A most negyvenes és ötvenes éveikben járókat hívják X generációnak. Ők azok, akik 1965 és 1980 között születtek, és jelenleg az amerikai lakosság ötödét teszik ki. Valamint korántsem meglepő módon ők azok, akik hamarosan elérik a nyugdíjas korhatárt. Ami ezt követően rájuk vár, az a CNN nemrégiben megjelent cikke szerint a boldog öregkor helyett inkább ijesztő lecke lehet az elkövetkező generációknak arról, hogy nagyon előre és nagyon tudatosan kell gondolkozniuk a pénzügyeik tekintetében.
A nyugdíjas X generáció
Az amerikai Országos Nyugdíjbiztosítási Intézet tanulmányában rávilágít, hogy az X-ek nem tettek félre elég pénzt aktív éveik alatt ahhoz, hogy a megszokott életminőségüket a későbbiekben megőrizzék. Ez az a generáció, amelynek elsőként kell gondoskodnia a saját jövőbeli jólétéről – ám ehhez hiányzik a megfelelő, több generációs tapasztalat éppúgy, mint a háttértudás ahhoz, mennyit és hogyan lenne érdemes félrerakni. A kutatás szerint jelenleg a háztartások teljes medián nyugdíjmegtakarítása negyvenezer dollár. Ez rendkívül kiábrándító adat még azzal a mércével is, ha a magyarországi viszonyokat nézzük. Az Államokban azonban nagyságrendbeli árkülönbségek vannak, és természetesen ehhez viszonyulnak a fizetések.
Korántsem meglepő módon a kutatás arra az álláspontra jutott, hogy azok tudtak igazán félretenni, akik jól kerestek, viszont eléggé úgy néz ki, hogy ők sem tettek félre eleget.
Ha az amerikai társadalombiztosítási adatokra támaszkodunk, a jól kereső réteg aktív éveiben hazahozott 100-150 ezer dollárnak csupán a negyede, vagy jó esetben a harmada folyik majd be nyugdíjasként, amennyiben a teljes nyugdíj korhatár – az ő esetükben ez 67 év – elérésekor hagyják abba a munkát. A CNN cikke rávilágít, hogy sosem késő elkezdeni a takarékoskodást: érdemes már most átgondolni, mikről is leszünk hajlandóak lemondani, vagy esetleg van-e lehetőség arra, hogy a munkaéveinket megnyújtsuk annak reményében, hogy több pénzt tehessünk félre, és több nyugdíjunk legyen.
Hazai helyzet
Sajnos a magyarországi viszonyok ennél semmivel sem jobbak. A KSH adatai szerint 2035 és 2041 között egymillióan érik el a nyugdíjkorhatárt. Ahogy más országokban, úgy nálunk is komoly problémát jelent a társadalom elöregedése – magyarul egyre kevesebb kereső emberre jut egyre több nyugdíjas. Az aktív korúak esetében a szerencsés hozzáállás, ha már jó előre gondolnak azokra az évtizedekre, amikor már nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni, és ehhez mérten takarékoskodnak. Ehhez persze fontos tisztázni a saját igényeket, esetlegesen kalkulátorokkal számolni, milyen bevételt képzeltünk el magunknak ezekben az években.
Az egyik legnagyobb hibalehetőség, ha egyszerűen túl keveset teszünk félre. Ne feledjük, pár tízezer forint maximum a megnyugtatásunkra lesz jó, de sokszázezres bevétel, és az életszínvonal fenntartásának igénye mellett elenyésző tartalékot képez.
Ugyancsak tévút lehet, ha alultervezzük a kiadásainkat, pedig sok minden azt vetíti előre, hogy nyugdíjasként többet költünk, mint fiatalon.
Jóllehet, a legújabb mobiltelefon vagy akár autó már nem hoz lázba, de pusztán amiatt, hogy már nem foglalja le időnk jelentős részét a munka, nagyságrendekkel megnő a szabadidőnk – és így annak lehetősége, hogy elcsábuljunk a költekezésre.
Szintén valószínűsíthető, hogy idővel az egészségügyi kiadásaink emelkednek, még akkor is, ha egyébként nem kívánunk magánegészségügyi szolgáltatást igénybe venni. Végezetül lehetséges, hogy alultervezzük azoknak az éveknek a számát, ameddig a félretett pénzünkre szükségünk lesz. Kevésbé árnyaltan fogalmazva: tovább élünk, mint azzal eredetileg kalkuláltunk. Erre az orvostudomány fejlődésével minden esélyünk megvan, hiszen az átlagéletkor folyamatosan nő, még akkor is, ha a COVID hatására az elmúlt években visszaesés mutatkozott. Így, ha tehetjük, inkább mások hibáiból tanuljunk, és ne a saját átgondolatlan döntéseinket bánjuk, amikor már nem tudunk változtatni azokon.
Fotók: Pexels / SHVETS production
