kell néha beleállni a csapatommal kapcsolatban, ami nem kényelmes nekem. Mert én nagyon kedves személyiség vagyok, de nem mindig lehet cuki az ember, ha vezető. Mert ugye bizniszről van szó, a vállalkozást életben kell tartani. Egyedül építettem fel, nincs mögöttem támogatás, muszáj néha keménynek lenni, mostanában ezzel küzdök nap mint nap.
Ha pár jelzővel kellene illetni a ruháidat, hogyan írnád le őket?
Azt gondolom, hogy figyelemfelkeltőek vagy extravagánsak, de közben letisztultak és elegánsak is. Mindegyikben benne van a harmónia, ha egyszínű a ruha, akkor valamilyen különlegesebb díszítés vagy forma jellemzi, ha pedig színes, akkor a forma sokkal letisztultabb és benne van a színek játéka. Szeretem belevinni a játékosságot a tervezésbe, a nőiesség és a modernitás is harmonikusan találkozik bennük.
Mennyire befolyásolnak a trendek, a kifutókon megjelenő új irányzatok? Figyeled őket? Hatnak rád?
Azért is figyelem őket, mert ha az ember részt akar venni a fashion weekek körforgásában, akkor ez elengedhetetlen. Nézem a világhírű márkák legújabb kollekcióit, követem a divat influencereket, a trendelőrejelzéseket, amiket mi is megkapunk. Ezek hatnak rám, de mindig átteszem őket a saját szűrömön. Az évek során kialakultak a márkám védjegyei, jellegzetes formák, színvilág, amelyek felismerhetőek és amelyekből nem engedek. Én is szeretem az oversize darabokat, amelyek most nagyon divatosak, de akkor mindig teszek hozzá valami nőies kiegészítőt. Ha például néhány ruhánkat tornacipővel hordjuk, mint ahogy a hétköznapokban én is teszem, máris izgalmas átalakuláson mennek keresztül, modernebbé, trendibbé válnak.
Melyik a kedvenc külföldi márkád, amit példaképednek is tekintesz?
Egyértelműen Valentino. Ő is rajong a színekért, imádom a nagyvonalúságát, a ruháiban fellelhető finom kreativitást, ahogy a formákkal, színekkel bánik.
Ötéves a márkád. Hogy látod, a következő öt évben melyek azok a sarokpontok a növekedésben, amelyek fontosak számodra?
Az online shopunk már működik, egy év alatt megvolt, de lehet, sőt kell is rajta mindig alakítani. Most például volt egy nagy fejlesztésünk, megújítottuk a honlapunkat, hihetetlen nagy munka volt, de megérte, így került minden a helyére. Nagy álmunk a külföldi terjeszkedés, ez is elindult már, de itt is bőven van még mit csinálni.
Szerinted könnyű a magyar tervezőknek meghódítani a külföldi piacot?
Nem mondom, hogy könnyű, mi is csak az elején tartunk. Az a tapasztalatunk: ahová eljutottunk eddig külföldre, mindig pozitív visszajelzéseket kaptunk. Az Instagramnak köszönhetően ma már könnyű bárhova eljutni, de az is igaz, hogy nagyon telített a piac, nehéz kitűnni a sok márka közül. S ha megtetszenek a ruháink a külföldi vásárlóknak, nehéz őket magunknál tartani, hiszen rengeteg más tervező is verseng a kegyeikért. Voltak bemutatóink Németországban, Zágrábban, ezek annyira jól sikerültek, hogy egyből elkezdtek vásárolni tőlünk. Szeretnénk más országokba is eljutni, a nagy vágyam, hogy ne sok kis helyen, hanem egy fix helyen, showroomban, üzletben lehessen megvásárolni őket egy-egy nagyvárosban.
A magyar tervezők legnagyobb problémája a varrodai kapacitás hiánya. Ha beindul az üzlet, jönnek a megrendelések, kilátástalannak tűnik a tömegtermelés. Te hogy állsz varrónők terén, van elég belőlük?
Szerencsés vagyok, nagyon sok jó emberem van, most jól megvagyunk, tudjuk teljesíteni a megrendeléseket, de ha sokkal nagyobban kell gondolkodni, bajban leszünk. Gondolkodom varrodákkal az együttműködésben, van a fejemben néhány kapacitás bevonási ötlet. De ezeket még nem próbáltuk ki a gyakorlatban. Sok olyan ruhám van, amelyek esetében nem jöhet szóba a tömegtermelés, annyira kényes, minőségi darabok. A pomponos, vagy szalagos ruháink kivitelezését például nem tudjuk kiadni varrodáknak.
Jellegzetesek a minták is, amelyek a ruháitokon megtalálhatóak. Ezeket is ti tervezitek?
Igen, az összes selyemmintánk egyedi, saját tervezés. Vannak kézi festésű minták, ahol a festés digitalizálva lesz, vagy geometrikus számítógépen tervezett mintákat találunk ki. Olaszországból rendeljük a selymeket, kiküldjük a mintákat, és ők ott rányomják az anyagra. Ez is sokat segít a tervezésben, hogy nem kell mintás anyagot keresnünk a ruhákhoz, a mintákat is mi találhatjuk ki a kollekció inspirációjának függvényében.
Honnan nyered az inspirációt a ruhák és a minták tervezéséhez?
Minden kollekció mögött egy utazás áll, azoknak az országoknak a kultúráját dolgozom fel, ahol éppen jártam. Ilyenkor kreatív turista vagyok, aki nyitott szemmel jár-kel, figyelem a formákat, az építészeti megoldásokat, motívumokat, legyenek azok geometrikusak vagy organikusak. Ezeket aztán lefordítom a ruháim nyelvére. Most például Portugáliát dolgoztuk fel, itt nagy hatással voltak rám a csempék mintái, színei, de valahogy másként szerettem volna megjeleníteni őket, mint ahogy a portugálok tették. Már gyerekkoromban is megvolt az a képességem, hogy teljesen más dolgokat veszek észre a világból, mint a többiek. Szüleim is elcsodálkoztak, milyen mintákat láttam bele például a felhők játékába vagy az akkori, fura mintás csempékbe. Van egy egyéni látásmódom erős képi világgal, ezeket viszem bele a ruháimba.
Egy évben hány kollekciód van?
Kettő, a tavasz-nyári és az őszi-téli kollekció, de mellette készítek kisebb kapszulakollekciókat is. Nyáron például voltak fürdőruháink, papucsaink is. Márciustól pedig elkezdtünk cipőket és táskákat is gyártani. Nagy volt az igény rá, mostantól kinyílt a világ, tetőtől talpig fel tudunk valakit öltöztetni. A cipőgyártás ötlete onnan jött, hogy nem találtam színes cipőket az üzletekben, most pedig, ha kell, akár pink árnyalatban is tudunk a ruhákhoz cipőket készíteni. Beruháztunk gépekbe, a cipőket is én tervezem, hál’ Istennek nagyon kényelmesek, szeretik a vásárlóink.
És ott vannak még az ikonikus pólóitok, amiket egyre több emberen láthatunk. Balaton, Budapest, Anya, Hungary felirattal, jellegzetes szalagokkal díszítve, és nagyon jó minőségű anyagból. Hogy jött az ötlet, hogy a selyemruhák mellé ilyen hétköznapi darabokat készítsetek?
Maga az ötlet a véletlen műve, még a Covid alatt próbáltam szalagokból betűket kirakni és akkor jöttem rá arra, hogy milyen jól működik. Nem akartam a márkám nevét megcsinálni, eszembe jutott a város neve, ahol lakom: Budapest. Adta magát, hogy ezt a feliratot egy pólóra tegyük rá, amúgy is szerettem volna olyan terméket is előállítani, ami mindenki számára elérhető, s akár egy selyemszoknyával is hordható. Budapest után jött a másik kedvenc magyar helyszínem, a Balaton, majd egy felkérésre a Hungary, végül anyák napjára az Anya. Kezdetben azt hittük, csak limitált kollekció lesz, de akkora lett a sikere, hogy megtartottuk, és most is árusítjuk őket.
A képeket köszönjük Varga Viktóriának!
