hirdetés
Wang mester jelenleg négy helyet üzemeltet, a Wang Moziumot Budán, két Biang bisztrót, egyet az Oktogonnál, egyet pedig a Fővám téren és a legrégebbit, a Wang Mester kínai konyhája névre keresztelt Gizella utcai egységet. Mint mondja, a szakácsmesterséget egyrészt nagyszüleitől örökölte, másrészt pedig Peking legjobb éttermeiben tökéletesítette. Hiszi, hogy meg tudja ismertetni az érdeklődőkkel az ötezer éves kínai konyhaművészet titkait – mind elméleti síkon, mind pedig a gyakorlatban. A főzést művészetnek tartja, melyet éttermében, a Wang Mester Kínai Konyhájában, illetve egyéb eseményeken népszerűsít. Ezekután talán furcsának tűnhet, hogy pályája kezdetén egyáltalán nem akart saját helyet nyitni, pláne nem Budapesten.
„Fiatalkoromban, miután elvégeztem Pekingben a vendéglátóipari iskolát, sikerült elhelyezkednem egy helyi hotelben” – meséli Wang. „Közben a barátommal sokat utazgattam, éppen Moszkvában voltam, amikor kaptunk két vonatjegyet Budapestre az egyik ismerősömtől, akinek közbejött valami. Azt gondoltam, miért is ne mennék, de arra nem számítottam, hogy Budapest ilyen hatással lesz rám. Már az első nap elvarázsolt a város a szépségével, az emberek pedig a kedvességükkel. A kultúra itt teljesen más, mint Kínában, és a magyar nyelv is lehetetlen vállalásnak tűnt, mégis rögtön azt éreztem, hogy tudnék itt élni. Így aztán nem túl hosszas tervezgetés után eldöntöttem, hogy Budapestre költözöm.
Ez 1991-ben volt, akkor voltam 21 éves. Angolul jól beszéltem így el tudtam helyezkedni felszolgálóként egy étteremben, de az évek során szinte mindent elvállaltam, egyszerre több helyen is dolgoztam, hogy félre tudjak tenni. Tulajdonképpen az akkori barátnőm vágya volt egy étterem, én meg támogattam az ötletét és belevágtunk. Az első hely egészen picike volt, alig húsz ember tudott leülni benne, de szívünket, lelkünket beleadtuk. Ám a boldogságom nem tartott sokáig. A menyasszonyommal szakítottunk és az éttermet neki adtam, így aztán kezdhettem mindent elölről.”
„Sokat keresgéltem, mire találtam egy remek helyet a következő étteremnek, amit azonban alaposan fel kellett újítani. Minden időm, energiám és pénzem felemésztette a beruházás. Hogy sikerüljön befejezni még a lakásom is eladtam, ám az a pénz is elfogyott. Úgy tűnt, nem lesz elég tőkém ahhoz, hogy befejezzük a felújítást, és megnyissam az éttermet. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy honnan szerezhetném meg a hiányzó pénzt, végül arra jutottam, hogy a szerencsére, pontosabban a szerencsejátékra bízom a dolgot.
Elmentem egy kaszinóba körülnézni, és meggyőztem magam, hogy pókerrel sokat tudnék nyerni, a baj csak az volt, hogy nem ismertem a játék szabályait. Szereztem hát egy zsebkönyvet és megtanultam pókerezni. Utána több hónapon keresztül jártam a kaszinóba rendszeresen. Mikor már elég jól ment a játék, beneveztem egy versenyre, amit meg is nyertem, a fődíj egymillió forint volt. Körülbelül négy hónap alatt jött össze végül a szükséges pénz, így már semmi nem állhatott a nyitás útjába. Azóta nem is voltam kaszinóban, nagyon fárasztó a pókerezés, a komoly játék hajnalig tart, nem nekem való az az életforma.”
hirdetés
